TESZT – Mi lehetne rosszabb egy sikeres író számára, mint a kreativitásának elvesztése, képtelensége bármiféle új művet papírra vetni két éven keresztül? Nos, mi van akkor, ha a főhősünk – úgy látszik – az eszét és a feleségét is elveszíti a borzongató Bright Falls kisvárosban?

 

Ez a sors vár Alan Wake-re, a népszerű horrorregény íróra, a Max Payne alkotóinak, a Remedy Software csapatának legújabb játékában. A játékot először 2005-ben jelentették be, de csak 2010-ben került a boltok polcaira, azonban a hosszú várakozás mind a fejlesztőcsapat, mind pedig mi, játékosok számára megérte: az Alan Wake már megjelenése évében is kitűnő túlélőhorror játéknak számított.

 

Egyedül a sötétségben

 

A történet valamelyest a Silent Hill első részének kezdetéhez hasonlítható: a főhős, aki túlságosan is gyorsan vezet, elüti autójával egy rejtélyes alakot. Alan kiszáll az autójából, és körülnéz, miközben „áldozata” (aki inkább „élőhalottnak” tűnik) fejszével a kezében felkel, és jókora hajszába kezdi. Alan-t szinte megölik, de természetesen ez csak egy rémálom – ami végigvonul az egész játékon.

A játék egyik legnagyszerűbb jellemzője a kitűnő narratíva, ami Stephen King könyveire emlékeztet, de benne van egy csipetnyi David Lynch-film és a Lost-sorozat íze is. Bright Falls városa például kísértetiesen hasonlít Twin Peaksre, tipikus helyszínekkel és személyekkel, mint például az idős helyi rádiós műsorvezető, az értelmi fogyatékos kávézói pincérnő, aki rajong Alan Wake-ért, és az apátiának látszó idős hölgy, aki állandóan a fények miatt aggódik. Emellett Alan Wake, a meggyötört, mégis szerethető főhős olyan, mintha a Silent Hill 2 James Sunderlandjével és a Gabriel Knight című kalandjátékok hőse keveredne. A többi karakter is izgalmas: senki sem igazán gonosz, vagy legalábbis csak a „Sötét Jelenlét” nevű természetfeletti erő megszállásának hatására. A történet mögött álló fő gonosz nem igazán van kidolgozva, de a Remedy megerősítette, hogy az Alan Wake csak az első évada egy nagyobb történetnek, ami utat nyit a jövőbeli folytatások felé.

Ezek a vérszomjas „Taken”-ek sokkal veszélyesebbek és nehezebben legyőzhetőek, mint a más horrorjátékokban (mint például a Resident Evil) látható zombik: néhányuk szupergyorsan mozog, és pillanatok alatt le lehet mészárolni minket. Ha már a szörnyekről van szó: a játék ijesztő faktora általában egész jó, bár messze van az olyan japán horror klasszikusoktól, mint a Silent Hill vagy a Fatal Frame. Mint egy jó italt, amit jobb hidegen szervírozni, az Alan Wake-et is jobb egyedül, sötét szobában, legalább 5.1-es hangrendszerrel játszani.

 

És lőn világosság!

 

A fény kulcsfontosságú szerepet játszik a játékmenetben és a harci stratégiában is. A „Taken”-ek nem viselik jól a fényt, ezért Alan-nak állandóan vagy zseblámpára, vagy valamely környezeti fényforrásra van szüksége, hogy lassítsa, vagy akár teljesen megvakítsa őket, mielőtt megölné őket, vagy elmenekülne előlük. Ha elfogy a fényforrásunk, szinte lehetetlen hatékonyan harcolni a Taken-ekkel, mivel rendkívül gyorsak és brutálisak. Ráadásul – mint a klasszikus túlélőhorror-játékokban – a lőszer is ritka, ezért jobb, ha precízen célozunk, és ez sokkal könnyebb, ha „világít a lámpa”.

A fényforrások nemcsak fegyverként használhatók, hanem egyesek (utcai lámpák) ellenőrző pontként és gyógyulási pontként is szolgálnak. Ebben a játékban sosem találunk egészségügyi csomagot, mivel Alan az utcai lámpák fényében gyógyul. Ráadásul, ha nem sebeznek meg minket, az életerő sávunk lassan visszatöltődik. A játék nehézségi szintje elég találó: A „normál” sem túl könnyű, de az igazi kihívást a nehéz mód jelenti. Ha végigjátszuk a kemény módot, akkor hozzáférünk a „rémálomhoz”, ami mazochisták számára jó lehetőség.

 

Eredeti vs. Remastered

 

A 2021-es Alan Wake Remastered frissített változata több újítást és javítást hozott a klasszikus játékhoz. A Remastered verzió újraskennelt textúrákat és modelleket alkalmaz, melyek sokkal részletgazdagabbak és élethűbbek, mint az eredeti játékban. A karakterek arcok és animációk is továbbfejlesztésre kerültek, és a szinkronizálás is precízebb lett. A Remastered változat 60 képkocka/másodperc sebességgel fut, ami simább és élvezetesebb játékélményt nyújt, mint az eredeti 30 képkocka/másodperc. A Remastered változat DLSS technológiát alkalmaz, ami növeli a képminőséget és a teljesítményt az Nvidia GeForce kártyával rendelkező PC-knél. Továbbá több új beállítási lehetőség is elérhető, mint például a film szemcsésítés, a látómező, vagy a HUD ki- és bekapcsolása. A Remastered változat eltávolította az eredeti játékban található termékmegjelenítéseket, mint például az Energizer elemeket, amelyeket Alan a zseblámpájához használt. Ugyanakkor az eredeti játékban hallható licenszelt zenék megmaradtak, melyek nagyban hozzájárulnak a játék hangulatához. A Remastered változat kihasználja a PS5 DualSense kontrollerének haptikus visszajelzését és adaptív gombjait, ami egyedi érzést ad a játéknak ezen a platformon. Ez az első alkalom, hogy Alan Wake elérhető egy Sony konzolon.

A Remastered változat tehát nem csak egy egyszerű portolás, hanem egy igazi felújítás és nem csak azoknak ajánlott, akik még nem játszották az eredeti játékot, hanem azoknak is, akik újra szeretnék átélni Alan Wake kalandjait modern grafikával és optimalizációval.

 

Öreg filmsztár, ráncfelvarrással

 

Mivel az Alan Wake olyan sokáig készült, az öt év nem volt kegyes a játék motorjához, és ez meg is látszott rajta – már 2010-ben is. A játék elég szép volt, de már akkor is kicsit előző generációsnak tűnik, mint egy olyan játéknak, amely 2010-ben maximálisan kihasználta volna az Xbox 360 képességeit. Ez különösen a karakterek arcán látszik, még a főszereplőnek is fapadosak a vonásai, és olyan furcsa, üres tekintete van, mint egy vak embernek.

A környezetek elég szépek, különösen a hátborzongató erdők, de akadnak néhány unalmas textúrák, és sok épület sem igazán különleges kinézetű vagy érdekes. Összességében a játék vizuális megjelenése rendben van, de a látvány messze nem a játék legerősebb pontja. A hangzás viszont érezhetően jobb, jó szinkronszínészekkel és kiváló hangsávval, néhány híres film zenéjével.

Az Alan Wake Remastered egy kiváló, hangulatos túlélőhorror, remek cselekménnyel és emlékezetes hőssel. A grafika – még a remasterrel együtt is – kissé elavult, a játékmenet pedig a végére valahogy repetitívvé válik, de ez megbocsátható. Nem ez a legjobb, amit a Remedy valaha is elkészített (a Max Payne a maga idejében nagyobb teljesítmény volt), de mégis, piszkosul közel van hozzá.

-BadSector-

 

Kiadó: Microsoft

Fejlesztő: Remedy Software

Műfaj: horror TPS

Megjelenés: Eredeti: 2010. május 14 Remastered: 2021 október 5 PS PLUS: 2023 Július