ELŐZETES – Ha a Death Stranding untatott, akkor ez az (majdnem) GTA-szerű nyílt világ, őrült fizikai motorral és Michael Bay-stílusú akcióval lehet, hogy pont neked való. A Deliver at all Costs még finomhangolja a játékmenetét, ezért nincs pontos megjelenési dátuma, viszont már most elérhető egy lenyűgöző demó Steamen.
A videojátékoknak megvan az a sajátos erejük, hogy a legkülönfélébb érzelmeket váltják ki a játékosokból – a DOOM nyers brutalitásától az INSIDE komor, nyomasztó világáig. Kevés szó esik azonban azokról a játékokról, amelyek kizárólag a szórakoztatás kedvéért léteznek. A Deliver at all Costs pontosan ezt az élményt hozza el. Egy olyan korszakban, amikor az iparág egyre komolyabb hangvételre törekszik, különösen üdítő egy (majdnem) nyílt világú projekt, amely a csomagszállítást helyezi középpontba az 1950-es évek Amerikájának díszletei között, egy brutálisan részletes fizikai és rombolási rendszerrel. Ez a játék bebizonyítja, hogy az efféle őrült koncepcióknak is van helyük a piacon.
Miután kipróbáltam az első demót Steamen – amelyet te is ingyen letölthetsz PC-re –, még jobban várom a teljes verziót, noha vannak fenntartásaim is ezzel a *Michael Bay-féle Death Strandinggel*, amelybe némi Just Cause-féle káoszt is belekevertek.
Olyan, mint a Crazy Taxi, csak futárokkal
Minél többet játszottam a Deliver at all Costs demójával, annál több ismerős játék jutott eszembe. Az említett Death Stranding és Just Cause mellett a játékmenet tekintetében talán leginkább a legendás Crazy Taxi-hoz hasonlítható. Az a klasszikus SEGA-játék egy olyan korban született, amikor a videojátékok főként epikus, lehetetlen történetekre épültek, és teljesen szembement ezzel: egyszerűen beültetett egy taxi volánja mögé, és eszement versenyeket vívattatott velünk az idő ellen, minden egyéb cél nélkül, kizárólag a szórakoztatás kedvéért.
És mi tette naggyá azt a játékot? Az, hogy eszement volt. A Deliver at all Costs is pontosan ezt az elvet követi. Egy tipikus amerikai tengerparti városba dob be minket, ahol dübörög a rock and roll, és mindenki ufókról meg kormányzati összeesküvésekről pletykál. A sztori mód ezt az alaphelyzetet maximálisan kihasználja: teljesen abszurd, logikátlan, és a műfajban szokatlan narratívát alkalmaz. A célunk? Újrakezdeni az életünket egy sor elbocsátás után, és futárként megkapaszkodni. Emberi drámák? Az emberiség egyesítése? Világvége-fenyegetés? Itt ilyenekkel senki sem foglalkozik. A város – egy félig nyílt világ, amelyet alagutak kötnek össze töltőképernyőként – a mi játszóterünk, és úgy tombolunk benne, mintha gyerekek lennénk.
A Deliver at all Costs egyszerű alapokra épít, de attól válik egyedivé, hogy teljes szabadságot ad a küldetések teljesítésére. Egyes esetekben egy hatalmas kardhalat vagy harminc görögdinnyét kell eljuttatnunk A-ból B-be, és közben a játék egyáltalán nem szól bele, hogyan tesszük ezt meg. Bár nem minden küldetés időre megy, mint a Crazy Taxi-ban, a sebesség továbbra is kulcsfontosságú – de ugyanennyire fontos, hogy az áru épségben célba érjen. Minden más dolog teljesen lényegtelen. Ha a célállomás két háztömbbel odébb van egy épülettömb mögött, elkerülhetjük a hagyományos úton… vagy egyszerűen keresztülgázolhatunk a városrészen.
Itt villantja meg igazán a tudását a Deliver at all Costs: az őrült rombolási rendszerével. Emlékszel arra, amikor a Battlefield-ben arról álmodoztunk, hogy teljesen realisztikusan lerombolhatunk egy épületet? Nos, ez a játék nagyjából ezt kínálja. Minden egyes épületnek saját fizikai tulajdonságai vannak: a téglaházak strapabíróbbak, mint a faházak, egyesek acélszerkezettel készültek… de mindegyiket porrá zúzhatjuk, ha úgy akarjuk. A Studio Far Out Games nem a Teardown-féle voxel-alapú megoldást használta – ahol minden épület apró kockákból áll –, hanem inkább a Just Cause-hoz hasonló rombolási rendszert, ahol az épületek szegmensekben dőlnek össze. A látvány ennek ellenére brutálisan látványos.
Ez nem szimuláció – ez egy korlátlan őrült játszótér
Ez persze nem jelenti azt, hogy a játék ne szolgáltatna látványos akciójeleneteket – olyanokat, mintha egyenesen a Bad Boys 2 ikonikus autós üldözéséből vágták volna ki őket. És a rendőrség? Az itt nem is létezik. A Deliver at all Costs egy korlátok nélküli sandbox, ahol a játékos azt csinál, amit csak akar – éppúgy, mint a Goat Simulator-ban. Robbanthatunk épületeket, elüthetjük a járókelőket, szétzúzhatunk autókat… és mindezt teljes következmények nélkül. A legrosszabb, ami történhet, hogy a járművünk tropára megy, de ezt is kiküszöbölhetjük – vagy épp tovább fokozhatjuk a káoszt rakétahajtóművekkel, darukkal és automata ajtókkal, amelyekkel akár gyanútlan civileket is kilőhetünk a levegőbe.
Persze vannak árnyoldalai is. Talán a demó prológusa nem túl emlékezetes, vagy a sztori, a világépítés és az átvezetők túlságosan is zagyvák. Bármi is legyen az ok, a Deliver at all Costs egy élvezetes, de kissé bizonytalan élményt hagy maga után. A nagy kérdés az, hogy képes lesz-e hosszú távon is fenntartani az érdeklődést. Egyelőre vannak kétségeim.
Viszont egy dolog biztos: több ilyen játékra lenne szükség. A Goat Simulator-ral ellentétben, amely inkább a ragdoll-fizikára épült, a Deliver at all Costs egyedibb élményt nyújt – még ha egyértelműen merített is más címekből. Egy olyan iparágban, ahol minden játék a végletekig komoly akar lenni, egy olyan cím, amelynek egyetlen célja, hogy kikapcsoljuk az agyunkat és szórakozzunk, mindenképpen megérdemli a figyelmet.
Egy határtalan játszótér, rengeteg pusztítással
Természetesen mindez nem akadályozza meg a játékot abban, hogy filmszerű jelenetekkel nyűgözzön le minket, amelyek akár a Bad Boys 2 ikonikus üldözési szcénájából is származhatnának, ahol Will Smith és Martin Lawrence egy kubai falut dózerolnak le teljes sebességgel. Itt azonban senki nem fog közbelépni… sőt, a rendőrség egyáltalán nem is létezik. A Deliver at all Costs egy abszolút szabadságot kínáló sandbox, egy játszótér, ahol a játékos zavartalanul tombolhat. Akárcsak a Goat Simulator-ban, itt is egy káoszteremtő istenséggé válhatunk: lerombolhatunk épületeket, elütögethetjük a gyalogosokat, és parkoló autókat robbanthatunk fel anélkül, hogy bárki felelősségre vonna. A legrosszabb, ami történhet, hogy a járművünk kinyiffan – de erre is van megoldás: egy fejlesztési rendszer, amely vagy megerősíti a járművünket, vagy még abszurdabb szintre emeli a pusztítást. Rakétahajtóművek, daruk, automata ajtók – minden rendelkezésünkre áll, hogy teljes káoszt szabadítsunk a városra.
Emellett a Studio Far Out Games egy adag sajátos abszurditást és tiszteletlenséget is belevitt a küldetésekbe, hogy a játékmenet ne váljon unalmassá. Az egyik pillanatban görögdinnyéket szállítunk, amelyek hiperrealisztikus fizikája miatt úgy kell vezetnünk, mintha egy üvegházban lennénk, a következőben pedig egy atombombát cipelünk egy kitörő vulkán közepén, miközben feldühödött civilek üldöznek, és a város épületei darabokra hullanak körülöttünk. Ha elbukunk, a bomba felrobban, és hatalmas krátert hagy maga után a város közepén. A Deliver at all Costs egyetlen célja, hogy a – valójában pofonegyszerű – futárküldetések soha ne váljanak kiszámíthatóvá.
A küldetések teljesen abszurdak és eszementek, éppen ezért működik az egész
Természetesen nem minden tökéletes. Talán a demó gyenge prológusa az oka, vagy az, hogy a történet, a világépítés és az átvezetők helyenként kissé ötlettelenek – és főleg nehéz követni őket, mert az egész teljesen eszement. Akárhogy is, a Deliver at all Costs egy szórakoztató, de kissé kesernyés utóízt hagy maga után. Egy ilyen típusú játék esetében kulcskérdés, hogy hosszú távon mennyire tudja fenntartani az érdeklődést. Egyelőre csak annyit mondhatok, hogy nem vagyok teljesen meggyőzve.
Ennek ellenére több ilyen játékra lenne szükség. Mert míg a Goat Simulator-ban a ragdoll-fizika vitte el az egész élményt, a Deliver at all Costs sokkal egyedibb – még ha egyértelműen inspirálódott is más címekből. Egyelőre a Studio Far Out Games projektje – amelyet a Konami terjeszt – ígéretesnek tűnik az agyament játékok világában. És mit mondhatnék? Egy olyan iparágban, ahol minden stúdió véresen komolyan veszi magát, egy olyan játék, amely egyetlen dolgot kér tőlünk – hogy egyszerűen szórakozzunk –, abszolút megérdemli, hogy felkerüljön a kívánságlistánkra.
-Herpai Gergely „BadSector”-
