TOP 10 – Gene Hackman az egyik legsokoldalúbb és legelismertebb karakterszínész volt a filmvilágban. Tiszta, sallangmentes színészi stílusát a kritikusok és a közönség egyaránt nagyra értékelték. Hackman híres volt arról, hogy az átlagembert testesítette meg, akivel a nézők könnyen azonosulhattak, amit több mint 80 filmben mutatott be pályafutása során.

Hackman remek alakításait számos díjjal jutalmazták több mint fél évszázados filmes karrierje alatt. Ötször jelölték Oscar-díjra, amelyet kétszer nyert el – 1971-ben a Francia kapcsolat című William Friedkin-filmért és 1992-ben a Nincs bocsánat című Clint Eastwood-westernért. Három Golden Globe-díjat nyert nyolc jelöléséből, valamint megkapta az életműért járó Cecil B. DeMille-díjat is. Emellett kétszer jelölték a Screen Actors Guild díjára, amelyet egyszer el is nyert.

Hackman utolsó filmje a 2004-es Mindent bele, fiúk! volt, ezt követően visszavonult a filmezéstől és thrillerregények írásába kezdett. 2025. február 26-án Hackmant és feleségét, Betsy Arakawát holtan találták Santa Fe-i otthonukban – 21 évvel azután, hogy utoljára szerepelt filmvásznon.

Hackman, aki 95 évesen hunyt el, hatalmas és emlékezetes életművet hagyott maga után. Tisztelegjünk előtte úgy, hogy visszatekintünk és rangsoroljuk 10 legjobb alakítását, köztük az Oscar-díjas szerepeit, valamint olyan klasszikusokat, mint a Bonnie és Clyde, Tenenbaum, a háziátok, A beszélgetés és Mississippi szellem.

10. Tenenbaum, a háziátok (2001)

Wes Anderson egyik legjobb filmjében Hackman Royal Tenenbaumot alakítja, egy különc New York-i család kétes hírű pátriárkáját. Gyermekei – az üzleti zseni Chas, az elismert író Margot és a teniszbajnok Richie – mind korán elérték karrierjük csúcsát, és felnőttként céltalanul bolyonganak. Royal exfelesége, Etheline újraházasodást fontolgat, amikor Royal visszatér a családi kúriába, miután kidobják a szállodai szobájából. Ekkor Royal hírhedt cselszövései új szintre lépnek. Hackman alakításáért megkapta harmadik Golden Globe-díját.

9. Az ifjú Frankenstein (1974)

Bár csak egy jelenetben szerepel, Hackman alakítása a Vak Remeteként Mel Brooks klasszikus vígjátékában máig az egyik legemlékezetesebb a színész karrierjében. A vak férfi nem tudja, hogy a hozzá betérő szörnyeteg félelmetes külsejű, és úgy bánik vele, mint bármely más vacsoravendéggel. Hackman magányos karakterét meghatóan formálja meg, aki örömmel fogadja új barátját, de szomorúan veszi tudomásul, amikor az távozik. *”Hová mész? Épp eszpresszót akartam készíteni.”*

8. Nincs kiút (1987)

Roger Donaldson politikai thrillerében Hackman David Brice amerikai védelmi minisztert alakítja, aki lenyűgözőnek találja Tom Farrell hadnagy (Kevin Costner) hősiességét, ezért munkát ajánl neki a Pentagonban. Brice nem tudja, hogy Farrell titkos viszonyt folytat Brice szeretőjével, Susan Atwell-lel (Sean Young), de lehet, hogy a kapcsolat több mint puszta szenvedély. Hackman kiválóan alakítja a bürokratát, és különösen Costnerrel közös jelenetei feszültséggel teliek, ami fokozza a film izgalmát.

7. Éjszakai lépések (1975)

A film noir újjáéledésének időszakában Arthur Penn, Hackman rendezője a Bonnie és Clyde-ban, ezzel a kevéssé ismert gyöngyszemmel állt elő, amely hű marad a műfaj hagyományaihoz. Harry Moseby magándetektívet (Hackman), akit felesége, Ellen (Susan Clark) megcsal, egy idősödő színésznő (Janet Ward) felbéreli, hogy megtalálja 16 éves lányát, Dellyt (Melanie Griffith), aki nem akarja, hogy megtalálják. Hackman laza ’70-es évekbeli stílust és bizonyos mogorvaságot kölcsönöz magándetektívjének, ami nagyszerű választás. Harry szerepéért Hackman harmadik BAFTA-jelölését kapta.

6. Sohasem énekeltem az apámnak (1970)

Hackman második Oscar-jelölését Robert Anderson darabjának Gilbert Cates-féle filmadaptációjában nyújtott alakításáért kapta. Ebben a családi drámában Hackman Gene Garrisont alakítja, egy özvegy egyetemi professzort, aki még mindig szülei, különösen apja, Tom (Melvyn Douglas) befolyása alatt áll. Gene bűntudatot érez apjával kapcsolatban, különösen mivel újraházasodást tervez, és új feleségével messzire, Kaliforniába költözne. Hackman, mint képzett színházi színész, viszonylag kevés színdarab-adaptációban szerepelt filmes karrierje során, így a Sohasem énekeltem az apámnak valószínűleg a legjobb példa arra az erőre, amit Hackman a színpadon is képviselhetett.

5. Lángoló Mississipi (1988)

Hackman karrierje során általában kerülte a politikailag megosztó témákat – kivéve ezt a filmet. Az 1964-ben történt valós események ihlette történetben az FBI ügynökei a három eltűnt polgárjogi aktivista ügyében nyomoznak Mississippi államban. Hackman Rupert Anderson ügynököt alakítja, aki partnerével, Alan Warddal (Willem Dafoe) próbálja felgöngyölíteni az ügyet. Bár a film fikciós elemei miatt sok kritikát kapott – különösen az áldozatok családtagjai részéről –, Hackman, Dafoe és Frances McDormand alakítását egyöntetűen elismerték. Anderson szerepéért Hackman negyedik Oscar-jelölését és hatodik Golden Globe-jelölését kapta.

4. Magánbeszélgetés (1974)

Az Oscar-történelem egyik érdekessége, hogy Francis Ford Coppola 1974-ben két filmet is rendezett, amelyeket a legjobb film kategóriában jelöltek – A keresztapa 2. és A beszélgetés. Bár a díjat végül a Keresztapa 2. nyerte, Magánbeszélgetés és Hackman alakítása is kiemelkedő teljesítmény. Hackman Harry Caul szerepében brillírozik, aki egy paranoiás lehallgatási szakértő. Egy egyszerűnek tűnő megfigyelési munka során azonban olyan beszélgetést rögzít, amely gyilkosságra utalhat. Hackman kiválóan hozza a neurotikus, bizalmatlan karaktert, akinek az élete darabokra hullik, miközben az általa lehallgatott emberek sorsát próbálja megérteni. Az alakításért megkapta második Golden Globe-jelölését.

3. Bonnie és Clyde (1967)

Habár Hackman korábban már szerepelt kisebb filmes produkciókban, az igazi áttörést Warren Beatty és Faye Dunaway ikonikus gengszterfilmje, a Bonnie és Clyde hozta el számára. Buck Barrow szerepében Hackman nem csupán Clyde (Beatty) bátyját alakítja, hanem egy karaktert, aki kissé kelletlenül csatlakozik testvére és Bonnie (Dunaway) bűnözői útjához. Buck egyszerre próbálja követni a többieket, miközben nehézségei akadnak a felesége, Blanche (Estelle Parsons – Oscar-díjas alakítása) folyamatos hisztérikus kitöréseivel. Hackman lenyűgöző játéka miatt a film akadémiai elismerést is hozott neki – első Oscar-jelölését kapta alakításáért.

2. Nincs bocsánat (1992)

A nyugati műfaj egyik utolsó nagy klasszikusának számító Clint Eastwood-filmben Hackman korrupt seriffet, „Kis Bill” Daggettet alakítja. Az elméletben a törvény embereként szolgáló Bill a Big Whiskey nevű kisváros teljhatalmú ura, aki minden eszközt bevet, hogy elhallgattassa az ellene fellépőket. Bár egyértelműen a film fő antagonistája, Hackman annyira árnyaltan hozza a karaktert, hogy a néző időnként szinte sajnálja. A szerepért megkapta második Oscar-díját, valamint második Golden Globe-díját.

1. Francia kapcsolat (1971)

Ha egyetlen szereppel kellene meghatározni Hackman örökségét, az alighanem Popeye Doyle karaktere lenne, akit ebben a klasszikus akció-krimiben alakított. A történetben Doyle és társa, Buddy Russo (Roy Scheider) egy francia drogkartell után nyomoz, amely óriási mennyiségű heroint akar becsempészni az Egyesült Államokba. Bár maga a történet is izgalmas, a filmet leginkább William Friedkin rendező feszes tempójú stílusa és az ikonikus autós üldözési jelenet tette legendássá. Hackman játéka is felejthetetlen: Popeye Doyle durva, kőkemény zsaru, akinek nem feltétlenül a törvény betűje a legfontosabb, de minden áron el akarja kapni a rosszfiúkat. A szerepéért Hackman elnyerte első Oscar-díját és első Golden Globe-díját is.

-Herpai Gergely „BadSector”-