ELŐZETES – A The Lord of the Rings: Gollum szeptember 1-jén jelenik meg, egy nappal az Amazon közelgő tévésorozata előtt van, egyértelműen azért, hogy lecsapjon a hype-ra. Ez finoman szólva is érdekes; a fejlesztő Daedalic Entertainment – amelyet nemrég vásárolt meg a Nacon; így kerültek be a Big Ben Weekre – nem tartozik a legnagyobbak közé, így meglepetés volt, amikor a Daedalic három évvel ezelőtt bejelentette a Gollumot. Most, évekkel később vagyunk és közel a megjelenéshez – vajon hogy néz ki a játék?
Gollam és Smeagol ellentétes személyiségek. Ezt mindenki tudja, aki olvasta Tolkien műveit, vagy megnézte A Gyűrűk Urát. Akárcsak a címszereplő, a könyv licencén alapuló játék is kissé ellentmondásosnak tűnik a kínált játékstílusok tekintetében. A Daedalic Entertainment a Nacon’s Big Ben Week-en alatt a játék két aspektusát mutatta meg az újságíróknak, mindkettő nagyon különbözik a másiktól.
„Trükköszök vagyunk ám mi, drágaszágom”
A bemutató a lopakodós aspektusokat emeli ki, amelyeket a játékban találunk majd. Gollam nem egy harcos; ezt tudjuk. Viszont trükkös. A történet a Cirith Ungol környékén játszódik, ez Gollam menekül Mordorból, miután Szauron elfogta, ahol elárulja, hogy egy Zsákos nevű hobbit volt a Megyéből, aki az „egy gyűrűt” birtokolta.
Ha a Middle-earth: Shadow of Mordor és a Shadow of War kaszabolós játékmenetéhez szoktál, akkor a The Lord of the Rings: Gollum estében ezt jobb, ha elfelejted. Itt egy orkkal nem tudsz szemtől szembe harcolni, mert hamarabb véged lesz, mielőtt kimondanád, hogy „mockosz kisz ork!”, ezért a trükk az alattomosságban rejlik. Elbújhatsz a hosszú fűben, kihasználhatod az árnyékokat, és köveket dobálhatsz, hogy eltereld vagy kiiktasd a fényforrásokat – így vagy ellopakodhatsz az orkok mellett, vagy esetleg többfelé terelheted őket, hogy az egyik hátára ugorj, és elintézd.
Persze, a lopakodós játékok tárháza sem csekély, hiszen már olyan klasszikusok készültek a műfajban, mint a Metal Gear Solid-széria, a Hitman-sorozat, a Thief 2, vagy a Splinter Cell – hogy csak a klasszikusokat emlegessük. Emellett a Gollam a Batman és az Assassin’s Creed sorozatok bizonyos elemeit is átveszi, hiszen itt a kis görcsnek például saját Batsense van, amit „Gollum Vision”-nek hívnak.
Disszociatív személyiség
A világirodalom talán leghíresebb disszociatív személyiséggel rendelkező karaktere Gollam, akinek másik „énje” Szméagol, így találó is, hogy ez a kétféle én a játékmenetben is érvényesül. A lopakodós bemutató után Daedalic fel is fedte az újságíróknak a játék dualitás aspektusát, megmutatva, hogy lesznek olyan pillanatok, amikor választanunk kell Gollam és Szméagol között. A tutorialban ez egyszerű; szétzúzod az örökkévaló bogarat és megölöd (Gollam)? Vagy nézed a bogarat és játszol a bogárral (Szméagol)? Ezek a döntések állítólag a játék előrehaladtával egyre fontosabbak és még nehezebbek, jelentősebbek lesznek, és hatással lesznek a történetre is.
A másik játékrész, amit Daedalic bemutatott az újságíróknak, az a platformozós játékmenet. Ez a rész Thranduil, Mirkwood tündekirályának udvarában játszódik, és az a feladatod, hogy feljuss a barlangszerű épület tetejére. A grafika ennél ilyen pályánál egyébként erőteljesen emlékeztette az újságírókat a filmekre. Gollam animációja is elsőrangúnak tűnt, ahogy egyre feljebb és feljebb jutott.
Ennél a játékrésznél nem voltak ellenségek, itt az akadályok leküzdésére kellett koncentrálni: faltól falig haladva, réseket átugorva mozgó platformokra jutunk, amelyek még magasabbra vezettek a végső célhoz. Igazán szédítő volt a magasság: elég elhibázni egy ugrást, és máris a mélybe zuhantunk Gollammal. Ha már itt tartunk, érdemes megemlíteni, hogy a kezelőfelület egyébként elég diszkrét: csak akkor jelenik meg, ha csökkent az egészséged, vagy az állóképességed, így sokkal jobban bele tudod élni magad a játék filmszerű, varázslatos fantasy világába.
Ez nem a Gyűrűk ura film alapján készült
Fontos megjegyezni, hogy ez a játék a könyv licenszén alapul, így a karakterek nem fognak pontosan úgy kinézni, mint akiket a mozivászonról ismerünk és persze, a szinkronhangokat sem az eredeti színészek szolgáltatják majd. Gandalf nem Ian McKellen lesz; Gollam/Szméagol nem Andy Serkis hangja; Aragorn nem Viggo Mortensen. Ez a tény sokszor elriasztja az embereket, de itt valahol érthető is. Míg a Marvel’s Avengers-nél egyszerűen csak nem volt elég pénz a sztárokra, a The Lord of the Rings: Gollum eleve a könyveket forrását veszi alapul, nem a filmekét.
A Gyűrűk ura rajongóként már nagyon várom ezt a játékot, játékosként pedig reménykedem, hogy nem szúrják el. Pár dolog miatt azért aggódom, például amiatt, hogy nagyon lineáris lehet a játékmenet, kevés kihívással, vagy az, hogy Gollam nem lép majd szintet, nincs fejlődésfája, tehát lényegében nem fejlődik a játék előrehaladtával. Ez egy tolkieni licensz probléma, de valahol érthető is, hiszen Gollam több mint 500 éves; és „késő az agg ebet táncra tanítani” – ahogy a mondás tartja.
Reméljük azért, a The Lord of the Rings: Gollumról nem az „agg eb” jut majd eszünkbe, amikor idén, szeptember elsején megjelenik.
-BadSector-