Az angliai szituáció pedig továbbra is borús.
Először beszéljünk az új-zélandi álláspontról: az ottani szerencsejátékokkal foglalkozó bizottság a Gamasutrának azt mondta, hogy a lootboxok hivatalosan nem töltik be a szerencsejáték fogalmát, hozzátéve, hogy a játékosok nem azért veszik őket, hogy pénzt nyerjenek, vagy olyan dolgot szerezzenek, amiből pénzt csinálhatnak. Úgyhogy ők maradnak a pálya szélén.
A nagy-britanniai bizottság viszont a 2017-es, év végi „Fiatal Emberek és a Szerencsejáték” nevű tanulmányát közölte, és az eredmény eléggé meghökkentő lett… a megkérdezett 11-16 évesek 45%-a tud a skin gamblingről (elég annyit mondanunk, hogy Counter-Strike: Global Offensive), és 11%-uk már tétet tett valamilyen játékon belüli tárgyra. Ez elég nagy arány.
A BBC tovább ment egy lépéssel: szerintük csak a múlt héten 370 ezer 11-16 éves költött szerencsejátékra Walesben, Skóciában és Angliában, viszont ez a szerencsejáték összes fogalmát lefedi szerintük, így a félkarú rabló, a kaparós sorsjegy, vagy a haverokkal való fogadás is beleértendő ebbe a számba, hozzátéve, hogy 2011-ben ez a heti adat még 23% volt, nem 11. A videojátékokon belüli tárgyakkal való szerencsejáték használata a korral együtt nő, és főleg azon gyerekeknél nagyobb, akik online szerencsejátékokban részt vesznek.
Szóval a fiatalok is gyorsan bekerülnek a rendszerbe, és tény, hogy a CS:GO-ban a ritkább fegyverskinek aranyáron kerülnek értékesítésre…
