TESZT – Ha egy szóviccel indul a mai recept, akkor abból is lehet tudni, hogy egyrészt valamivel fűszerezni kell a nem kiemelkedő terméket, másrészt pedig nem biztos, hogy maradandó emlékeket fog a Scarf néven futó játék okozni.

 

Az Uprising Studios a nevéhez nem méltó módon nem fog ezzel a játékkal felkelni.

 

 

Platt former

 

A történetet viszonylag felejtősnek nevezném, ugyanis a hősünk egy nagy anyasárkány halálát kívánja megbosszulni. A játék nevében található sálnak játékmenetbeli hatása is van, ugyanis ez az elhunyt tűzköpő utódjaként több képességet is biztosítani fog nekünk a három dimenziós platformerben. Erre szükség is van, máskülönben egy még inkább elfelejthető termékről lenne szó. Így viszont a többi, hasonló stílusú játékban már látott dupla ugrás, illetve a lassan lefele szállás (gliding) is felüti a fejét, és ezeket a sálkányunknak köszönhetjük. (Ezzel pedig be is húztam az év legbugyutább szóviccét; a napokon át velem maradó writers’ block hatása talán eltávozott, a hülyeség viszont megmaradt.)

Nem kell tehát forradalmi újításokra számítani a Scarfban, ami ráadásul időben sem nyújt sokat, ugyanis öt és hat óra közötti időtartamot igényel, mire eljutunk a végére. Valamire viszont biztosan nem lesz ez alatt az idő alatt problémánk: a kezelhetőségre. Nem viccelek, amikor ezt mondom: az irányíthatóság egészen kellemes, talán maguk az ugrások nem tűntek olyan száz százalékosnak, de mivel már a kilencvenes évek végén a Crash Bandicoot 3: Warped jóvoltából megtapasztaltam az akkori mércét, talán a túlzottan boomer gondolkodásmódom szólal meg itt.

A Crash 3-ban viszont nem volt az, hogy egy kisebb kiszögelléseken nem lehetett automatikusan felmenni, ugyanis ezeknél is ugrálni kell, amire rövid idő alatt a „miért?” kérdést tettem fel magamban. Voltak más problémák is, nevezetesen a jó öreg láthatatlan falak, amik szépen meggátolják, hogy ne oda menjünk, ahová szerintünk lehetne. Ehh, akkor talán a pályatervezés nem volt olyan átgondolt? De mindegy is, ezt félretéve mondhatom, hogy azért a kijárt útról letérni érdemes a gyakran eldugott gyűjthető tárgyakért, amik közül az Inkek (Tinták…?) a fontosak. Ezzel akarta az Uprising Studios ugyanis arra bátorítani a játékosokat, hogy ne csak A ponttól B-be menjenek mindennemű kitérő nélkül, ugyanis ezek révén ismerhetjük meg a háttértörténetet részletesebben. Amúgy pedig a Scarf is épp olyan játék, ahol nem rágja a szánkba a történetet a fejlesztő. Például a falokon a festményeket, esetleg az általunk vadászott karakterek reakcióit kell figyelni, hogy távolabbról is vizsgálhassuk az összképet, mert itt valóban igaz az a gondolat, hogy nem minden az, mint aminek látszik.

 

 

Gömbölök

 

A platformerben van más is, igaz, itt is valamelyest visszavágott szinten lehet találni a puzzle-ket. A kiterjedtebb területeket a gömböket kell gyűjteni, és mondjuk úgy, hogy nem olyan nehéz a megoldás, ami szerintem a nagyobb hozzáférhetőség következtében hozott játéktervezési lépés: ezzel a Scarf képes lehet megszólítani a fiatalabb korosztályt, akik így kevésbé lesznek hajlamosak abbahagyni a végigjátszásukat, esetleg nem szorulnak segítségre. Sőt, a műfajban nem jártasabbak számára is hasonlóan kedvező a dizájn e lépése.

Eddig még nem is jutott eszembe a vizualitás. Nos, eléggé élénk színekkel és optimista dizájnnal rendelkezik a Scarf, és a három világ mindegyike alá is húzza ezt a gondolatot, nem beszélve a főszereplőnk hasonlóan pozitív gondolatmenetéről. A háttérben pedig a soundtrack is kellemes hatást kelt. Bár nem nagyon jut eszembe így egy taktus sem, mentségemre szóljon, hogy zenével foglalkozom, így nálam nagyobb eséllyel következik be a tudatalattimból hirtelen előtörő emlék révén eszembe jutó dallamvezetés például. Röviden: jó az, és passzol is a műfajhoz, stílushoz egyaránt.

Az egészet a hirtelen véget érő élmény húzza lejjebb az értékelésben, ugyanis (nem említve a Scarf vízalatti teljesítményében a csökkenést, szerintem itt a stúdió kissé túlzásba vitte…) talán maradhat a játékosban több, meg nem válaszolt kérdés is, ami azért is furcsa, mert a valódi befejezés is ezt a requiem hangulatot kelti bennem. Valahogy hiányzik belőle valami, és lehet, hogy direkt döntöttek így, mert ha lesz folytatás, akkor pontosan emiatt dönthetnek annak megvalósítása mellett.

 

 

VI.5

 

A Scarf azért kap hatfelest, mert szerintem kicsit rövid lett, és az újrajátszhatóság nem nagyon tud ezen segíteni (lényegében lineáris, ami egy platformer kapcsán érthető is). Hiányzik valami a végéről (maga a játék is rövidnek tekinthető), teljesítménye itt-ott picit gyengélkedik, de a látványvilág és a soundtrack nem lett olyan rossz. Ezzel megkaphatna egy hetest, de én lejjebb tolom az értékelést, ugyanis forradalminak nem nevezném a játékot, ami nem rossz, de szerintem ez egyike lesz valami ingyenes játékos akciónak az év végére. A műfaj rajongóinak akciósan ajánlom megvenni, de nagyjából ennyi.

-V-

---

Kiadó: HandyGames

Fejlesztő: Uprising Studios

Stílus: platformer

Megjelenés: 2021. december 23.