TESZT – A 2023-as év videojáték-univerzumában már számos csillag ragyog; az egyik zseniálisabb, mint a másik. Ezek között fellelhetjük például a Zelda: Tears of the Kingdom, a Diablo IV és a Baldur’s Gate 3 nevű üstökösöket is. De most itt van a Starfield: a tényleges „csillag”, a Bethesda új remeke, amely öt év elteltével ismét feltűnt radarunkon. Kapcsoljátok be a biztonsági öveket, mert viharos utazásra számíthattok!

 

 

Hallod azt a tompa morajlást a távolban? Látod, ahogy a fák levelei mozognak és a por felverődik? Ezek az érkezés előfutárai. A Bethesda óriási űrhajója – a Starfield – végre landolt a mi drága kék bolygónkon, anélkül, hogy egyetlen rutinellenőrzésen is átesett volna. Sőt, a Todd Howard vezette csapat alkotása olyan titokzatosan érkezik meg végleges formában, hogy még egy előzetesben sem tekinthettünk bele. Ezt a zárkózottságot csak két módon lehetett magyarázni: az Xbox-exkluzív vagy egy keserű csalódás, amit készítője az utolsó pillanatig próbált eltitkolni, vagy a Bethesda minden rendelkezésére álló időt arra fordított, hogy az évtized egyik legambiciózusabb játékát a lehető legjobb állapotban adja ki.

A 2018-as E3-on először hivatalosan bemutatott és 8 éve fejlesztett Starfieldet azóta úgy emlegetik, mint egy hatalmas sci-fi RPG-t, amelynek játszótere “nagyobb, összetettebb és részletesebb, mint bármi, amit a Bethesda Game Studios eddig létrehozott”. Egyjátékos kampányával, mellékküldetéseivel, frakcióival, építkezéseivel (hajók és előőrsök létrehozásával) és mindenekelőtt ezer felfedezhető bolygójával hamar a műfaj kedvelőinek egyik legjobban várt címévé vált. A Skyrim már meghatározta a videojátékok világát a szerepjátékok terén és a mögötte álló csapat legújabb játékát gyakran emlegetik a No Man’s Sky, a Skyrim és a Mass Effect egyfajta keverékeként.

 

 

„A világűr a végső határ?” Frászt! Az elején csak egy bányász vagy!

 

A kaland egy sötét bányában veszi kezdetét. Nem adják ingyen a csillagrendszerek négy sarkában rejtőző egzotikus bolygók, tágas tájak felfedezését! Amikor a hősünk, akinek a bőrébe bújunk, egy rutinbányászat során egy furcsa tárgyra bukkan, elájul, de előtt még különös látomások villannak fel előtte. Ez az indulópontja egy küldetésnek, amelynek során döntéseinknek súlyos következményei lehetnek. Már az elején leszögezzük: ebben a tesztben nem leplezünk le semmit a kampány érzékeny részeiről. Mivel a játék az ismeretlen felfedezéséről szól, fontosnak tartjuk, hogy titokban tartsuk a számos rendszerben elszórt különös tárgyakkal és eseményekkel járó meglepetéseket.

Bár első ránézésre egyszerűnek látszik, a Starfield története mélyebb, mint gondoltuk. A jól bevált drámai eszközökre építve az űrhajósunkat egy rejtélyes labirintus közepébe sodorja, ahol a hit és a tudomány összeütközik egymással. Talán jogosan merül fel bennetek a kérdés: mi szerepe van még a vallásnak egy olyan korban, amikor az ember a tudomány segítségével minden határt átlépett? A kampány története jól megírt, bár jól jött volna több fontosabb döntés és érezhető következmény a tetteinktől függő jó és rossz eredményekkel.

 

 

Csillag születik

 

A Starfield karaktergeneráló része elég részletes, így pontosan alakíthatod ki a hősödet olyanra, amilyenre csak szeretnéd. Test, fej, száj, fogak, állkapocs, áll… minden személyre szabható. A háttér és a tulajdonságok listája is bőséges lehetőségeket kínál. Mielőtt azonban túl sok időt töltenél el, ne feledd, hogy a kaland többi részében az avatárodat egy vastag űrruhába bújtatod!

A Bethesda új játéka történetének színvonala a Starfielddel jelentősen javult, ami nem kis eredmény, hiszen a BioWare-hez, a CD Projekthez és az Obsidianhez képest eddig ezen a téren az amerikai cég eddig nem nagyon brillírozott. A főszereplők érdekes és igen erős, jól kidolgozott karakterek, ami élvezetes és néha nagyon humoros párbeszédeket eredményez. A Constellation tagjai változatos háttérrel rendelkeznek, és öröm látni, hogy a Bethesda elkerülte a klisés archetípusokat. Nem mindennapi dolog, hogy az ember egy tyúktenyésztővel az oldalán szálljon szembe a galaxis fosztogatóival!

Hősünket ugyan nem szinkronizálták, de hallgatagsága a párbeszédek során erősíti a szerepjátékos élményt, a többi karakter szinkronhangjai pedig jól sikerültek, még ha a szájmozgás nem is tökéletes. No és mi a helyzet a flörtöléssel? Lehetségesek, de csak a Constellation, az univerzum titkait kutató híres szervezet néhány tagjával.

A Starfieldben a fejlesztők nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy ne lassítsák az egyjátékos kampány lendületét, amely kevesebb mint 25 óra alatt akár egyhuzamban is végigvihető. Ez azt jelenti, hogy a párbeszédek bármikor megszakíthatók, és az válaszok közül az első választás mindig az, ami a leggyorsabban viszi tovább a történetet. Aki azonban többet akar megtudni a gazdag háttérről, annak nem kell csalódnia. Minden egyes NPC-vel folytatott beszélgetés lehetőséget ad arra, hogy többet megtudjunk a célokról, a frakciókról vagy egyszerűen csak az univerzum működéséről. A kíváncsiság nyilvánvalóan nem is árt a Starfieldben, és egy látogatás a Vanguard múzeumban elég ahhoz, hogy megismerjük a kor és a játék univerzumának problémáit, valamint a különböző csoportok közötti ellentéteket. A látogatás ráadásul teljesen ingyenes. Nem olyan, mint egy magyar múzeum, ugye?

 

 

Galaxis útikalauz leendő hősöknek

 

Mielőtt a galaxis nagy felfedezővéjé válnál, elengedhetetlen, hogy elsajátítsd az alapokat. Először is nem árt tudni, (pláne, ha eddig nem nagyon játszottál Bethesda címekkel), hogy Todd Howard és csapata legújabb alkotása első és harmadik személyű nézetben is játszható. A játék célja, hogy rengeteg fegyver (pisztolyok, lézerpuskák, gépfegyverek stb.) és egyre erősebb felszerelés (sisakok, ruhák, jetpackek stb.) segítségével az univerzum különböző pontjaira utazva küldetéseket teljesítsünk. A küldetések öt kategóriába sorolhatók (főküldetések, frakciókküldetések, mellékküldetése stb. különféle küldetések, egyéb tevékenységek), és a kozmoszban való kalandozás során oldhatók fel. Általános felépítésében a Starfield nem próbálja tehát megváltoztatni a „kozmikus játékmenetet” – ami jelen esetben a Bethesda jól bejáratott receptjét jelenti.

Egy cél teljesítése krediteket, a játék pénznemét, valamint a képességfán felhasználható tapasztalati pontot ad. A képességfán található képességeket csak két feltétel teljesülése esetén lehet feloldani: rendelkezni kell tapasztalati ponttal, és el kell végezni bizonyos, a célzott tulajdonsághoz kapcsolódó feladatokat. Például a zárfeltörés 2. szintjének feloldásához 5 zárat kell feltörnöd, a ballisztika 4. szintjének eléréséhez pedig 100 ellenséget kell leterítened golyókkal. Ennek a tervezési döntésnek az az előnye, hogy a játékost aktívabbá és kezdeményezőbbé teszi képességei fejlesztésében, mivel egyetlen fejlettebb szint sem érhető el pusztán tapasztalati ponttal.

Az RPG-elemeket tekintve a Starfield továbbra is bevált terepen mozog. A karakteralkotás lehetőséget ad arra, hogy olyan tulajdonságokat válasszunk, amelyek bónuszokat/büntetéseket biztosítanak, valamint további párbeszédopciókat nyitnak meg az epikus  történet során. Rengeteg lehetőség van arra, hogy jófej vagy gonosz legyél. A képességek testreszabásában elegendő választék és szabadság áll rendelkezésre ahhoz, hogy a játék során a saját stílusodban játszhass, és a céljaidat úgy érd el, ahogyan akarod. Én például mindenre specializálódtam, ami a gazdasággal és a kereskedelemmel kapcsolatos, így kedvező árakat kaptam az üzletekben.

A legtöbb konfliktus sikeres meggyőzéssel elkerülhető (egy valószínűségen alapuló minijáték segítségével), és számos akcióért készségpontokat kapunk. Arra figyeljünk, hogy ne próbáljuk meggyilkolni a cselekmény szempontjából fontos főszereplőket, mert a játék ezt nem engedi meg. Tény, hogy a játék nem ad annyi szabadságot a szerepjátékos elemek terén, mint a Baldur’s Gate III, amit a hardcore RPG-rajongók egy része biztosan hiányolni fog. Bár a fő mechanika nem túl forradalmi, a fogaskerekek jól működnek. A Starfield felépítése szigorúan RPG klasszikusnak, sőt akadémikusnak tűnik, és más Bethesda/BioWare produkciókra emlékeztet. A mondás szerint a legjobb levest régi fazékban főzik, de a videojátékok világában az elavultnak tűnő játékelemek azért felbosszanthatját a hardcore gamereket. Szerencsére a fejlesztők sikerrel ellensúlyozták a hagyományos RPG-mechanikát egy minőségi szkriptelt küldetésekből, remek sandbox-aspektusból álló gigantikus tartalommal. Igen, a Starfield egy szerelmes levél az sci-fi szerelmeseinek, akiket már a puszta gondolat is lázba hoz, hogy felfedezzék, majd meghódítsák a kozmosz legtávolabbi tájain elveszett csillagokat.

 

 

A végtelenbe és még tovább

 

Persze, ehhez a felfedezéshez szükség van Constellationre, amely az űrkutatók legújabb csoportja, akik titokzatos leleteket keresnek a galaxisban. Szeretnénk a Holdra ugrani, bázisokat látogatni a Marson, vagy egyszerűen csak idegen fajokat felfedezni az univerzum túlsó oldalán? Vagy szeretnénk kreditek ezreit keresni ritka anyagok eladásával, VIP-k szállításával, az előőrsökhöz való csatlakozással vagy űrkalózokhoz belépve? A Starfield egyetlen jegyet kínál – első osztályon – minden sci-fi-rajongó fantáziavilágába, ahol mindig van mit látni és csinálni. A Constellation által rád bízott feladatokon kívül számos frakcióval is kapcsolatba léphetsz. Ők további küldetéseket biztosítanak különböző stílusban. Míg az akciórészek gyakoriak, különösen a Colonial Unionnál, addig a Ryujin Industriesnél inkább a diszkréció és a meggyőzés dominál, hogy csak néhányat említsünk.

A frakciók küldetései jól sikerültek. Érdemes végigjárni a különböző csoportok ranglétráját, és felfedezni a váratlanul gazdag történelmet, valamint olyan helyzeteket találni, amelyek nem fordulnak elő a fő kampányban, például szörnyeteg bossokkal való összecsapásokat, de kár kihagyni a Fedex-küldetéseket is, vagyis a munkákat, amelyek arra szolgálnak, hogy többé-kevésbé könnyen krediteket szerezzünk. A fejvadászoktól és hajórombolóktól kezdve a mentőkön át az űrtaxikig rengeteg lehetőség van arra, hogy egy kis munkának a verejtékéért cserébe gyarapítsuk a bankszámlánkat. A szállítási szerződések azonban korántsem olyan elbűvölőek, az egész utazás mindössze néhány kattintással elérhető a menükben.

 

 

„Istenem, tele van csillagokkal!”

 

Todd Howard és csapata alkotásának egyik fő vonzereje a mintegy száz szabadon felfedezhető csillagrendszer. Igen, a játékos elképesztően sok bolygó nagy részét gyalogosan is bejárhatja! Hogy miért, kérdezhetitek? Hogy kihasználja erőforrásaikat, de azért is, hogy meglátogassa építményeiket, vagy egyszerűen csak egy kis űrturizmusban vegyen részt, és megcsodálja a gyakran kietlen tájakat. Néha, miközben csendesen pásztázzuk a földönkívüli gazdagságot, egy-egy űrhajó elrepül felettünk, és leszáll a távolban. Vajon ellenséges fenyegetésről van szó? Ki tudja…

Az összes bolygó 100%-os feltérképezése, azaz az összes erőforrásuk, szerkezetük, állat- és növényviláguk átvizsgálása biztosan egy életen át tartana. Sok világban szélsőséges a klíma, ami az űrruhákat tönkre teszi, míg másokon a gravitáció eltér a Földön tapasztalhatótól.

A konzol által generált kihívások jól illeszkednek az elhagyatott világok felfedezéséhez. A Skyrimhez hasonlóan itt is szinte lehetetlen eldönteni, hogy egy szkript generálta-e melléktevékenységet, vagy a fejlesztő keze munkája. Elképesztő, hogy mennyire valósághűen van szimulálva az egész rendszer. Úgy döntesz, hogy egy napfénynek kitett területen szállsz le? Akkor lehetséges, hogy a sugarak megégetnek. Ellenkezőleg, ha a rejtett oldalon szállsz le, minden sötétségbe borul.

Anélkül, hogy a No Man’s Sky hardcore túlélési filozófiáját követnénk, a craftingot bátorítjuk a fejlődés elősegítése érdekében. A ruhád és a fegyvereid fejlesztéséhez elkerülhetetlenül szükséges, hogy hosszú időt tölts ércbányászattal és többféle nyersanyag begyűjtésével, amelyeket felhasználva gyógyszereket, élelmiszereket és különféle egyéb dolgokat (felszerelés, fegyverek, előőrsök) kutathatunk. Emellett bármelyik bolygón felállíthatnak előőrsöket, ahol a nyersanyagokat kitermelhetjük.

 

 

Otthon, édes otthon

 

És persze nem hiányzik a játékból az „otthon, édes otthon feeling sem”: A játékosok egy könnyen kezelhető épületrendszer segítségével létrehozhatják álmaik bázisát. Miután elkészült az űrállomásuk, dönthetnek úgy, hogy üresen hagyják, vagy legénységből küldenek valakit a felszeltségük javítására. Ezek a teljesen testre szabható építmények növelhetik a felfedezés hatékonyságát is, és létrehozhatnak egy leszállópályát a gyors oda- és visszautazáshoz.

Bár minden igény szerint testre szabható, a létrehozható blokkok száma sajnos elég korlátozott. Ugyan a bányászott nyersanyagok továbbértékesítésére is lehetőség van, ezeknek az előőrsöknek a vonzereje nem egyértelmű. Hiányoznak belőlük a szórakoztató dolgok, amelyek valódi otthonná tennék őket, miközben a legtöbb nyersanyag már mindenhol megtalálható a meglátogatott épületek folyosóin.

A hajóépítés mindeközben szintén nagyon egyszerű: a játékosok egy megszerzett hajó különféle részeit egyenként alakíthatják át és fejleszthetik, úgy, hogy megépítsék belőle saját álmaik hajóját. Bár az alapvető játékmeneten nem változtatnak, de ezek az építkezések mégis üdvözlendő bónuszok, amelyek segítenek a játékosoknak még jobban elmerülni a Starfield univerzumban.

A Starfield rengeteg tartalmat kínál: kampány, mellékküldetések, kézművesség, hajók és előőrsök építése, bolygók elemzése. Ez tényleg, a szó szoros értelmében véve egy igazán nyílt világú játék! De nem minden bolygót látogathatunk meg szabadon: a fejlesztők nagy zónákra osztották őket a leszállóhely körül. Ha túl messzire megyünk, egy üzenet kéri, hogy forduljunk vissza vagy teleportáljunk máshová. Ez nem természetes akadály, hanem egy égi „játékmester” üzenete. Ennél bizony jobb designt is láttunk már!

Ez csalódást okozhat a kezdő felfedezőknek, de azért alapvetően nem ront sokat az élményen. A Starfield bolygói általában üresek, így egyébként sincs értelme napokat tölteni azzal, hogy körbejárjuk őket (egész csillagokról beszélünk). Ami már egy kicsit szomorúbb, hogy a Bethesda a mennyiséget választotta a minőség helyett, amikor a felfedezésre váró terekről van szó. Sok bolygó nagyon hasonlóan néz ki, kevés változatosság van a topográfiájukban. Kevesebb, de valóban különböző bolygó talán megfelelőbb lett volna. De az űrkutatás még így is sokkal magával ragadóbb, mint a legutóbbi Mass Effectben.

A Starfieldnek persze más, komoly riválisokkal is szembe kell néznie és hiába nagyszerű játék, azért azt el kell ismerni, hogy a saját terepükön kicsit mindegyikhez képest meginog. Kevesebb bolygófelfedezés van benne, mint a No Man’s Sky-ban, kevesebb testreszabhatóság, mint a Cyberpunk 2077-ben, kevesebb RPG-mechanika, mint a Baldur’s Gate 3-ban, és kevesebb a jellemünket alakító, választható párbeszéd, mint a Mass Effectben. Ugyanakkor a Bethesda legújabb alkotásának erőssége, hogy egy teljesen saját, eredeti összetételt kínál, amely egyszerre rendkívül gazdag és ugyanakkor könnyen is emészthető, miközben többféle lehetőséggel is bombázza a különleges játékélményre éhes játékost.

 

 

Destiny vs Star Wars: tűzpárbajok a bolygókon és űrharcok a csillagok között

 

Amikor elindítottuk a Starfieldet, még ha tudtuk is, hogy egy akciódús cím lesz, fogalmunk sem volt arról, hogy mennyire komolyan veszi a Bethesda a fegyverforgatást. A játék tele van különféle fegyverekkel, amelyek modellezése és részletes újratöltési animációi példásak. Ráadásul jól láthatóak rajtuk a beszerelt módosítások (szár, célzókészülék, torkolat, tár stb.), amikor a játékos kezében tartja őket. Mindig jó látni, hogy a legapróbb részletek is jelen vannak egy ilyen léptékű játékban. Nem meglepő, hogy a gyűjthető felszereléseket különböző ritkasági, és ezáltal erősségi szintekbe sorolják.

A lövöldözés realizmusa ott van a szeren – ezt különösen akkor érzékeljük, amikor látjuk, hogy az ellenségeinknek hogy okoz komolyabb sebzést egy-egy jól elhelyezett golyó becsapódása. Ha erősen eltalálják őket, akár négykézláb is végezhetik, amíg összeszedik magukat, vagy még időben meg nem adjuk nekik a „kegyelemlövést”. A megfelelő képességek feloldásával a harc sokkal izgalmasabbá válik. Jetpackkel repülhetünk, futhatunk, csúszhatunk, kézitusázhatunk, és még a párkányokon is megkapaszkodhatunk, mint egy „igazi” FPS-ben, vagy TPS-ben. Persze ez nem a Doom Eternal, de az alapok itt is megvannak. Amikor a kampány felénél a felhasználó hozzáfér a „különleges fejlesztésekhez”, egy új réteggel bővül a játékmenet. Ezekről a „kiegészítő funkciókról” inkább hallgatnánk, hogy meghagyjuk nektek a felfedezés örömét, de tényleg sokat hozzáadnak a játékélményhez. Ami pedig a 60fps hiányát illeti az Xbox Series X-en, azért bizony nagy kár, de az igaz, a 30fps is egész jó. Meg kell még említeni az űrben lévő dogfightokat is, amelyek időnként feldobják a csillagutazásokat, amelyek engem egy felturbózott Wing Commanderre emlékeztettek. Rendkívül szórakoztató, egyszerre sokrétű, könnyen megtanulható és izgalmas, mint a játék legtöbb része.

 

 

Mindig a sárga út?

 

A Bethesda nagyon kevés magyarázatot ad a játék világának működésére, és ezáltal arra bíztatja a játékosokat, hogy saját maguk fedezzék fel az univerzum titkait. A Starfield nem egy nehéz játék, de néha szükség van a felszerelés és a hajó fejlesztésére, hogy hatékonyan megküzdjünk az ellenséges lényekkel és környezetekkel és életben is maradjunk. Viszont nem elég életben maradni: mozogni is kell, a játékban sok tárgyat lehet gyűjteni, amelyek viszont növelik a leltár súlyát. Ha túl sokat cipelünk, akkor lelassulunk és nem tudunk gyorsan utazni. Szerencsére van egy társunk, akinek a táskáját használhatjuk, ha szükség van rá. A társunk nemcsak segít a harcban, hanem el is beszélget velünk.

A játék sok olyan funkciót tartalmaz, amelyek megkönnyítik az utazást és a küldetések teljesítését. Például teleportálhatunk bármelyik érdekes pontra, amit megtalálunk, vagy közvetlenül arra a bolygóra repülhetünk, ahol a küldetés vár ránk. Mindig a kontroller jobb felső gombját van egy jelző, ami mindig megmutatja, hogy merre kell mennünk, és ha eltévednénk, akkor a szkennerünk nyilakat rajzol ki nekünk az útra, de a kezelőfelület és a menük is szerencsére egyszerűek és könnyen átláthatóak. A receptekhez szükséges erőforrások könnyen megtalálhatóak, és gyorsbillentyűket állíthatunk be a fegyverekhez vagy a képességekhez. A hajónk raktárkészlete megosztott a miénkkel, így könnyen tudunk gyártani tárgyakat, vagy eladni dolgokat.

A Starfield arra ösztönzi is a játékosokat, hogy kísérletezzenek és felfedezzenek mindent, amit az univerzum kínál. Nincs sok oktatóanyag, így néha magunknak kell kitalálnunk bizonyos funkciók hasznát, vagy utánanéznünk a súgó menüben.

 

 

Remek stílus, vegyes grafikai minőség

 

A Starfield egy csodálatos űrkaland, amelyben a Bethesda művészei lenyűgöző munkát végeztek. A játék világa tele van részletgazdag és stílusos tárgyakkal, amelyek retro-futurisztikus „NASA-Punk” hangulatot árasztanak. A meglátogatott helyek mindegyike egyedi és érdekes történetet mesél el, ami a környezeti történetmesélés csúcsa egy nyílt világú RPG-ben. A játékban szinte minden tárgyat felvehetünk, tárolhatunk és megnézhetünk az inventory-ban. Ez egy igazi gyűjtögető paradicsom!

A játékélményt tovább fokozza az Inon Zur által komponált zseniális zene és a kiváló hanghatások. A játék sokféle atmoszférát kínál, a futurisztikus városoktól kezdve a Far West városokon át a cyberpunk megapoliszokig, és mindegyik hiteles és lenyűgöző. A hangok sokrétűek és pontosak, a térhatás pedig nagyon jól ki van dolgozva. A hangkeverés is remekül sikerült, az effektek pedig diszkréten alkalmazkodnak a helyzethez.

Grafikailag a Starfield viszont vegyes benyomást kelt. Az mindenképpen elismerésre méltó, hogy a Bethesda csodás belső tereket, lenyűgöző városokat és viszonylag jól kidolgozott arcokat hozott létre – bár bizonyos NPC-t esetében vannak ezen a téren is problémák. A meteorológiai effektek is nagyon változatosak és látványosak (hóesés, homokviharok, zivatarok stb.), és együtt járnak egy részletes nappali-éjszakai ciklussal, ami gyönyörű panorámákat eredményez. Azonban, ha nincs elég fény (nap vagy fényforrások hiánya), akkor a kietlen bolygók nem annyira szemet gyönyörködtetőek. Néhány mellékszereplő is gyengébben sikerült, mint mások, sőt, egy-két egészen röhejesen torz NPC-val is találkozhatunk. Mindent összevetve a játék mégis egy nagyszerű technikai bemutató, amely stabil 30fps sebességgel fut Xbox Series X-en, csak néhány apróbb hiba zavarja meg a vizuális élményt.

A játék hatalmas mérete azonban nem jár következmények nélkül. A játék ritmusa kissé megszakadozik a betöltési idők miatt, amelyek bár rövidek, de sajnos elég gyakoriak. Minden bolygón leszállás, bázisra lépés, barlangba lépés betöltést igényel, ami elavultnak hat. Ez néha furcsa vizuális jelenségeket is okoz: a szintek közötti portálként szolgáló ajtók előtt hirtelen megjelennek vagy eltűnnek a karakterek, de az is elég röhejes, amiko New Atlantis-on felszállok a „metróra” és nem száll be velem a társam, de a leszálláskor ott lesz mellettem.

Végül pedig egy meglepő tény: a Starfield egy rendkívül stabil és nagyjából hibamentes verzióban érkezett Xbox Series X-re. Úgy látszik, a Bethesda tanult a Cyberpunk 2077 botrányából: már az első napi javítás nélkül is remekül futott Todd Howard legújabb alkotása. A játékkal eltött időnk alatt nem tapasztaltunk sem összeomlást, sem lassulást/fagyást – legalább is Xbox Series X-et illeti, a Steam Deck egy teljesen másik történet. Ráadásul nagyobb vizuális hibák is alig vannak. Mindent összevéve tehát szép munka volt, Bethesda, a hibái ellenére is ez a sci-fi RPG is a „Csillagok között” jár!

-BadSector-

---

Kiadó: Bethesda Softworks

Fejlesztő: Bethesda Game Studios

Stílus: Open-world sci-fi RPG

Megjelenés: 2023. szeptember 6.