TESZT – Egy remek hangulatú, elvont, remek audióval megáldott játék, amely nem könyörül meg: nincs bemelegítés, nincs hibalehetőség és túlzottan is, de hátrányos helyzetből kell átjutnunk minden akadályon. A lehető legrövidebben így tudnám jellemezni a Calvino Noirt, amely talán a lopakodós játékok Soulsa is lehetne egy kis túlzással…

 

Elbújok a fal mögé. Jön az őr. Észrevesz. A fal mögött. Hopp, halott vagyok és várhatok jó öt másodpercet, mire a játék visszatesz a checkpointra. Ahh, szóval néhol nincs értelme elbújnom… rendben. Tudom, nem éppen célszerű így nyitni, de ez az egyik bennem ragadt élmény a Calvino Noirral kapcsolatban. Ebből két dologra lehet következtetni. Egy: a játék büntet. Kettő: Ha nem Wilten van a fókusz, akkor még visszatámadni sem lehet, így a játék még inkább csak büntet.

Hiba

A Calvino Noir nem éppen arról nevezetes, hogy sok esélyt ad a játékosnak. Tutorial sincs a legelején. kapásból a közepébe dob, aztán sok szerencsét. Itt meg kell figyelni, hogy miként mozognak az őrök, hogyan használják ki a pálya terét és miként állnak meg. Ezt azért is fontos kiemelnem, mert nekünk lőfegyverünk nem lesz. Nem, ehelyett az egyik karakterre kell támaszkodnunk.

Aztán lehet drukkolni, hogy megfektesse az őrt, vagy sikerül, vagy nem. Igen, mert néha – annak ellenére, hogy lopakodva mozgok, ami nem keltene zajt elvileg! – az őr hirtelen hipp-hopp, jön Vuk, tol egy száznyolcvanast és lepuffant. Nincs HP csík, nincs regen, ilyenkor restart van. Na, ezért nevezetem az intróban a Calvino Noirt egy Souls játéknak. Csak a precíz kivitelezés segít, amihez idő kell. Türelemmel kell hozzáállni.

Lépcső

Egy másik számomra feltűnő probléma a lépcsőkön történő navigálás. Addig rendben van, hogy jobbra-balra mozgunk, de amikor fel-le kell közlekedni, már figyelni kell: ha nem vagyunk szó szerint pontosan a lépcső mellett, akkor Wilt (az egyetlen offenzív karakter), Mole (akit az őrök nem bántanak), Arno (aki ért a kütyükhöz) és Siska (a rejtélyes ajtónyitó és kulcslyukon átlátó) nem fogja a lépcsőt használni. Szerencsére PC-n ez nem gond, mert simán katt, katt és megy magától, de PS4-en ez picit problémás. Itt figyelni kell, mert belerohanhatunk egy őrbe… és akkor tudjuk, mi történik.

Hangulatból kitűnő

Bár ostorozom a Calvino Noirt, elismeréssel tartozom a remekül kivitelezett hangulata miatt. Abszolút tökéletesen hozza az 1930-as évek Európáját és maguk a szereplők is máshonnan vannak, ami a hangjukon is érződik. De mégis, érződik, hogy a játék fantasztikusan hozza a film noir stílust. Szakadó eső, sötét látvány, borús kedv és hangulat, szóval ezzel kapcsolatban nem tudok semmilyen rossz dolgot felhozni.

Ez ugyanúgy vonatkozik az audióra is. Mind a hét chapter során remek ambient/háttérzaj van, és a karakterek/narrátor is remekül el lettek találva! (Ráadásul Dan Walters, a játék producere beleegyezett abba, hogy felhasználjam az audiót egy ingyenes zenémhez… úgyhogy korrekt dolog tőle.)

Mindenki itt van

A feladatoknál eljutni a következő ponthoz egyedül egyszerű, de mindenkivel nem. És nincs haladás addig, amíg mindenki azonos helyszínen van, vagy különben csak „We should all be here for this” felirat vár minket. Ez, illetve a várakozás a halálunk után az, ami engem egy kicsit idegesített. Meg az is, hogy az elszórt érmek elvileg fejlesztésre vannak, de számottevően nagy fontossága szerintem nincs.

De ezeket leszámítva tény, hogy másutt nem kapott eszméletlenül magas értékeléseket a Calvino Noir, de ha hozzá tudunk szokni a lépcsők navigálásához (vagy ha PC-n szerezzük be) és a könyörtelen játékstílust, akkor bizony ez egy egész művészi játéknak nevezhető, amely sajnos itt-ott magára hagyja a játékost. A Calvino Noir a stealth játékok Dark Soulsa. Ajánlom-e a vételt? Nos, a film noir kedvelőinek egyértelműen. Lopakodásra hajlamosaknak szintén. Viszont érdemes talán PC-n játszani, mert a kezelés visszahúzza konzolon. Ettől függetlenül mesteri lett, a prezentációt érdemes lenne továbbvinni a fejlesztőknek, mert megérné!

-V-

 

Kiadó: Calvino Noir Ltd.

Fejlesztő: Calvino Noir Ltd.

Stílus: Kaland, akció,

Megjelenés: 2015. Augusztus 25.