TESZT – „A legjobb nőt is unja valaki!” – tartja a mondás, és a Crystal Dynamics fejlesztői talán hasonló okokból „rebootolták” az 1996-ban indult Tomb Raider sorozatot vadonatúj, sokkal emberibb külsejű Lara Crofttal, modernizált, izgalmasabb, realisztikusabb, horror és filmszerű elemeket egyaránt vegyítő játékmenettel. Örülünk, Vincent?

 

Az újrakezdések szelleme járja be a film és játékvilágot egyaránt: Spider-Man (ő kétszer is…), Batman, James Bond, a Mortal Kombat sorozat és a Devil May Cry után Lara Croft sem kerülhette el sorsát.

A legtöbb rebootnál jellemző a szuperhősök sokkal realisztikusabb, emberibb ábrázolása, illetve az a megoldás, ahogy a néző, vagy a játékos bepillantást nyerhet első lépéseikbe, kezdeti ügyetlenkedéseikbe. Ez hatványozottan igaz a Tomb Raiderre, amelyben a riadt, ártatlan, kezdő, fiatal kutató leányka válik vagány és kemény kalandornővé sok-sok megpróbáltatás és borzalmas élmény nyomán.

„Utálom a sírokat!” (Lara Croft)

Sohasem gondoltam volna, hogy ez a mondat elhagyja Lara Croft száját, de hát a reboot az reboot. A fiatal Lara Croft pedig a játék elején utál mindent, ami vele történik. A barátaival együtt hajótörést szenvednek egy barátságtalan, viharos szigeten, ahol Lara elszigetelődik a barátaitól, rosszarcú, félelmetes emberek támadnak rá, erőszakot próbálnak tenni rajta, az életére törnek és mindenhol életveszélyes csapdák várnak rá, a vadregényes környezetben pedig borzalmas rituálék áldozatainak hulláival találkozik.

Lara eleinte ügyetlen, bátortalan, és nem csoda, hogy az idegösszeroppanás szélén van. De ez életösztöne nagyon erős és ennek (no meg a kedves játékos reflexeinek…) köszönheti, hogy mindegyik támadást túléli, majd ellenfelei meghökkenve tapasztalják, hogy fiatal lány nemhogy makacsul ragaszkodik az életéhez, hanem ráadásul még egymás után is mészárolja le őket.

Amiben pedig nem változik a játék során egyszer sem: barátaihoz is ragaszkodik, életük megmentéséért minden viszontagságon hajlandó keresztülmenni.

Túlélőtúra

Talán még egyetlen játékban sem találkoztam a főszereplő fejlődésének ennyire profi ábrázolásával: Lara képességei, jelleme egyaránt erősödnek, fejlődnek, ahogy a megszerzett tapasztalati pontokat különféle skillekre váltjuk be a játék során a túlélés, vadászat és a közelharc terén.

Emellett újabb és újabb fegyvereket találunk, amelyeket szintén folyamatosan fejleszthetünk, átalakíthatunk, erősíthetünk a megtalált nyersanyagoknak köszönhetően. Ezeket elejtett állatokból, megölt ellenségeinkből, a földön heverő ládákból egyaránt megszerezhetjük.

Minden fejlesztéshez adott mennyiségű nyersanyag kell, és nagyon hamar elfogynak, szóval érdemes alaposan végiggondolni, fegyvereink mely tulajdonságait fejlesztjük.

Vigyázat, a hölgy visszalő!

A játékmenet nagyon sok elemet kölcsönöz a Tomb Raiderhez hasonló akció-kalandjátékból, az Uncharted sorozatból. Ilyen például a tűzharc, a QTE (quick time events részek), illetve nyaktörő, látványos akciójelenetek is. Ez persze egyáltalán nem baj, sőt, pont ez hiányzott a Tomb Raiderekből is és a Crsytal Dinamics nagyszerű érzékkel integrálta a rivális Naughty Dogs játékainak legjobb elemeit.

Persze újdonságokkal is találkozunk: a ránk támadó szektatagokat, japán élőhalott szamurájokat megbéníthatjuk, lassíthatjuk, úgy, hogy belelövünk a térdükbe, a kegyelemdöfést pedig akár közvetlen közelről is megadhatjuk egy kődarabbal, vagy a kézi-csákányunkkal. A csákány egyébként igazi multifunkcionális eszköz, ugyanis sziklafalakon való mászáshoz, vagy különböző ládák, ajtók felnyitásához egyaránt használhatjuk.

Természetesen nem hiányozhat a lopakodás, illetve a csendben ölés sem: ennek is két fokozatával találkozunk: eleinte az íjjal kell fokozatosan megfojtanunk ellenfelünket, a kontroller gombját gyorsan nyomkodva, vagy nagyobb fejlettségi szinten egyetlen, jól irányzott csákánycsapással végezhetjük ki a mit sem sejtő ellenséget. Persze egy Tomb Raider játékból nem hiányozhatnak a különféle logikai részek sem.

Utunkat gyakran valamilyen természetes, vagy emberkéz által keltett akadály gátolja és valamilyen trükkös megoldással juthatunk csak tovább.

A logikai feladványok kellő kihívást jelentenek, de azért hálistennek kevésbé nyakatekertek, mint az előző részekben és sokkal szervesebben integrálódnak a játék világába.

Álleejtés esete forog fent

Ha már a játék világánál tartunk, akkor semmiképpen sem mehetünk el a grafika mellett, amely egész egyszerűen fenomenális – PlayStation 4-en különösen. „Annyira részletes már a grafika, hogy megfájdult tőle a fejem!” – panaszkodott egy GameSpot olvasó és bár nekem szerencsére a grafika fejfájást azért nem okozott, de az biztos, hogy a készítők hihetetlen mennyiségű apró részletet préseltek a megjelenítésbe.

A legtöbb munkát persze magával Larával végezték el, aki a megpróbáltatásoktól egyre véresebb, sárosabb, sebesebb lesz, szép kis arca is kisebesedik, nyúzott, piszkos lesz. Hiába, no: Lara Croftnak ez a sminkje!

A legjobb reboot

A Tomb Raider az egyik legjobb „reboot”, amellyel valaha is játszottam, bár a DMC: Devil May Cry is feltette a lécet. Apró negatívumnak talán csak az számít, hogy normal nehézségi szinten kicsit könnyű a játék (szóval régi motoros tomb raiderek inkább a hardot válasszák).

A többjátékos módot sajnos nem tudtam kipróbálni, lévén teszteléskor (vasárnap este…) szinte tökéletesen kihaltak voltak a szerverek, így az égvilágon senkit sem találtam, akivel tűzpárbajozni lehetett volna.

A legtöbb kritika egyébként a multit tartja a játék egyik negatívumának, a „semmi különös” jelzőt aggatva rá, amit valószínűleg az is jelez, hogy két héttel a megjelenés után ekkora az érdektelenség iránta…

De nem is baj: ez nem a játéksorozat, amelyet a multi miatt szeretünk. Multi helyett esetleg valami co-op nem ártott volna, talán standalone küldetés-csomagként, de gondolom az ilyesféle tartalom úgyis „DLC-k” (külön, pénzért letölthető tartalom) világa…

-BadSector-

---

Kiadó: Square Enix

Fejlesztő: Crystal Dynamix

Stílus: Akció-kaland

Megjelenés: 2014.01.31