TESZT – Ezek a címek egyre hosszabbak, legközelebb már két sor kell a Wordben! Ám annyi baj legyen – nem is kellett két hónap, és a Deck Nine már össze is hozta a trilógia középső részét. Ezúttal is megvan az a báj, ami a Life is Strange egyik sikerese elemeként funkcionál.

 

Az első rész után járunk egy nappal, és ez is kb. előadja, hogy a Deck Nine tényleg viszonylag rövid időbe sűríti a történéseket, ami előzménysztoriként valamelyest nehezen értelmezhető döntés, de legalább szorosan tartja az eseményeket.

Blackwelltől távol

Szóval Wells irodájában kezdünk, ahol lehetőségünk lesz visszabeszélni, vagy csak haladni az árral, de akárhogy is reagálunk a párbeszédre, az iskola nem lesz életünk szerves része egy kis ideig. Úgyhogy jöhet a szekrénypucolás, majd egy lehetséges kihallgatás, ami után irány a roncstelep, ahol a gyűjtögetős játékmenetet letudhatjuk kb. öt perc alatt, majd jöhet egy kis cigi, egy kis pihenő, aztán egy újabb… természetfeletti rész. Sajnos ebben az epizódban mindössze egy ilyen van, de ez hosszabb, kidolgozott jelenetet kapunk, ami… eléggé bizarrnak tűnik. Szó mi szó, valószínűleg ezeknek a harmadik, végső (kivéve a deluxe editionösöknek, mert lesz egy Maxes bónusz felvonás is) részben lesz kiteljesülése. Berendezzük a viskónk, találkozunk valakivel, küldetésre indulunk ami egy kis pőzlit jelent, újabb, ezúttal kötelező visszabeszélősdi, majd felbukkan az első részben már pedzegetett illető, aki elől érdemes lesz elbújni, mert nem tűnik egyszerű figurának.

Itt egy kicsi fordulatot vesznek az események, mert egy színjáték részeseként először csak a kötelezőt hozzuk, majd túltoljuk a biciklit valami mágikus, fantasztikus dialógussá, ami a jövőt is előrevetítheti. Az, ahogy az epizód meg van írva, egyszerűen király! Úton hazafelé egy újabb jelenet, majd vacsoravendégek leszünk, kiborul a bili, vége. OMG, nem értem még le az oldal aljára! Röviden ennyi lenne a történet. Én csak egyetlen alkalommal használtam ki a visszabeszélést, mert… mondjuk úgy, próbáltam egy kicsit békésebbre venni (legutóbb négyszer is használtam ezt a képességet) a sztorit, bár egyszer olyan dolgot tettem, amit nem kellett volna, és talán ez alaposan visszaüthet a harmadik fejezetben.

Igen

A soundtrack ezúttal is pompásan el lett találva. A szinkronhangok viszont nem teljesen tökéletesek – szerintem a sztrájk, ami azóta már véget ért, kimutatta a hatását, mert például Samuel hangját nem tudtam megszokni. (Ő amúgy sokkal… érdekesebb figura lett a Life is Strange-hez képest.) Úgyhogy az összképp itt egy kicsit vegyes. Grafika? Szokásos színvonal, ám ezúttal az animációk mintha többször is láthatóan ugráltak volna a kameraállások váltása előtt, ami mindenkinek feltűnő lehet. Ha már negatívumokról kell beszélnem, szerintem az összefoglaló és az epizód valós kezdete között hiányzott egy átmenet.

Ez a hirtelen kifade és hoppá, ott ülünk Wells irodájában egy picit amatőr kivitelezésűnek tűnt. Ja, még egy hülyeség. A végső jelenetben (a szokásos zenei aláfestés + összefoglaló pár karakter eseményeivel) szerintem van egy szép nagy baki – mindegyik jelenetváltásnál (itt helyszínre gondolok…) felbukkan egy sor a feliratban, aminek semmi keresnivalója nincs ott. És ezt végig eljátssza! Mi a fene ez? Egy bug, annyi szent. Hogy maradt ez benn? Amatőr hiba ez, uraim.

Akasztófa

Az első rész álomjelenetében van egy durva rejtett részlet, a másodikban elfelejtettem ennek utánanézni (majd a 3. rész során írok róla, ha nem felejtem el) – ezek a kis, finom részletek az eredeti Life is Strange-ben is ott voltak és itt is. Ez a két és fél óra kellemes volt, és várom a folytatást. Ha mákunk van, karácsony előtt a Deck Nine összehozza a harmadik részt. Én reménykedem benne – tavaly a Telltale lepett meg minket egy dupla epizóddal a The Walking Dead: A New Frontierből. Ilyesmi most is jól jönne.

-V-

---

Kiadó: Square Enix

Fejlesztő: Deck Nine Games

Stílus: Epizodikus, kaland

Megjelenés: 2017. október 19.