RETRO – Csillogó tar bucó, a nőknek szánt szívdöglesztő mély bariton hang és duzzadó izmok: ezek Vin Diesel legnagyobb értékei, amikor színészi alakításairól van szó. Az akciósztár valószínűleg megirigyelhette a Driver játékok népszerűségét, vagy talán csak borzasztóan beleélte magát a Driv3rbe – ki tudja – mindenesetre egy sok tekintetben hasonló játék produceri munkálataiba fogott, fejlesztőként a Tigon csapatát felvéve. A címszereplő pedig – természetesen – ki lenne más, mint maga a kopasz fejű, macsó filmcsillag…

 

Nem tudom, Vin Diesel jár-e pszichológushoz, de szerintem van benne valami „sajátos”, hogy ennyire imádja saját magát egy akciójátékban irányítani. Miközben a filmvásznon színészi teljesítményben és foglalkoztatottságban a riválisának tekinthető Dwayne Johnson, alias The Rock is messze lehagyja, addig a kopasz és macsó Diesel a játékvilágban éli ki magát. (Igaz, most jön a Halálos Iramban, viszont Dieselnek az utóbbi években alig-alig volt filmje és azok is elég gyengék voltak.).

A Chronicles of Riddick után immár ez már a második játéka a (hála a teremtőnek…) keveset beszélő, viszont sokat feszítő akciósztárnak. A játékvilág szinte egy emberként hördült fel meglepetten, amikor kiderült, hogy a Riddick kifejezetten jó játék volt, viszont a Wheelman sajnos nem szolgált ilyen kellemes meglepetésekkel…

Ééééés egy, kettő, három… eksön!

Amikor Diesel bejelentette, hogy egyszerre készül a film és a játék is a Wheelmanből, túlzott meglepetést nem okozott vele senkinek. Hollywood mindig is imádott a játékvilágba keveredni, más kérdés, hogy ezek a közös projectek ritkán sikerültek jól. Dieselnek egyszer bejött ez a biznisz, így érhető volt a részéről, hogy nem hagy fel vele. A játék bejelentésekor az is a napnál is világosabb volt, hogy Wheelman tulajdonképpen a Driver sorozat stílusát és játékelemeit nyúlja le oly pofátlanul, mintha éppenséggel ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

Erre sem csodálkoztunk rá tátott szájjal, hiszen a pár évvel ezelőtt konzolokra, majd PC-re is megjelent Driv3r (amelynek vizuális világát a Wheelman szinte teljes egészében lekoppintotta) is hollywoodi filmsztárok tömegeit alkalmazta. Egyetlenegy dologra voltunk csak kíváncsiak igazán: vajon a Wheelman képes-e felülmúlni a régi Driverek minőségét, tud-e újat felmutatni, illetve jobbat produkálni, mint a sajnos elég pocsékul sikerült Dri3vr? A kérdésekre adott válasz: igen is, meg nem is…

Taposs a gázra és lődd szét a fejüket!

A játék lényege természetesen ugyanaz, mint a Driverekben, vagy az egyszerűbb GTA klónokban: őrült, szünet nélküli száguldozás, robbanás és akció. Bár a mai trendeknek megfelelően már a gyalogos TPS részek sem hiányoznak a játékból, a Wheelmanben azért a lényeg most is az, hogy hasítsunk a verdánkkal, mint a veszett fene, és körülöttünk minden más jármű akkorákat boruljon és robbanjon, mintha most tört volna ki a harmadik világháború.

Ezzel persze nincs is semmi bajunk, hiszen épp azért ülünk le egy ilyen játék elé, hogy destruktív hajlamainkat kiéljünk, a gond csak az, hogy a Wheelmanben az újdonságokat is tartalmazó akció-orgiát nagyon gyenge design elemek, nevetséges játékegyensúly-hibák és egy hihetetlenül sablonos és unalmas történet rontják le.

„Skacok, ti csak programozzatok, a sztorit meg a filmrészt hagyjátok rám, OKOK?!”

Vin Diesel eddig nem nagyon kápráztatott el minket B kategóriás akciófilmjeivel, illetve a bennük látható monoton és unalmas színészi alakításaival (tisztelet az egy-két kivételnek), de azért annál a lapos és semmitmondó történetnél, amelyet ebben a játékban láthatunk, még azok is jobban voltak. Aki játszott a Driverekkel, az például szerintem rögtön a száját húzza majd, hogy Diesel mennyire lenyúlta az ottani alapszitut. Csakúgy, mint például a Driv3rben Tanner, hősünk itt is egy szakasztott ugyanolyan macsó, hallgatag, a bűnözök közé sofőrként beépült zsaru.

A jelenetek is kísértetiesen hasonlítanak például a Driv3rben láthatóakkal, talán csak annyi a különbség, hogy azoknak van stílusuk, a Wheelmanesekből pedig az lemaradt, mint a borravaló, illetve Tannernek van haja, a Diesel által alakított Milo Burik pedig kopasz. A történet szerint Buriknak az a feladata, hogy három bűnbanda után nyomozzon Barcelonában.

A „nyomozás” nagyjából azt jelenti, hogy jól beépül mindenhova és hülyére lő, gázol és robbant mindenkit, aki az útjába áll. Persze senki sem gyanakszik ám semmire, még akkor sem, amikor állandóan a bűnszervezetek után kérdezget. Ráadásul a sztoriírók igyekeztek Dieselből egy „hú de rejtélyes!”, hallgatag karaktert eszkábálni, ami azt jelenti, hogy a játék során egész végig nem tudunk meg róla soha semmit.

Emiatt viszont a történet eszement unalmassá válik, különösen Vin Diesel „színészi játékát” elnézve, aki – hűen a filmvásznon látható képességeihez – egész végig megőrzi ugyanazt a meglehetősen bárgyú arckifejezést és monoton hanghordozást. Szerintem Diesel ott nézte be ezt a főszereplősdit, hogy míg például a Driv3r főszereplőjét alakító Michael Madsennek megnyerő, egyéni stílusa van, addig a tar fejű, felpumpált Vinből ez teljes mértékben hiányzik. Ugyanezt mondhatjuk el az átvezető filmekről is, amelyek a Driverek, vagy akár a GTA-k zömében is stílusosak és hangulatosak, itt viszont maga a merő dögunalom.

„Én nem sokat beszélek. Csak vezetek. Meg lövök.”

Na jó, vonatkoztassunk el egy kicsit Dieseltől meg a sztoritól és nézzük meg, hogy mit képes felmutatni játékfronton a Wheelman. Szerencsére ezen a téren már nem olyan rossz az összkép. Maga a játék nem túl hosszú: körülbelül nyolc óráig tart, attól függően, hogy hány mellékküldetést hajtasz végre. Ezek nemcsak hogy egész szórakoztatóak, hanem tényleg megéri küzdeni velük, ugyanis ha kellő pontszámot összeszedünk belőlük, akkor feljavíthatjuk velük különböző speciális képességeinket. Több mint száz ilyen küldetésen vehetünk részt, ahol többek között versenyezhetünk, crazy taxizhatunk, Barcelonát rombolhatunk.

A jutalmunk minden esetben különböző pontszámok megszerzése, amelyek azt befolyásolják, hogy mennyi kárt tudunk autónkkal okozni, vagy mennyit kapunk mi be, amikor mások nekünk jönnek. Sajnos egy idő után kicsit frusztrálóak ezek a feladatok, ugyanis csak akkor kapjuk meg az upgrade-eket, ezeken a mellékküldetéseken belül a legmagasabb eredményeket érjük el. Akinek egyébként nincs túl sok kedve ezekkel szöszölni, csak a főküldetésre akar koncentrálni, az sem fog nagyon pórul járni, ugyanis a játék befejezéséhez nincs rájuk szükség, de azért néha jól jön, ha kicsit „táposabb” a derék Milo, amikor éppen négyen-öten próbálnak leszorítani az útról, vagy szitává lőni.

Nézd csak, mintha a Burnoutot látnám…

Ezek az akciórészek pedig tényleg rendkívül intenzívek és tartalmaznak jó pár jópofa újítást is. Az őrült üldözések a hollywoodi filmeket idézik: a kocsikkal látványos kaszkadőrmutatványokat fogunk végrehajtani, amikor például egy üvegtéglákból kirakott falat szétszakítva áthajtunk egy felső épületen, hogy aztán jó nagy ívben leírt repüléssel a megdöbbent autósok közé huppanjon le járgányunk. Az általunk eltalált autók a levegőben pörögnek és robbannak, az ablakból kilógó rosszfiúk ordítva zuhannak ki az aszfaltra, miközben 200-zal hasítunk az országúton és még sorolhatnánk az akciófilmekből kikölcsönzött jeleneteket.

Az igazi újdonság, hogy ezeket a gyilkos mutatványokat nem a megszokott módón hajthatjuk végre, hanem extra mozdulatokat, speckókat bevetve. A ránk akaszkodó rivális járgányoknak például nem elég hátulról, vagy oldalról nekimenni a WASD gombokkal, hanem az irányítókurzorokkal külön fel kell öklelni őket: ilyenkor Diesel oldalra rántja a sajátját.

Ha eleget lökdöstük ellenségeink járgányát, akkor lángra kapnak, majd nem sokkal később felrobbannak. Ez a megoldás egyébként feltűnően emlékeztet a Burnoutra, csak éppen kicsit más mechanizmussal működik. (Erről majd még később…) A másik ilyen speciális mutatvány Diesel autós lövöldözéseihez kötődik. Két külön gombot is megnyomhatunk – attól függően, hogy az ellen járgánya éppen elöl, vagy hátul található hozzánk képest – és ilyenkor a képernyő elszürkül, mi pedig kényelmesen célozhatunk az autókon külön célkeresztre. (Magyarán a jó öreg bullet time autós megoldásáról van szó.) Végül a legpoénosabb extra mozdulat a másik autójába való átugrálás. Amikor egy olyan ellenség mögé kerülünk, amelyiknek nincs fegyvere, akkor az end gombot lenyomva kinyithatjuk saját ajtónkat és a tetőre felmászva átugorhatunk a másik kocsijába, így tudjuk elrabolni. Ezek az extra mozdulatok tényleg ötletesek és nagyon feldobják a játék hangulatát.

Fizikából kettes! Leülhetsz fiam…

Na jó, azért nem „elégtelen” a Wheelman fizikája, nem kell tehát pótvizsgára mennie, vagy évet ismételnie, de kétségtelenül elég vacak. Ha már ennyire erőltette Vin Diesel a Driv3r párhuzamot a játék hangulatában, akkor nem mehetünk el amellett, hogy míg ott más ugyan rossz volt, viszont speciel a járművek fizikája elsőrangú volt, különösen a realisztikus viselkedésre vonatkozóan. Itt viszont a „realisztikus” az a jelző, amelyet akkor sem lennék hajlandó a játék fizikájára ráaggatni, ha egyenesen Vin Diesel nyomna egy pisztolyt a fejemhez, vagy még kegyetlenebb módon rákényszerítene, hogy három filmjét megnézzem egymás után, vagy esetleg megszokott monoton stílusában felolvasná nekem a Háború és Békét, úgy, hogy közben nem hagy elaludni.

Először is a járművek sebessége és gyorsulása szinte minden esetben ugyanolyan: teljesen mindegy, hogy én éppen a legdrágább és legmodernebb sportautóban ülök, a zsaruk pedig a szokásos vacak rendőrautójukban, a bűnözők is ócska ülnek, akkor is könnyedén utol fognak érni.

Ok, rendben, megértem, hogy ez egy akciójáték, de azért legalább valamilyen szinten normálisan szimulálni kellene a sebességkülönbségeket, mert ez így eléggé idétlen. Még szánalmasabb a sérülési fokozatok alkalmazása. Az még csak-csak elmegy, hogy az autó között szinte semmilyen jelentősége nincs annak, hogy milyen járgányba ülünk, de amikor egy kamion nekimegy egy motorbiciklinek és a kétkerekű kis járgány alig sérül meg, az már azért eléggé röhejes! Egyébként ebbe a kategóriába tartozik az említett „lökdösődés” is. Az abszolút árkád Burnoutban egyetlen komolyabb lökés elég, hogy 250 km/órával ellenfelünket a rámpának lökve felboruljon, itt hatszor-hétszer kell ugyanezt megtennünk. Talán egyik sem igazán realisztikus, de az biztos, hogy normális esetben nem kellene hétszer felöklelni egy másik kocsit, hogy végre felboruljon. Ez az egyébként jópofa megoldás hosszútávon unalmassá válik is, és inkább hajlamos az ember időlassítással lövöldözni, minthogy nekiálljon lökdösődni.

Shoot. Them. Up.

Összességében azért az autós rész eléggé szórakoztató – sajnos ugyanezt nem lehet elmondani a kötelező gyalogos lövöldözésről. Komolyan mondom, mintha szándékosan ismételné meg ezen a téren a Vin Diesel brigád ugyanazokat a hibákat, amelyek leginkább a Driv3rre voltak jellemzőek, illetve más GTA klónokra is. Csakúgy, mint ezeknél az elődöknél, a gyalogos akció itt is ugyanúgy rettenetesen fatengelyes. Mintha egy 2001-es TPS-ben járnánk: fedezék mögé húzódni nem lehet, csak maximum valahogy odabénázol valamilyen tereptárgy mögé, aztán vagy eltalálnak, vagy nem.

Ha túl sok lövést kapsz be, akkor meghalsz, de még egy normális életerő csíkot sem látsz. Az ellenség sérülési szimulációja borzalmas: a rosszfiúkba gyakran egy teljes tárat is beleereszthetsz és nem halnak meg, és a fejlövéseket leszámítva semmi jelentősége sincs, hogy melyik testrészüket találod el. Amikor meghalnak, akkor egy fura elhomályosodó effektet láthatunk, amelynek túl sok értelme szerintem nincs és még jól sem néz ki. Ráadásul a legtöbb olyan pályarész, ahol gyalogosan kell irtanunk az ellent monoton és unalmas, és nem elég egyszer végigszenvednünk magunkat a kínai néphadseregnyi mennyiségű rosszfiút lemészárolva, hanem ugyanazon az útvonalon vissza is kell jönnünk, miközben ellenfeleink mágikusan újratermelődnek.

Barcelonát látni és meghalni

Hogy a sok panaszom mellett némi pozitívumot is megemlítsek: a Wheelman grafikája tényleg egész kellemes (bár forradalminak azért messze nem nevezném), legalábbis megüti azt a szintet, amit egy ilyen jellegű játéktól elvárunk. Emellett a város remekül ki van dolgozva: ugyan nem jártam még Barcelonában, de komolyan kedvem támadt hozzá, annyira életszerűen és változatosan sikerült itt ábrázolni. Ahogy haladunk előre a játékban, úgy nyílnak meg újabb és újabb helyszínek és mindegyik szűk sikátor, tengerparti főút, rongyrázós villa vagy egyéb városrész tényleg nagy gonddal ki vannak dolgozva. Ezen a téren elismerést érdemel a Wheelman, kár, hogy a többi nem sikerült annyira jól.

Többet vártam Vinnie…

Bár azért el lehet szórakozni a Wheelmannel, azért ennél jobbra számítottam. El lehet lenni vele, de hosszútávon sem a játékmenet, sem a hangulat, sem a sztori sem kötik le az embert eléggé ahhoz, hogy ne vegye inkább elő még egyszer a GTA IV-et és ne tolja végig azt. Az utóbbi időben ez a Driver/GTA klónozási hadművelet nem nagyon jött össze a cégeknek, szóval csak reménykedhetünk, hogy a készülődő Driver 5 megint elvarázsol majd minket…

Lökd az ellent, ne sajnáld!

Amikor száguldozás közben mellénk hajt az egyik rosszfiú, vagy zsaru saját autójával, akkor oldalról felöklelhetjük őket. Ehhez nem elég pusztán oldalra húzódni a WASD-vel, hanem a kurzorgombokkal kell rántani egyet saját járművünkkel. Ilyenkor egy olyan mozdulatot hajtunk végre, mint az akciófilmekben. Hét-nyolc ilyen löketre is szükség lesz ahhoz, mire végre az ellen a levegőbe repül, szóval ne csodálkozzunk, ha elsőre látszólag nem történik semmi… Ugyanezt a trükköt hátulról is megtehetjük, ha elég közel kerülünk a másik kocsihoz.

Jó idő a „golyó időhöz”…

Milóval gyakran egyszerűen kifelé is lőhetünk, de később megtanuljuk majd az időlassításhoz kötődő manőverünket is. Ilyenkor nemcsak egyszerűen lelassulnak ellenfeleink, amíg a volán mögött ülve kényelmesen becélozzuk őket, hanem egy külön kereszt is megjelenik rajtuk, így ha pont erre célzunk, akkor brutális sebzést tudunk okozni: egy-két lövés elegendő, és felrobban a kocsi, vagy meghal a jármű ablakából kilógó rosszarc. Ezt a mutatványt elölről és hátulról is el tudjuk végezni, csak figyeljünk rá, hogy még ott legyen a célpontunk.

Ugri-bugri

Amikor az ellenség mögé érünk, akkor száguldozás közben is át tudunk ugrani a másik járműbe akkor, ha lenyomjuk a Home gombot és zölden világít a lefelé mutató nyíl. Ilyenkor viszont gyorsan nyomjuk meg még egyszer a gombot, ne csak nyomva tartsuk, mert különben nem történik semmi. Bizonyos küldetéseknél elég csak a célpont mögé hajtani, máshol viszont előtte le kell durrantani az ránk lövöldöző ellenséget, különben a játék nem engedi, hogy átugorjunk. Figyeljünk arra is, hogy ugyanolyan sebességgel hajtsunk az ellenség mögé.

Csak a fejét, hogy… meghaljon már végre…

Az elég idegesítő TPS részeknél igyekezzünk fejlövésekkel operálni, különben egy egész tárat beleereszthetünk az ellenségbe, mire végre meghal. Az MI „szerencsére” meglehetősen ostoba, szóval nem nagyon fognak fedezékbe vonulni vagy bekeríteni, de időnként azért ránk rontanak bizonyos helyeken, szóval vigyázzunk rá, nehogy „nagy trükkösen” meglepjenek. A fedezékhez lapulni a modernebb TPS-ekhez hasonlóan nem tudunk, próbáljuk tehát szemmértékkel nagyjából belőni, hogyan helyezkedjünk, mivel más megoldás sajnos nincs…

Ubi, vagy nem Ubi, ez itt a kérdés?

Miután a Wheelmant kiadó Midway a csőd szélére került, sok nagyobb stúdió próbálja megszerezni a kiadási jogokat és ez alól a Wheelman sem kivétel. Mivel a Ubisoftnál vannak a Driver jogai, ezért nem meglepő, hogy ők vetettek szemet a Wheelmanre, mivel feltűnően hasonló játékokról van szó. Sokan azt is rebesgették, hogy egybeolvasztják a két franchise-t ám egyelőre ebből nem lett semmi, mint ahogy a játék megjelenése után is a Midway logót láthatjuk csak a dobozokon. Hogy a színfalak mögött meghiúsult-e a vásárlás, vagy csak később olvasztja-e be a játékot a Ubi magához, azt még pontosan nem tudni. Mindenesetre érdekes kérdés, és el lehet mélázni rajta, hogy ha netán tényleg egybeolvad a sorozat, akkor a készülőfélben lévő Driver 5-ben vajon Tannert, vagy Vin Dieselet láthatjuk-e majd. Azt hiszem, nem kell ecsetelnem, hogy én mennyire az előbbire szavaznék… Az is elképzelhető persze, hogy a Wheelman gyenge kritikai fogadtatása és esetleges rossz eladásai után az Ubisoft „elfelejtkezik” az egész Wheelman történetről…

-BadSector- (2009)

---

Kiadó: Midway, Ubisoft, Focus Multimedia

Fejlesztő: Tigon, Midway Studios – Newcastle

Stílus: akció, kaland, autó TPS

Megjelenés: 2009.03.24