RETRO – Mi mással lehetne felülmúlni a Tomb Raider-sorozatot, ha nem azzal, hogy mindenre ráteszünk egy lapáttal? A Ritual játéka látványosabb, pergőbb, véresebb akcióval szolgál, a képregényszerű fantasy-sci-fi miliő telitalálat, és Julie Strain-t (vagy virtuális mását) minden (virtuális) férfi gondolkodás nélkül ledöntené a lábáról! Bizonyítsunk azért némi vérellátást az agyunknak is: az enyhe erotikával fűszerezett tömérdek öldöklés mellett a F.A.K.K. 2-ben is kell majd gondolkodnunk. Néha…

 

Aki minden előzetes információ nélkül tölti be a F.A.K.K. 2-őt, először kicsit elveszettnek erezheti magát: a játék sztorija gyakorlatilag a nemrég megjelent Heavy Metal F.A.K.K. 2000 rajzfilm folytatása. A távoli jövőben játszódó galaktikus történet szerint Julie, a harcias amazon egy olyan emberi közösség vezetője, amelyet egy Gith nevű szörnyeteg és különféle mutánsokból álló hordája akar múlt időbe tenni.

Julie a rajzfilm utolsó képsoraiban a végsőnek hitt összecsapás során Gith főszörnye, Lord Tyler mellébe szúrja saját kardját, s ezzel megmenti népét. Julie-ék egy Éden nevű bolygón telepednek le, ahol a csodás víznek köszönhetően örökké fiatalok maradnak.

A technikusok egy külső pajzsot építenek, amellyel – tanulva az eddigi eseményekből – úgy tűnik, hatékonyan tudnak védekezni a külső behatolás és támadások ellen. Erre azonban nincs is szükség, mert 30 év telik el békében és boldogságban. Ez a földi paradicsom (bár Julie számára unalom) egészen addig tart, míg egy furcsa meteorit, átszakítva a pajzsot, be nem csapódik a bolygó felszínébe.

Dús keblek és fauna

Itt kapcsolódunk be a játékba. A bevezető képsorokban Julie-t csodálhatjuk, ahogy ő maga a bolygó dús faunájában gyönyörködik. A grafikusok igazán kitettek magukért: Julie 3D-s modellje eszméletlen szépre sikerült. Darrin Hart, a Ritual Entertainment vezető animátora azt mesélte, hogy állítólag maga Kevin Eastman küldött addig kiadatlan meztelen képeket a feleségéről, Julie Strainről, hogy minden porcikáját le tudják modellezni. Az ihlettel és a pontos adatokkal tehát nem lehetett gond.

Persze ez a pár kép még kevés lett volna az üdvösséghez: ha alaposan megvizsgáljuk az „eredeti” Julie-t, akkor a kebelcsodákon (nehezen) túltéve magunkat biztos feltűnik, hogy izomzat tekintetében azért nem egy Béres Alexandra (bizony, azok a fitness-évek messze járnak: nehezen tudnám elképzelni, hogy a valódi metál lady azokkal a böhöm nagy fegyverekkel valamit kezdeni is tudna). Hart szerencsére alaposan tanulmányozta a film és a képregény skicceit is és a végső modell nemcsak az érzékiség, hanem a bicepsz terén is profi lett.

Emellett külön gondot fordítottak a csodásan gömbölyű fenék, a keblek és az érzéki ajkak megformálásában: messze hitelesebbek és jobban néznek ki, mint Lara Croft-é vagy akár Rynn-é, a Drakan hősnőjéé. Végül meg kell még említeni a virtuális Julie csinos pofikáját is, amely sokkal valóságszerűbb, mint a Lara Croft holdvilágképe (Nem véletlen, hogy olyan nehéz hiteles modellt találni a Tomb Raider hősnőjének.)

Bombázó, Quake 3 motorral

A másik dolog, ami miatt a 3D-s grafika rajongói jogosan kapkodnak leesett álluk után, az a külső terep grafikája. Eszméletlen jó munkát végeztek a Ritual grafikusai a Quake 3 Arena motorjával! Az égen gyönyörűen áttetsző felhők úsznak, minden felületnek tökéletesen kidolgozott a textúrája, a felhasznált színek élénkek, változatosak. A szabad tér élményét nekem a Quake-ek mindig is jobban visszaadták, mint például az Unreal, a Ritual-os fiúknak azonban még ezen is sikerült javítani egy kicsit!

Kiüldözés az édenből

Térjünk vissza Julie-hoz és az „életvíztől” átitatott, boldog társadalmához. Gondolom már mindenki sejti, hogy a paradicsomi állapotok nem sokáig tartanak, de amíg nem szabadul el a pokol, egyelőre alkalmunk nyílik kicsit körülnézni a városban, beszélgetni az emberekkel. Ha már mindenkivel szóba elegyedhetünk, mindenképpen nézzünk el a gyakorlóterembe, ahol a játék során fellelhető fegyverek alaptípusaival ismerkedhetünk meg.

Ha ezzel megvagyunk, hamar beindulnak az események: egyik barátunkat mutáns szúnyogok csípik halálra, és persze Julie egy szál kardjával kell szétcsapnunk a rovarok között. Innentől kezdődik igazán a játék akciórésze: a meteor hatásának „köszönhetően” Julie-val egyre táposabb mutánsok ellen kell kavarnunk.

A szörnyek mesterséges intelligenciája (ha nem is vetekedhet egy Q3 Arena bot-éval – de talán jobb is…) és a változatossága messze veri a rivális Tomb Raider-ét! Végre nem bambán álldogáló szörnyekkel van dolgunk, akikre épp csak az nincs rápingálva, hogy „shoot me!” Itt rendesen meg fogunk izzadni, mire elintézzük őket!

Mivel legyőzésük másfajta cseleket igényel, ezért a harchoz szükségünk lesz némi taktikai érzékre és gondolkodásra is. Mindegyik szörnyhöz másfajta fegyvert érdemes használni, de gyakran fordul elő az is, hogy nyers (tűz) erő helyett, valamilyen egyéb módon trükközhetünk. Ha például a gyanútlan delikvens egy jó nagy szikla alatt, vagy tüzet okádó csap mellett áll, akkor távolról ügyködve palacsintává lapíthatjuk, vagy szénné égethetjük.

 Női atlétika atlétatrikó nélkül

Mindig röhögni szoktam a Tomb Raider klónok pocsék irányítása miatt: szinte mindegyik ilyen játékban úgy mozognak szerencsétlen akcióhőseink, mintha a köszvény bántaná őket. Jelentem végre sikerült Lara babát felülmúlni! Julie azonnal engedelmeskedik egerünknek, úgy ugrik, oldalaz, kúszik, mászik kötélre vagy fel a növényzeten, kapaszkodik meg átugorva a túlsó sziklafalra (végre…), hogy öröm nézni.

Ennyit persze Lara is tudott, Julie azonban a Quake 3 motornak és a készítők profizmusának köszönhetően sokkal rugalmasabb, és a Tomb Raider sorozattal ellentétben végre nem kell minden ugrást milliméter pontossággal kiszámolnunk.

Julie emellett szakértőbb is a különféle fegyverek kezelésében. Miss Crofttal ellentétben két kezét különféle műveletekre is tudja használni (nem kell semmi rosszra gondolni…) tehát arra is képe, hogy egyik kacsújában egy jó nagy pallost lóbáljon, a másikban pedig Uzival sorozza az ellent. Így egyszerre tudjuk megvédeni magunkat távolról és közelharcok során is – anélkül, hogy a keményebb pillanatokban fegyvereink listájában kellene szöszmötölnünk.

Ha már a fegyvereknél tartunk: ezek is sokkal változatosabbak, mint az átlagos lövöldözős játékokban. Összesen hatféle kategóriába sorolhatók: mágikus kardok, parittyák és pajzsok, lőfegyverek, bombák és rakétavetők, egykezes, brutális shotgun-ok, végül az „egészségügyi” üvegcsék osztályai.

Hab a tortán, hogy a fegyverekhez a már említett kombinálási lehetőségek mellett különféle „combo-kat” (mozgássorozatokat) is aktiválhatunk: elég hozzá megfelelő ritmusban mozognunk.

Lara néni balra el…

Azt hiszem, kiderült, hogy a FAKK 2 maximálisan belopta magát a szívembe! Az egész (a Heavy Metal hangulat, az édesen politikailag inkorrekt – szexista és vérengzős – de mégis ironikus sci-fi stílus, és nem utolsósorban Julie Strain virtuális és igazi bájai, akinek image-e, kora ellenére – vagy talán épp azért! ) sokkal eredetibb, mint az évről-évre változó és egyre unalmasabb, arctalanabb Lara cicababa – modellek és virtuális kalandjaik. Mélyre lenyomják a konkurenciát.

-BadSector- (2000)

---

Kiadó: Gathering of Developers

Fejlesztő: Ritual Entertainmen

Stílus: Akció-kaland

Megjelenés: 2000