TESZT – Ki emlékszik még a Chokitóra? A kilencvenes években a csoki szlogenje ez volt: ronda és finom. Ahogy a Nestlé kivonta az országból (azért mások is csináltak ilyen agyatlan dolgot…), a szlogen betöltetlen űrként lebegett mindezidáig, ugyanis erre az RPG-re tökéletesen ráaggatható.

 

Ezt a játékot először egy ember fejlesztette kb. négy éven keresztül (és az érdekesség? 2006 tájékán kezdte el), és a négy éve megejtett Reddites kérdezz-felelekjén még azt is elmondta, hogy a 2013-ban Steam Greenlightolt Kenshin akkor hatan dolgoztak a Lo-Fi Studiosnál a játékon. Tavaly év végén végül megjelent, és bár az idő vasfoga érződik rajta, nagyszerű alkotásnak lehet nevezni, még ha nem is valami korszakalkotóról van szó. Nem, ehelyett egy szenvedélyprojektről beszélünk, ami idővel fejlődött egy professzionális, de eredetéből adódóan hibás (ám mégis vételre ajánlott!) játékká.

01

Bár felületesen egyszerűnek tűnik a Kenshi, azért egy eléggé kemény, csapatos, túlélő, nyílt világú RPG sandboxról van szó, ami hatalmas. Ezt meg kell ismételnem, mert igaz: HATALMAS. És időt is igényel – eleinte nem nagyon lesz az, hogy fú, megvan a hat fős csapat, továbbá az építkezésig el is kell jutni. Építkezésig, igen: az eleinte eléggé túlélésre kihajazott, mindent megeszek csak éljem túl körök után egy konkrét falut is összehozhatunk, és onnan még bőven van hová növekedni.

A játék világa nem barátságos – ellenséges, veszélyes, és ebből fakadóan a Kenshi elején múlhat, hogy később mennyire lehetünk sikeresek. Nincs kegyelem, de a lehetőség korlátlan – nem nagyon lehet szerintem itt az, hogy két játékosnak ugyanaz az élménye lesz. (A No Man’s Sky esetében is valami hasonló volt a PR-duma Sean Murraytől, de a Kenshi talán ezt össze is hozta.) Már a karakteralkotásnál is lehetnek eltérések – itt a fajunkat, nemünket, fizikai részleteinket lehet beállítgatni. Aztán azok után jön a szabadság. Azt csinál a játékos, amit akar. Nincs pénz eszközre? Lehet lopni. Van elég anyag építkezésre?

Megvalósítható egy kis vityilló. Ha elkúrjuk, nem kicsit, nagyon, akkor akár rabszolga is válhat belőlünk. Ezzel kapcsolatban igazán azt lehet kimondani, hogy a Kenshit át kell élni, ki kell próbálni… s mivel csak Steamre megjelent, PC-s játékról van szó, két órán keresztül lehet próbálkozni a pénzvisszatérítésig, és ezt azoknak bőven ajánlom, akik már a 90-es években is RPG-kkel bírkóztak. Mondjuk a The Elder Scrolls első két részével, az Arenával vagy a Daggerfallal (ha nem csal az emlékezetem), igaz, itt azért technikailag vannak előnyök… és azért hátrányok is, ugyanis a Kenshinek bár nagy mérete van (többszáz négyzetkilométerben kell gondolkodni), keményen be kell tanulni főleg a kezelőfelületet!

02

Az echte egérre és billentyűzetre szabott kezelőfelület tisztára egy MMO-ra is átültethető, de ez még tovább fog bonyolódni a csapatunk növekedésével (RTS-elemek is vannak!), így itt a játék egyik hibája: be kell magolni a kezelését. A tárgykezeléstől kezdve megtanulni az automatizált harcok sajátosságain túl a menü felépítéséig. Nem egyszerű feladat. Órákba fog telni, hogy hozzászokjunk, és akkor bőven bele lehet vágni a Kenshibe negyven-negyvenöt órát is. Rajtunk múlik, hogy mennyi időt töltünk el vele, és rajtunk múlik az is, hogy mit hozunk ki belőle.

A másik dolog, amit mindenféleképpen ki kell emelni, az a vizualitás. Nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy a Kenshi bizony elavult kinézetű. Látszik rajta, hogy régen kezdődött a fejlesztés. Kicsit röcög is a játék, úgyhogy abszolút retró érzést képes kelteni. A szabadság mellé egy időutazás jár abba az időszakba, amikor Magyarországon nem csak két videojátékokkal foglalkozó havi lap volt.

03

A Kenshi ennek ellenére is nagyon jogosan megérdemel egy nyolcast. Ez a játék szeretettel készült, nem pedig pénzszerzés céljából. Itt ez a Steam-kritika, ami ezt mondja: „Ha egyetlen példányban sem kelne el, akkor is megcsinálnám – Chris Hunt, 2012”. Chris Hunt ötlete volt a Kenshi, ami egy kis lelket öntött belém, ugyanis jómagam is szenvedélyből csinálom a hobbimat – bár kereshetnék belőle pénzt, lemondok róla, mert a saját magam örömszerzéséből foglalkozom azzal, amivel, még ha több okból kifolyólag nincs mindig erre lehetőségem. De a Kenshire visszatérve azt mondom, hogy ne ítéljünk elsőre. Ne ítéljünk a kinézetéből kiindulva. Ez az alter-Japán beszippant, és nem nagyon enged ki, de akkor is boldogan enged ki öleléséből – ajánlott az RPG-ket kedvelőknek és veteránoknak. Karakterlimit!

-V-

---

Kiadó: Lo-Fi Games

Fejlesztő: Lo-Fi Games

Stílus: Nyílt világú túlélő sandbox RPG/RTS

Megjelenés: 2018. december 6.