RETRO – Harmadik részéhez érkezett a Westwood cég leghíresebb szerepjáték-sorozata, a Lands of Lore. Az Első rész kitörő sikere után óriási várakozás előzte meg a másodikat, amely hosszas vajúdás és a kiadási dátum állandó eltolása után került az üzletekbe, és igencsak vegyes fogadtatásban részesült. A Westwood „megszokott” késéseihez képest meglepő teljesítmény tehát, hogy sikerült tartaniuk ígéretüket, és a harmadik rész alig másfél év várakozás után már meg is jelent. Vajon a szkeptikusoknak lesz e igazuk és a Lands III összecsapott munka, vagy a rajongók reményeinek megfelelően, az előző részekhez méltó alkotás?

 

Nem büszkélkedhetnek különösen boldog gyermekkorral a Lands of Lore játékok hősei: míg az előző rész főszereplője egy gonosz boszorkány átokkal sújtott mutáns fia, a legújabb részben Coppert, egy Gladstone-i nemes dracoid nőtől származó fattyú fiát alakítjuk. Coppert szégyelli az apja, és fiútestvérei rosszindulatának hatására sem nagyon törődik vele, aztán amikor úgy tűnik, hogy végre kibékülnek, egész családját pokolkutyák mészárolják le.

Copper ugyan életben marad, de lelkét „kiszabadítja” testéből egy vérengző kutya, és életét csak Dawn, a mágusnő varázserejének köszönheti. Elrabolt lélekkel azonban Gladstone földjén sem élet az élet, és a fiúnak útra kell kelnie hogy megtalálja spirituszát.

RPG Light vagy 100% tiszta RPG

Sokan kritizálták azért a Lands of Lore II-t, mert az első résszel ellentétben nem volt igazi szerepjáték: alig volt benne fejleszthető tulajdonság, a kézi/távolharc gyakorlatilag az egérrel való frenetikus kattintgatáson alapult, és a mágiát is igencsak alapszinten oldották meg. A fanatikus szerepjátékosok azon fanyalogtak a leginkább, hogy nem egy csapatot, csak egyetlen karaktert irányíthattak és a történet sem a szerepjátékokra jellemző küldetésekre bomlott, hanem azoknál jóval lineárisabb volt. Míg az első részben jócskán kellett írtani a csőstül ránk támadó ellenséget, a másodikban alig akadt néhány agresszív szörnyeteg. A Guardians of Destiny leginkább egy kalandjátékra hasonlított – állították ingerülten azok, akik az RPG-k klasszikus hagyományain nevelkedtek.

A Lands of Lore III-at betöltve első pillantásra szinte semmi sem változott: maradt a régi irányítás – ismét egy karaktert kontrollálhatunk (aki ráadásul eléggé hasonlít a Guardiansból megismert Lutherre…) és a játékmenetben sem találhatunk semmi forradalmi változást. A harc a jól ismert üsd-vágd, a mágia sem változott túl sokat: eleinte egy fia varázslatot sem ismerünk, kicsit később is csak egy-kettővel lehetünk gazdagabbak.

Pályaválasztási tanácsadó kezdő szerpjáték karaktereknek

Szerencsére a Lands III-ban jóval több RPG vonást fedezhetünk fel és sokkal összetettebb játékmenetre számíthatunk, mint elődeiben. Bár a történet során csak egyetlenegy karaktert – Coppert – irányíthatunk, mi szabhatjuk meg, milyen irányba fejlődjön. Még a játék elején eldönthetjük, hogy Copper a négy szövetség közül melyikhez lépjen be: hála Dawn mágusnő közbenjárásának, a papok, a mágusok, a harcosok és a tolvajok szervezete tárt karokkal várja hősünket.

Választásunk a játékmenetet is befolyásolja, hiszen míg harcosként leginkább karunk (egérgomb-nyomkodó ujjunk) erejére támaszkodunk, a mágusi pályát választva varázslatainkkal távolról béníthatjuk le az ellenséget – közelharcban viszont gyengébbek vagyunk. Aki papi babérokra pályázik (a fantasy világok hagyományos „orvosai”), az tudja a leghatékonyabban gyógyítani az ellenség csapásai okozta sebeket, a tolvajok pedig – ha nem is lesznek olyan profik, mint Garret, a Thief: The Dark Project hőse – a legmakacsabb zárakon is átjutnak, és ellenfelüket akár egyetlen jól irányzott tőrszúrással is leteríthetik.

Ha sokfajta képesség birtokosaivá szeretnénk válni, akkor több céhbe is beléphetünk. Így párhuzamosan fejlődve akár min a négy kaszt tulajdonságait elsajátíthatjuk, viszont Copper sokkal lassabban tanul, és lesznek olyan speciális tanok is, amelyeknek csak azok juthatnak birtokába, akik csak egy szövetségbe léptek be.

Lelketlen küldetések

A játék végső célja természetesen az, hogy Copper visszaszerezze elrabolt lelkét (ezzel az ősrégi SSI-játékra, a Curse of the Azure Bondsra emlékeztet). Szerencsére a történet sokkal kevésbé lineáris, mint az előző rész. Ebben igen nagy szerepe van a rengeteg mellékküldetésnek, amelyeket foglalkozásunk (mágus, tolvaj, stb) alapján kapunk. Természetesen minél több szervezetnek vagyunk tagjai, annál több mellékküldetést kapunk, de lesznek olyan speciális missziók is, amelyeket csak azok kaphatnak meg, akik csak egy szervezetbe léptek be. A program szerepjáték jellegét erősíti, hogy a feladatokat bármilyen sorrendben elvégezhetjük.

Az elvállalt missziók listáját könyvünkből bogarászhatjuk ki – végrehajtásuk után Copper egy tollvonással áthúzza őket. Így egyrészt nem kell azon aggódnunk, hogy a párbeszédek során elfelejtkezünk a szóban forgó küldetésről, másrészt gyönyörködhetünk a már végrehajtottakban. Mellesleg itt is találhatjuk meg az összes párbeszéd leírását is, ami rendkívül hasznos, tekintettel arra, hogy a Westwood már megint nem feliratozta a játékát…
Ahogy előrehaladunk a játékban, Copper újabb és újabb rovatokat jegyez be könyvébe (új tárgyak, fegyverek, mágikus praktikák és papi varázslatok, megjegyzések, stb) Ha valamilyen fontos új tárgyat talál vagy esemény történik, Copper azonnal bejegyzi a megfelelő rovatba.

Bizonyos tárgyakhoz (pl. fegyverek, élelmiszerek stb) próba vagy kóstolás alapján újabb kommentárokat fűz, úgyhogy érdemes minden birokunkba jutott eszközt kipróbálni. Itt találjuk meg a térképet is, ami szinte teljesen megegyezik az előző részben megismerttel: a felfedezett területet folyamatosan rajzolgatja helyettünk Copper, és a legfontosabb helyszíneket is szorgosan bejelöli és feljegyzi.

Testkontroll

Ebben a részben is nagyon fontos szerepe van az élelmiszereknek, varázserőnket növelő mágikus vagy gyógyitaloknak, bogyóknak, mérgeknek. Ha nem kap enni, Copper először megjegyzi, hogy most már harapna valamit, aztán egy idő után elkezd komolyan siránkozni, hogy azonnal adjunk neki enni, különben éhen hal.

Ha tovább éhezik, hősünk legyengül – csapásai erőtlenné válnak – végül tényleg éhen pusztul. Szerencsére a játék során rengeteg ételt találunk, úgyhogy Coppernek szinte sohasem kell éheznie. Annál kevesebbet lelünk viszont az igazán hasznos mágikus erejű füvekből, itókákból: ezeket nekünk kell kotyvasztanunk mindenféle recept segítségével, amelyeket Copper szintén automatikusan feljegyez könyvecskéjébe.

Gradstone-ban True Color a naplemente…

A legkevesebb változás a játék grafikus enginejét érte: az, az érzése az embernek, hogy a Lands II Direct3D-s fejlesztése óta nem is nagyon nyúltak hozzá… Ennek megfelelően a textúrák elmosását és néhány tükröződési- és vízeffektet leszámítva 3D kártyánknak nem lesz túl sok dolga. Mivel RPG-ről van szó ezt még el is nézné az ember, elég zavaró viszont, hogy a vektorok geometriája valahogy furcsára – túl szélesre- sikeredett, és az erdőkből, bokrokból már megint csak elmosódott, lapos masszát látunk. Ennek ellensúlyozásaként a színfelbontás 32 bites lett, ami a vérszegény 3D-s effekteket is feldobja – és a 3Dfx Voodoo tulajok nagy örömére Glide-os verzió még gyorsabb és látványosabb!

Az átvezető moziknál teljesen más technológiát alkalmaztak az előző részekhez képest: míg ott igazi színészek játszották el a szerepek legnagyobb részét, a Lands III-ban csak számítógépes animációval találkozhatunk. Akik játszottak a Blade Runnerrel, azok biztosan hamar felismerik a Voxel 2-es technológiát, amely úgy látszik a Westwood favoritjává vált. Ennek előnyei és hátrányai most is látványosan jelentkeznek: megdöbbentően profi a „színészek” mozgása, mimikája, de az igazi főszereplő sajnos megint nagyon pixeles.

RPG- sztárok forgatagában

A számítógépes szerepjátékok jelenlegi ásza, a Baldur’s Gate igencsak magasra állította a mércét, és a Lands of Lore III készítői nem is igazán akarták felvenni a versenyt. Copper kalandjai inkább azoknak szólnak, akik a klasszikus szerepjáték-szabályok alkalmazása és a hatalmas bejárható világ mellett igényes történetre is vágynak. Emellett azért a történet sem vetekedhet a Raymond E. Feist regényei alapján és aktív közreműködésével készült Return to Krondoréval – a Lands III-ban elsősorban egyensúlyt próbáltak teremteni a sztori kidolgozása és a hagyományos szerepjáték-elemek alkalmazása között.

Annak ellenére tehát, hogy a Guardians of Destinyhez képest jobban feldúsították RPG elemekkel a harmadik részt, a „hard-core” szerepjátékosokat és Baldur’s Gate rajongókat valószínűleg nem hódíthatja el kedvenc programjuk elől a Lands of Lore III. és azoknak is csalódást jelenthet, akik abban reménykedtek, a harmadik rész végre visszatér az első rész gyökereihez. Aki viszont szereti a mesés hangulatú kalandos akció-szerepjátékokat nagyszerű animációkkal fűszerezve, az jó néhány éjszakát tölt el Copper csizmájában Gladstone poros útjait róva…

A második szebb volt

Amikor először pillantottam meg a játékot, kicsit szomorúan konstáltam, hogy a bevezető animáció sokkal kevésbé látványos, mint a második részé volt annak idején. A 3D engine-t megszemlélve egy hátam mögött álldogáló first person shooter-rajongó cinikusan kijelentette, hogy ennél még a Quake első része is többet tudott. Annak ellenére, hogy ezt túlzásnak tartom, sajnos el kell ismernem, hogy a Westwood – igencsak kényelmes módon – szinte semmit sem javított a grafikus motoron. Nem tudom megérteni, hogy ha egy Half-Life-hoz vagy egy Sinhez megtudták vásárolni a Quake II engine-jét vagy a Klingon Honor Guardhoz az Unrealét, akkor a Westwood miért nem tudta vagy akarta ugyanezt megtenni?!

A saját engine nemcsak szögletes és elmosódott lett, de 640×480-as grafikánál nagyobb felbontásban még egy Riva TNT-vel vagy egy AGP-s Matrox G200-zal felszerelt Pentium II 450-en is szaggat! A másik szigorú kritikát a Voxel 2-es technológia kapja: ugyan tényleg a végletekig élethű a szereplők mozgása, a külső környezetben közelítve hozzájuk, akkora pixeleket hordanak, amekkorákat csak a rosszemlékű Descent To Undermountainben láthattunk.

A harmadik viszont jobb

E kén kirohanás után, azt hiszem, mindenképpen le kell szögeznem, hogy a Lands of Lore III egyébként nagyon jó! A mesés történet izgalmas, fordulatos, a szerepjáték elemek, ha nem is Baldur’s Gate-szintűek, de gondosan kidolgozottak, a küldetések érdekesek és jól illeszkednek a történet egészébe.

Nagyszerű ötlet, hogy mi magunk választhatjuk meg melyik szövetségbe lépjünk be, és később sem vagyunk egyetlenegyhez kötve – a történet során bármikor csatlakozhatunk egy másikhoz is. Bár a Lands III-at nem valószínű, hogy éveken keresztül, mint minden idők egyik legjobb RPG-jét emlegetik majd, azért az 1999-es év első igazán jelentős szerepjátéka lett, és nagyszerű hangulatának köszönhetően még sokáig a monitor elé fogja szögezni a stílus rajongóit.

-Bad Sector- (1999)

---

Kiadó: Electronic Arts

Fejlesztő: Westwood Studios

Stílus: szerepjáték

Megjelenés: 1999