VÉLEMÉNY – 2007-ben jelent meg a legelső Assassin’s Creed, egyik igazi játéklegenda, mely teljes franchise-t indított el az útján. Ebben az összefoglaló cikkben végignézzük az összes Assassin’s Creed részt a Metcritic értékelések alapján, a leggyengébbtől a legkiválóbbig. A cikkben az újrakiadásokat, újabb portokat, későbbi kollekciókat külön nem számoljuk.
A mai naptól kint van a legújabb Assassin’s Creed trailere, amelyet itt láthattok némi információ keretében, ezen apropóból pedig összeszedtük az összes Assassin’s Creed részt, a legrosszabbtól a legjobbig, szigorúan a Metacritic listája alapján, mely a világ szaksajtójának véleményét összesíti. Csakúgy, mint a hasonló James Bond-összeállításunk esetében, itt is fokozatosan haladunk végig mindegyik játékon.
Lássuk hát, Altair, Ezio, Connor, Arno és a többiek kalandjait az összes Assassin’s Creed részen keresztül, kiknek jelmondatuk ez volt: „Semmi sem igaz, minden megengedett…”
Assassin’s Creed Chronicles: Russia (2016 – PC, XOne, PS3, PS4, PS Vita)
Az Assassin’s Creed Russia, amely a Metacritic és szerintünk is a leggyengébb rész volt, érdekes módon egyben a legmodernebb asszaszin játék is, hiszen 1917-ben játszódik és az októberi forradalom után járunk Szovjet-Oroszországban. Maga a játék az oldalnézetes trilógia, a Chronicles utolsó része és a korábbi részekre jellemző nehézkes, darabos irányítás itt a leghangsúlyosabb, egyben legfrusztrálóbb is. Egyedül az érdekes, kicsit a Sin City-re emlékeztető vizuális világ mentette meg valamennyire a játékot, de nem eléggé ahhoz, hogy még így is a leggyengébb részként könyveljük el. V tesztjét itt olvashatjátok.
Assassin’s Creed: Bloodlines (2009 – PSP)
A PSP-s Assassin’s Creed: Bloodlines 1 ponttal jobb csak Metacritic-en az Assassin’s Creed Russia-nál, de igazából szerintünk pont olyan gyenge, mint az orosz kaland. A játék főszereplője Altair, mint a 2007-es legelső részben és a játékmenet is erőlködve igyekszik rá hasonlítani, de ezzel nagyjából össze is foglalhatjuk a „pozitívumokat”. Nagyon érződött, hogy a játékot abszolút nem a PSP masinára találták ki: borzasztó grafika, irányítás, látási távolság és egyebek révén ez a játék csak halvány árnyéka volt az Assassin’s Creed által felállított mércének.
Assassin’s Creed Chronicles: India (2016 – PC, XOne, PS3, PS4, PS Vita)
A Chronicles másik oldalnézetes része, az Assassin’s Creed Chronicles: India esetében még mindig a legalsó szinten járunk: az Xbox One átlagnak köszönhetően jobb csak ez a rész a Bloodlines-nál. A játék főszereplője az indiai Arbaaz, aki hiába lobogtat egy hatalmas szablyát, attól még olyan béna vele, mint annak a rendje. Ez a játék egyébként nálunk (V tesztje alapján) a leggyengébb AC lett a maga 5.4-es eredményével.
Assassin’s Creed Chronicles: China (2016 – PC, XOne, PS3, PS4, PS Vita)
Az oldalnézetes trilógia legelső része egy fokkal jobb volt, mint a két folytatás, de Metacritic 69-es átlaga (én 68-ra taksáltam a játékot) révén azért ennél sem bonthattak pezsgőt a Ubisoftnál. A játék főszereplője egy agilis kínai leányzó, Shao Jun volt, akinek nem más, mint az öreg Ezio Auditore da Firenze magyarázta az asszaszin képességek rejtélyeit. Ettől sajnos még ez az oldalnézetes ügyességi akció-kaland nem vált túlzottan élvezetessé.
Assassin’s Creed: Liberation (2012 – PS Vita, PS3, PC)
Az Assassin’s Creed: Liberation az első női főszereplős AC volt és először PS Vitára jelent meg, a „nagykonzolokon” játszható Assassin’s Creed III-mal párhuzamosan. Ez a párhuzam a korszakra is vonatkozott, a mulatt főszereplő asszaszin lány kalandjai ugyanis úgyszintén az amerikai polgárháború időszakában játszódtak. Az egyedinek számító PS Vitás verzió érdekes megoldásokkal és rendkívül kellemes grafikával rukkolt elő, ennek ellenére a Sony handheldjén megjelenő játék nagyot bukott, nem is készült több AC rá. A Liberationt később átportolták PS3-ra és PC-re, de ezeken a platformokon sem aratott sikert.
Assassin’s Creed: Unity (2014 – PS4, Xbox One, PC)
Paradox módon az Assassin’s Creed-sorozat legnagyobb bukása egyben az egyik legjobb játéka is – mai szemmel nézve (szerintünk mindenképpen az). A 2015-ben megjelent, a nagy francia forradalom korszákban játszódó rész volt az első, akkoriban „next-gennek” számító fejlesztés és mivel túl ambiciózus lett, nem volt elég idő a munkálatokra, illetve a készítők a már akkor is szűk keresztmetszetnek számító PS4 képességeivel sem számoltak eléggé, mindezek eredményeképpen pedig a játék legendásan bugos volt. Emiatt ért el AC címhez képest ennyire alacsonynak számító eredményt és a bugokat mind a mai napig felemlegetik, pedig azóta bőven készültek sokkal bugosabb és jobb eredményt elérő játékot (Far Cry 5, most éppen rád gondolok.)
Assassin’s Creed: Rogue (2014 – PS3, Xbox 360, PC, PS4 Xbox One)
Az Assassin’s Creed: Rogue a maga 74%-os átlagával – főleg a Unity-vel összehasonlítva – talán az egyik legtúlértékeltebb rész az összes AC közül. A rettenetesen fantáziátlan, unalmas és klisés történet hiába próbált egy templomost kihozni főszereplőnek, attól még semmilyen érdekes, egyedi újdonságot sem tudott letenni az asztalra, a játékmenet pedig gátlástalanul koppintotta le az Assassin’s Creed: Black Flag hajós, kalózos ötleteit, tulajdonképpen nem volt több annak kiegészítőjénél. A játékból később készült több konzolra is egy „remastered” verzió, ami nem sokkal volt szebb az eredetinél.
Assassin’s Creed: Syndicate (2015 – PC, PS4 Xbox One)
Az 1868-ban játszódó Assassin’s Creed: Syndicate a legkiforrottabb része volt a klasszikus Assassin’s Creed-sorozatnak, azonban ez sem mentette meg attól, hogy bukásként könyveljék el. Igazából a Syndicate legnagyobb „átka” az volt, hogy bármit is csináltak már a régi recepttel, az már 2015-re kifulladt. Most így visszanézve, két „RPG-s” epizód után szerintem a 78-as átlag lehetett volna magasabb…
Assassin’s Creed: Revelations (2011 – PS3, X360, PC, PS4 Xbox One)
Az Ezio-trilógia utolsó epizódjának nagy része Konstantinápolyban (a jövőbeli Isztambulban) játszódik, és az öreg Ezio kalandjain túl bepillantást nyerhetünk Altair bizonyos küldetéseibe is, akit egyébként Ezio saját vízióin keresztül is „lát”. A Revelations-ben bizonyos játékmechanikai újításokat is kaptunk, továbbá a 3D-s televíziók tulajdonosainak PS3-mon natív 3D-s látványvilágban is lehetett részük, ha ezt a lehetőséget bekapcsolták. A legérdekesebb mégis a történetvezetés volt, amely egy hatalmas fináléban összekapcsolta Altair és Ezio karakterét, egyben nagyszerű lezárást kínálva az első Assassin’s Creednek és az Ezio-trilógiának egyaránt.
Assassin’s Creed (2007 – PS3, X360, PC)
A játék direktora: a csinos Jade Raymond nevével fémjelzett legelső részt eleinte a Prince of Persia egyfajta open world spin-offjának szánták, de később mégis meggondolták magukat a fejlesztők és egy teljesen különálló játékot fejlesztettek. Az Assassin’s Creed (retrotesztünket itt olvashatjátok) mai szemmel nézve is elképesztő látványvilágával, igazi „bad ass” középkori muszlim gyilkos főszereplőjével és misztikus hangulatával teljesen belopta nagyon sok gamer szívébe magát, bár azért sokakat zavart, hogy a küldetések rendkívül repetitívek voltak. A kritikák általában véve szerették a játékot, és az eladások is rendkívül jók voltak, így nem is volt kérdés, hogy készül majd az a bizonyos folytatás…
Assassin’s Creed III (2012 – PS3, X360, PC, Nintendo Switch)
Az „indiános” Assassin’s Creed egy félvér (félig indián, félig fehér) asszaszin, Connor, illetve apjának történetét meséli el. A meglehetősen lineáris és hosszú felvezető szakasz, amelyben Haytham Kenway-t irányíthatjuk, illetve Connor hangyányit egy kaptafára alakított jelleme kicsit megtorpedózta ezt a részt, de azért összességében nagyon ott volt ez is a szeren. Az amerikai függetlenségi háború korszakában játszódó epizódban többek között Washingtonnal is találkozunk, illetve itt szerepelt először a később szinte sztenderddé vált hajós összecsapások játékeleme. Készült 2019-ben egy Remastered verzió is a játékból, de a 4K-ra felhúzott felbontáson túl nem volt sok különbség grafikai téren a régi és az új verzió között.
Assassin’s Creed: Origins (2017 – PS4, Xbox One, PC)
Az ókori Egyiptomban játszódó Assassin’s Creed: Origins (teljes tesztünket itt olvashatjátok) igazi radikális váltás volt nem csak az előző részhez, de a sorozat egészéhez képest is. A régi AC-játékelemeket sutba dobták, és egy The Witcher 3-jellegű szerepjátékos struktúrát alakítottak ki, amely a legelső Assassin’s Creedhez képest is sokkal korábban játszódott, így egyfajta „előtörténete” volt a szériának. A hatalmas világot felölelő, viszonylag érdekes, misztikus történetet elmesélő Assassin’s Creed: Origins most már egyértelmű sikerének köszönhetően egy teljesen új, „2.0-ás” AC-franchise-nak adott indítólöketet, amely a történelmi vonalat ugyan megőrizte, ám a régi „asszaszin”-játékélményhez már nem sok köze van. Várhatóan hasonló módon folytatódik majd a széria az Assassin’s Creed Valhallával is.
Assassin’s Creed: Odyssey (2018 – PS4, Xbox One, PC)
Az ókori Görögországban játszódó Assassin’s Creed: Odyssey lényegében az Assassin’s Creed: Origins „felturbózott”, felújított változata volt, csak részben új helyszínnel (az ókori korszak miatt is sok volt a kötődés az előző epizódhoz), továbbá a játék elején külön kiválasztható férfi és női karakterrel és monstre játékidővel (nekem pont 100 óra volt, mire befejeztem.) Mivel azonban az Odyssey mindenben egy picit jobb, több volt, mint az Origins, igazából a legtöbb gamer elégedett volt vele, mindössze a konzolgeneráció vége felé tartó hardverhatárok limitálták kicsit például a grafika minőségét.
Assassin’s Creed IV: Black Flag (2013 – PS3, X360, PS4, Xbox One, PC, Nintendo Switch)
Edward Kenway, a laza, sármos, karib-tengeri kalózkapitány kalandjait meséli el ez az eredeti Assassin’s Creed-szériától alaposan elrugaszkodó rész. A főhős eleinte nem is akar asszaszin lenni, csak véletlenül keveredik bele a két ősi szervezet: a templomosok és az asszaszinok örök harcába. A játék ennek megfelelően óriási hangsúlyt helyezett a hajócsatára, amely az Assassin’s Creed III-ba került bele először, itt viszont gyakorlatilag egy Sid Meier’s Pirates!-féle, rendkívül látványos, élvezetes és kellően összetett, teljes kalózszimulációként dominálta a játék nagy részét. A kalózos/asszaszin recept nagyszerűen működött, nekem 2013-ban óriási kedvencem volt ez a játék (melyről a Nintendo Switch-élménnyel is kibővített tesztet itt olvashatjátok) és még most is fent van a Nintendo Switch-emen.
Érdekesség egyébként, hogy ez volt az az AC-cím, amelyik a legtöbb konzolra elkészült, hiszen az említett, 2020 év elején a Nintendo handhaldjére megjelent verziót leszámítva „krosszgenerációs” cím volt: PS3-mon és Xbox 360-on indult, majd PS4-en és Xbox One-on is megjelent és persze PC-ről sem maradt ki ez a remek játék, amelyet a szemfüles Uplay-tulajok egy jó ideje már ingyenesen is magukénak tudhatnak.
Assassin’s Creed: Brotherhood (2010 – PS3, X360, PS4, Xbox One, PC)
A 2010-es Assassin’s Creed: Brotherhood pont ott kezdte el Ezio Auditore kalandjait, ahol a kirobbanó sikerű Assassin’s Creed II abbahagyta és folytatta tovább Itáliában (ezúttal kizárólag Rómára fókuszálva), a játékélmény azonban sokat finomodott. A folytatásban Ezio először elveszít szinte mindent, aztán rájön, hogy Róma gyilkos városában csak úgy tudja felvenni a harcot Cesare Borgia embereivel, seregeivel, ha saját asszaszin-bandát toboroz. A játéknak tulajdonképpen ez volt az egyik legnagyobb újítása: immár nemcsak egyedül, hanem több asszaszint is vezérelve ténykedhettünk a reneszánsz Rómában, miközben Borgia-tornyokat gyújtottunk fel és egyéb taktikai, stratégiai feladatoknak kellett megfelelnünk.
Assassin’s Creed II (2010 – PS3, X360, PS4, Xbox One, PC)
Végül elérkeztünk ahhoz a részhez, amely szerintem is és a Metacritic-átlag alapján is az összes Assassin’s Creed közül a legjobb. Az Assassin’s Creed II-ben születik meg minden idők leghíresebb és legnépszerűbb asszaszinja: Ezio Auditore da Firenze – méghozzá szó szerint, mert anyja vajúdása után konkrétan a születéséhez is asszisztálhatunk. Az Assassin’s Creed II szinte minden téren (játékmenet, történet, hangulat stb.) nemcsak felülmúlta az első részt, de egyben saját etalont is állított fel.
Állítom, hogy az Assassin’s Creed II harcrendszere mai napig a legjobb: épp eléggé változatos és élvezetes, ugyanakkor nincs agyonbonyolítva, vagy épphogy leegyszerűsítve. A reneszánsz Itália megjelenítése, a teljesen magával ragadó sztori, a rendkívül szimpatikus és karizmatikus főszereplő, Jesper Kyd elképesztően fülbemászó dallamai, az egész játék úgy, ahogy van annyira tökéletes volt, hogy a lécet mind a mai napig egyetlen résznek sem sikerült megugrania. Csak reménykedhetünk, hogy egyszer ehhez az igazi etalonhoz méltó Assassin’s Creedben lesz ismét részünk.
Akinek PS4 Pro/Xbox One X konzolja van, az ne hagyja ki a 2016-os Ezio Collectiont, amelyet most már nyomott áron kínálnak és amelyben 4K felbontásban élhetjük újra Ezio mindhárom kalandját (Assassin’s Creed II, Assassin’s Creed Brotherhood, Assassin’s Creed Revelations).
-BadSector-
Kérjük, támogassátok a theGeek.hu oldalt a Patreonon, hogy fennmaradhasson, függetlenül, napi hírekkel és tesztekkel, a Patreon adományozó rendszerén keresztül! Köszönjük! theGeek csapata
Become a Patron!
