TESZT – A Need for Speed Unbound legelső autóm átalakításakor azt hittem, hogy igazán menő leszek, amikor a felújított Lamborghini Countach 25th Anniversary (1988) autónak egy „theGeek” feliratú rendszámtáblát adtam. Ez a menőzés gyorsan kínosra sikeredett, amikor a játék prológjának végén ellopták tőlem az autót. Igen, mindjárt a játék elején kaptam egy kis Grand Theft Autót is – csak éppen az én kontómra…

 

 

Ezzel a meglepően erős narratív szállal indult a Need for Speed Unbound, amely a sorozat közelmúltbeli küzdelmei és a visszafogott marketingkampány ellenére összességében kellemes meglepetésnek bizonyult. A klasszikus versenyzős játék aztán végül elérte a határait az időnként kínosan béna történet és az ismétlődő célok miatt, de az odáig vezető út rengeteg szórakozást tartogat.

A Need for Speed Unbound meglepően nagy kihívást jelent, így minden egyes futam számít és magával ragadó, és rengeteg stílusa van. A Gran Turismo 7 és a jövő tavasszal megjelenő Forza Motorsport 8 közötti szünetben ez a nyílt világú versenyautós játék felturbózza azt a szériát, amely eddig csak visszafogott sebességgel szlalomozott a műfaj többi résztvevője között.

 

 

„Take me down to the Lakeshore City, Where the grass is green and the girls are pretty”

 

Ha egyetlen dolgot kellene kiemelnem, amit a Need for Speed Unbound jobban csinál, mint a Ghost Games címei, az a nyílt világ kidolgozása. Lakeshore City egy nagyszerű autós „homokozó”, tele kihívásokkal, gyűjthető tárgyakkal, emlékezetes nevezetességekkel és egyedi régiókkal. Lakeshore egyszerre jól bejárjatónak és szórakoztatónak tűnik, úgy, ahogy a Ghost Games unalmasabb homokozói sosem tették. A rendőrökkel is jól bánnak, hiszen realisztikusan járőröznek folyamatosan és nem túlságosan is agresszívak, ha egyszer üldözésbe keveredsz velük, mint a sorozat más részeiben. A zsarukra mindig figyelned kell, de nem teszik tönkre a szórakozást, mint a sorozat néhány újabb darabjában (különösen a Need for Speed Heatben). Lakeshore Cityben nincs semmi rettenetesen úttörő a kidolgozásában, inkább csak egy kicsit furcsa a többi modern nyílt világú versenyző játékban található, hatalmas térképekhez képest, de a Criterion tapasztalata az ilyen típusú játékokkal kapcsolatban rendesen átjön.

 

 

Nem árt itt sem bütykölni a verdákat, hogy a te sebességedre váltson

 

Persze egy jól megtervezett beautózható utcák nem jelentnek sokat, ha a játék alapvető vezetési mechanikája nem felel meg a követelményeknek. Szerencsére a Need for Speed Unbound ezt többnyire rendben van. A játék járgányai lenyűgöző sebességet és erőt nyújtanak, bár az irányításukat egy kicsit szokni kell, mivel eleinte egyeseknek kissé túl érzékenynek és csúszósnak tűnhetnek. Érdemes lesz minél hamarabb megismerkedni a „Handling Tuning” menüvel, mivel ez komoly hatással van a játékérzetre, hiszen beállíthatod a kormányzás érzékenységét, a leszorítóerőt, a drift potenciált és még sok mást. Kellő bütyköléssel az NFS Unbound az első egy-két órában egy olyan élményből, ami eleinte nem igazán tetszett, az én sebességemre váltott. Csak azt kívánom, bárcsak lenne egy külön terület, ahol kipróbálhatnád a kezelhetőségi beállításokat – igen, szabadon vezethetsz a nyílt világban, de egy könnyen elérhető, célzottan kialakított tesztterület még jobb lett volna.

A Need for Speed Unbound játékmenete a legkülönfélébb játékmódok széles skáláját kínálja, hogy lefoglaljon téged, a szokásos utcai versenyektől kezdve az időzített szállítási kihívásokon át az új Takeover eseményekig, amelyekben drifteléssel, ugrásokkal és a különféle tereptárgyak szétzúzásával kell magas pontszámokat gyűjtened. Bár a versenyek néha továbbra is kicsit kaotikusabbak, mint szeretném, az utad sokkal világosabban ki van jelölve, mint az elmúlt néhány Need for Speedben, és kevesebb lehetőséged van arra, hogy letérj a pályáról vagy eltévedj. A hajtűkanyarok háttérbe szorultak az olyan elrendezések javára, amelyekben gyakrabban nyomhatod a gázt. Az NFS Unboundnak jót tennének a más versenyjátékokban látott modern funkciók, például a vezetési vonal kijelzői és a hibák visszatekerésének lehetősége, de ezek hiánya nem túl súlyos csapás.

 

 

A szükséges sebességérzet megvan, de mégis korlátoznak

 

A Need for Speed Unbound nem éppen úttörő, de egy szilárd, nyílt világú versenyzői élményt nyújt, amiben a sebességérzet és a sorozatra jellemző laza stílus kellemesen egyaránt érvényesül. Sajnos a címben szereplő „Unbound” kissé félrevezetőnek tűnik, mivel a játék az egyik legkorlátozottabb struktúrával rendelkezik, amivel egy ideje versenyjátékban találkoztam. A játék kampánya négy játékhétre oszlik, a játékosoknak hat nap és éjszaka alatt kell fejleszteniük a kerekeket és elég pénzt keresniük ahhoz, hogy részt vehessenek az adott hét nagy kvalifikációs versenyén.

Ez elég korrektnek hangzik, de a legtöbb versenyen meredek nevezési díjakkal és viszonylag alacsony nyereményekkel kell számolnod, így könnyen előfordulhat, hogy pénzt veszítesz, ha nem érsz el elég jó helyezést. Mellékfogadásokat is köthetsz egyes versenyzőkkel, de ha veszítesz ellenük, még mélyebbre kerülsz a lyukban. Na és akkor mi van, nem igaz? Csak nyerj versenyeket! Nos, ezt könnyebb mondani, mint megtenni. A Need for Speed Unboundban nagyon nagy szerepet játszik az autód minősítése, a magasabb besorolású versenyzőkkel vívott versenyek gyakran lényegében nyerhetetlenek, hacsak nem történik valami csoda. A játék egyenesen tájékoztat erről, ami kissé demoralizáló lehet. Egy Need for Speed nevű játéknak nem kellene rendszeresen közölnie veled, hogy „Hé, haver, az ötödik hely a legjobb, amit remélhetsz ebben a versenyben”.

Természetesen vehetsz jobb autókat és/vagy fejlesztheted a jelenlegi járgányodat, de van egy szintrendszer is, így, ha van mondjuk egy A-kategóriás autód, nem használhatod arra, hogy a B-kategóriás versenyeken izmosodj vele. Alapvetően van egy nagyon szűk ablak az egyes szintek felső határán, ahol a minősítésed elég jó ahhoz, hogy versenyeket nyerj, és amint ezen túl javulsz, feljebb kerülsz egy szinttel, és újra veszíteni fogsz. Ha kombinálod, hogy milyen nehéz versenyeket nyerni, a magas nevezési díjakat, az alacsony kifizetéseket és azt a tényt, hogy a zsaruk bármikor lecsukhatnak és elvehetik a napi vagy éjszakai zsákmányt, akkor úgy érzed, hogy folyamatosan menők mögött gürcölsz. Bevallom, többször is a hét végére a kvalifikációs versenyhez szükséges pénz nélkül bénáztam, ilyenkor pedig a játék egy Idétlen időkig című filmet idézett, és visszaküldött a pénteki ismétlésre, amíg nem volt elég pénzem a folytatáshoz. Ez egy csendes beismerésnek tűnik a Criterion részéről, hogy a játékuk fejlődési rendszere nem igazán működik.

 

 

Már-már „napi melónak” tűnik a játékélmény…

 

Ne érts félre, értem a vonzerejét annak, hogy ki kell érdemelned a győzelmeket, de a Need for Speed Unbound ebben túl messzire megy, és néha ahelyett, aminek egy felszabadító underground autós őrületnek kellene lennie, egy nem túl kifizetődő napi melónak érződik. A történet előrehaladtával kicsit lazulnak a dolgok, bár a 4. hétig nem kezdtem el tisztességesen pénzt keresni. Végül 1,5 millió dollár körüli összeget sikerült összeszednem, de ebben a játékban ez valójában nem is olyan sok, hiszen ezt (vagy még többet) egyetlen autóra vagy egy új motorra és néhány magasabb szintű fejlesztésre is el lehet költeni. Még milliomosként is úgy éreztem, hogy sok minden, amit akartam, elérhetetlen. Végül, amikor befejeztem az NFS Unbound történetét, összesen kilenc autó volt a gyűjteményemben, amelyek többségét nem igazán én választottam, mivel az események révén oldottam fel őket. Igaz, ha több időt akartam volna szánni az autógyűjtésre, és arra koncentráltam volna, akkor többet is megragadhattam volna, de mégis, hogy azt hiszem, a csekély autómennyiséggel rendelkező garázsom egyben annak a ténynek igazolása, hogy ez a játék nem úgy van felépítve, hogy a jutalmazás nemhogy bőkezű, de legalább fair lenne a játék nehézségi szintjéhez mérten.

De hé, ha nem zavar a grindelés, a Need for Speed Unbound bőven leköti a játékosokat. A játék történetének végigjátszása több mint 20 órát vett igénybe nálam, és ha végeztél, még mindig számtalan autót és gyűjthető tárgyat kell megszerezned, és kihívásokat kell eltakarítanod. A játéknak van egy teljes többjátékos módja is, amely lényegében úgy működik, mint egy egyszerűsített GTA Online, lehetővé téve, hogy a Lakeshore-on cirkálj, és online vegyél részt másokkal az eseményeken. Az online módban való előrehaladás is nagyrészt elkülönül az egyjátékos módtól (csak a gyűjtögetnivalók és a nyílt világbeli tevékenységek előrehaladása közös), így mindent kétszer is megszerezhetsz! A Need for Speed Unbound jó sokáig leköt – feltéve, ha hagyod, hogy ebben a játékkiadásokkal egyébként is sűrű időszakban elrabolja a szabad idődet.

 

 

Need for Graphics?

 

A történet csak egy kis része a versenyjáték-élménynek; a prezentáció, a világ kialakítása és a játékmenet mind elsőbbséget élvez. A Need for Speed Unbound kiemelkedik a prezentáció terén, mert nem fél stílusosnak lenni. Az egyik legjelentősebb vizuális különbség a sorozat korábbi részeivel szemben a cel shading használata. A karakterek vibrálóan illusztráltak, a járművek pedig rajzfilmszerű effekteket szórnak, amikor driftelnek vagy nitro boostot adnak. Az autóversenyzős játékok mind összemosódhatnak a műfaj realizmusra való törekvésében, így a Need for Speed Unbound kiemelkedik a többiek közül azzal, hogy a Pókember: Irány a Pókverzum! esztétikai megközelítését választja, amely jól tükrözi az utcai autóversenyzés kultúrájának laza, a törvényt nem tisztelő és face-to-face jellegét.

A játék készítői ehhez kiváló helyszínt is választottak Lakeshore City személyében, amelyet erősen Chicago ihletett. Ez egy olyan város, ahol az utcai versenyzés szinte mindennapos és a bürokrácia ellen lázadni akarnak az emberek, így a helyszín kidolgozása is passzolt a játék hangulatához.

A Need for Speed Unbound versenyzői emellett karikatúraszerű effekteket is hagynak maguk után az autóikkal. Bár a játék nyílt világa nem annyira változatos, mint például Mexikó a Forza Horizon 5-ben, a figyelemre méltó nevezetességek és a jól átgondolt útelhelyezések biztosítják, hogy a játékosok végül megjegyzik a térkép elrendezését. Lakeshore City megragadja Chicago lényegét, miközben egy szórakoztató hely, ahol a Need for Speed Unbound kínálatában szereplő számos autó valamelyikével lehet közlekedni. Bár a fő történethez nem kell négynél több autót felhalmozni, több mint 140 járművet lehet megvásárolni, így mindenki találhat a kínálatban kedvére valót. Szerencsére ezeknek az autóknak a versenyeztetése is legalább annyira kielégítő, mint a kidolgozásuk és a testreszabásuk élménye.

 

 

Remek autós szórakozás offline és online

 

A Need for Speed Unbound korántsem találja fel a spanyolviaszt, és nem is dacol kellőképpen a műfaj ismétlődő jellegével. Mégis, jó szórakozást nyújt egyedül vagy online.

Míg az egyjátékos kampánya egy ideig leköt, a Lakeshore Online-ban akár 16 játékos is benépesítheti a térképet. Ebben a többjátékos módban a nyílt világban interakcióba léphetsz és versenyezhetsz a játékosokkal. Az irányítás és a fizika, amely az egyjátékos versenyzőt kielégítővé teszi, a többjátékos módban is működik. Ebből a módból azonban hiányoznak az olyan funkciók, mint a nappali-éjszakai ciklus, a zsaruk és a Takedown események, így elsősorban azoknak való, akik másokkal szeretnének versenyezni.

A Need for Speed Unbound nem próbál ultrarealisztikus szimulátor vagy akár egy szuper átfogó, nyílt világú online versenyjáték-élményt nyújtani. Ez egy stílusos, ugyanakkor kemény és jutalomjátékos óda akar lenni az utcai autóversenyzés kultúrájához. Bár a gyenge sztori és az játékcélok ismétlődései miatt nem a legjobb a műfajában, a Need for Speed Unbound meglepően szórakoztató versenyjáték egy olyan évben, amelyben a Gran Turismo 7 óta nem sok izgalmas versenyjátékot láthattunk.

Most pedig el kell magyaráznom Anikónak, hogy miért lopták el a theGeek autóját.

-BadSector-

A játékot a KonzolKirály.hu webáruház bocsátotta rendelkezésünkre!

---

Kiadó: Electronic Arts

Fejlesztő: Criterion

Stílus: Autóverseny

Megjelenés: 2022. november 29.