MOZI HÍREK – Egy híres anekdota szerint Sean Connery megesküdött, hogy soha többé nem játssza James Bondot. Ám azután kétszer is visszatért a szerephez. Vajon miért?

 

 

James Bond szerepe az egyik legikonikusabb a filmművészetben. Számos színész vállalta el a szerepet. Egy új Bond kiválasztása mindig izgalmas része a fejlesztési folyamatnak. Mindenkinek megvan a kedvenc Bondja, de nehéz vitatni, hogy Sean Connery a mai napig az etalon. Connery adta meg a mintát, amelyet minden későbbi Bond követett; amelyet vagy megpróbáltak lemásolni, vagy pedig eltávolodtak tőle.

Az 1962-es Dr. No jelenetében, fehér szmokingban, cigarettával a szájában, amikor Connery azt mondta, hogy „a nevem Bond, James Bond”, egy ikon született.

Connery játszotta Bondot az első öt James Bond-filmben. Ám amikor eljött a hatodik film ideje, a producerekkel való nézeteltérések miatt távozott a franchise-ból. Ezután visszatért a hetedik filmhez, mielőtt a sorozatba bevonták volna Roger Moore-t. Ám másfél évtizeddel később Connery még egyszer eljátszotta Bondot egy nem hivatalos EON-produkcióban – az eredeti James Bond producereinek bosszúságára! Íme, miért távozott Connery James Bond szerepéből, és az a két alkalom, amikor visszahozták.

 

Őfelsége titkosszolgálatában (újra)

 

Maga a skót színész nyilatkozta, hogy az első négy film végére belefáradt a szerepbe. Hiszen minden évben egy új 007-es filmet forgatott! Az ötödik filmre már a franchise producerével, Albert Broccolival sem volt jóban. Végül közös megegyezéssel távozott a szerepből. Az újonc George Lazenby nyerte el a szerepet az 1969-es Őfelsége titkosszolgálatában (On Her Majesty’s Secret Service).

Habár ma már pozitívabb a megítélése – sőt Christopher Nolan rendező egyik kedvence – , akkoriban részleges csalódásnak számított, és sokak számára nehéz volt elfogadni, hogy Connery-n kívül bárki más játssza James Bond szerepét.

Lazenby-nek hét filmre szóló szerződést ajánlottak. Azonban ügynöke, Ronan O’Rahilly tanácsára elutasította, hogy a következő filmben, a Gyémántok az örökkévalóságnakban (Diamonds Are Forever) folytassa a szerepét. O’Rahilly indoka az volt, hogy James Bond karaktere archaikus lenne és nem illene a közelgő 1970-es évekbe. Ez egyben lehetőséget adott a producereknek arra is, hogy a film egyfajta resetként állítsa vissza a franchise-t. Az volt a cél, hogy megismételjék a Goldfinger sikerét. Ezt úgy tették meg, hogy nemcsak a Goldfinger rendezőjét, Guy Hamiltont hozták vissza, hanem Shirley Bassey-t is, hogy felvegye a címadó számot. A legnagyobb feladatnak azonban Sean Connery visszaszerzése tűnt, ami nem lett volna olcsó mulatság.

Connery visszatérése Bond szerepébe elsődleges fontosságú volt, és David Picker, a United Artists elnöke világossá tette, hogy a pénz nem számít.

Nemcsak abba egyeztek bele, hogy Connery 1,25 millió dolláros honoráriumot követeljen, hanem felajánlottak két egymás utáni filmet is, amit ő választott, feltéve, hogy azok legfeljebb 2 millió dollárba kerülnek. Connery a rekordfizetést arra is felhasználta volna, hogy megalapítsa a Scottish International Education Trustot, ahol skót művészek pályázhattak támogatásra anélkül, hogy el kellett volna hagyniuk az országukat a karrierjük folytatásához.

A Diamonds Are Forever sikert aratott, és egy újabb filmet kezdtek el fejleszteni, amely az 1973-as Élni és halni hagyni (Live and Let Die) lett. Annak ellenére, hogy a producerek azt akarták, hogy Connery visszatérjen. Ám ő ezt visszautasította. James Bond szerepét végül Roger Moore kapta meg. Őt valójában már az Őfelsége titkosszolgálatában kapcsán is megkeresték.

Roger Moore eztán tizenkét éven át játszotta Bondot, az 1973-as Élni és halni hagyni című filmtől az 1985-ös Halálvágta (A View To a Kill) című filmig, és ezzel a Bond-franchise egy újabb, kissé könnyedebb hangvételű irányba indult el.

Connery 1971-ben kijelentette, hogy soha többé nem fogja eljátszani James Bondot.

 

1983: Soha ne mondd, hogy soha; avagy Sean Connery és a Bondok csatája

 

A történetnek ez a része egészen az 1960-as évekig nyúlik vissza. A Bond-szerző Ian Flemming Kevin McClory producerrel és Jack Whittingham forgatókönyvíróval együtt dolgozott egy lehetséges Bond-filmen, de a túl magas költségek miatt elvetették. Flemming átvette a történetet, és 1961-ben Thunderball címmel könyvet írt belőle. Ám McClory-nak és Whittinghamnek nem tulajdonított jelentőséget. McClory bíróság elé vitte Fleminget szerzői jogok megsértése miatt, és 1963-ban megegyeztek.

Miután az Eon Productions elkezdte a Bond-filmek gyártását, megállapodást kötött McCloryval, aki a Thunderballt készítette, majd az EON által gyártott film 1965-ös bemutatóját követően tíz évig nem készített további változatokat a regényből.

1975-ben McClory elkezdte fejleszteni a Thunderball új adaptációját (már az Eon nélkül). Körülbelül ez az idő, amikor McClory elkezdte rugalmasan irányítani a James Bond-franchise bizonyos elemeit, amelyeket a Thunderballban hoztak létre. Különösen a SPECTER szervezet és a fő gonosz, Ernesto Blofeld kizárólagos jogait. Ez azt jelentette, hogy mindkettőt ki kellett írni az 1977-es A kém, aki szeretett engemből (The Spy Who Loved Me).

Ezzel több mint 38 évre kivonták a játékból a franchise legikonikusabb gonosztevőjét és szervezetét, aki végül csak a 2015-ös Spectre-ben térhetett vissza.

Itt lép be a képbe Sean Connery. Connery és McClory barátságot kötött a Tűzgolyó (Thunderball) készítése közben. Annak ellenére, hogy kijelentette, hogy soha többé nem játszaná James Bondot, érdekeltté vált egy konkurens Bond-filmben. Már csak azért is, hogy bosszút álljon Albert „Cubby” Broccoli Bond-produceren.

Connery úgy érezte, milliókat csalt ki tőle, amikor nem volt hajlandó őt egyenrangú partnerként kezelni a filmek forgalmazásánál.

Connery eredetileg segített a film kidolgozásában, de úgy gondolta, túl öreg lenne a projekthez, mielőtt meggyőzték volna, hogy visszatérjen a szerephez. Ráadásul Connery karrierje éppen alacsonyabban szárnyalt, köszöhetően néhány komoly pénzügyi bukásnak a kasszáknál. A Soha ne mondd, hogy soháért (Never Say Never Again) Connery 3 millió dolláros fizetést kapott a szereposztás és a forgatókönyv jóváhagyásával, valamint a nyereség egy részével. Már a film címe is Conneryre utal, aki ugyebár megmondta, sosem tér vissza Bond szerepében. Ezt Micheline Connery, Sean Connery felesége javasolta.

A terv az volt, hogy 1979-ben bemutatják a filmet, és fej-fej mellett haladnak az EON által gyártott Holdkeltével (Moonraker), de jogi problémák késleltették a premiert.

A filmet végül 1983-ban mutatták be, ugyanabban az évben, mint a Polipkát (Octopussy). Ez lett a „James Bondok nagy csatája” a pénztáraknál. Az Octopussy 1983 júniusában jött ki, és világszerte több mint 182 millió dollár bevételt hozott. A Never Say Never Again októberben került a mozikba, és nagyobb volt a nyitóhétvége, de végül a 160 millió dolláros bevételével ő maradt alul. 1983-ban Connery 52 éves volt. Valóban ekkor játszotta utoljára Bondot. Legalábbis „hivatalosan”. A karakter ugyanis ilyen-olyan módon három későbbi szerepéhez is inspirációként szolgált…

Forrás: DenofGeek