TESZT- Ritkán alakul ki bennem az a vélemény egy sportjátékról, hogy az valóban megéri azt a pénzt amiért „magamévá tehetem”. Ez nagyjából a FIFA99 óta van így nálam, és azóta minden évben csak bizonyosságot nyert az az elméletem, hogy felesleges újra és újra befektetni a pénzt egy ilyen stílusú játékba, mivel egyetlen év túl kevés ahhoz, hogy a program határozott fejlődést, előrelépést, innovációt könyvelhessen el magának. Így mindig azt tanácsoltam, hogy 3-4 évente fektessenek a gamerek az ilyen programokba mivel ez alatt az idő alatt már bőséggel kerülhet content a címekbe. 2015-re be is váltottak minden általam felállított elvárást a 2K műhelyében.

 

Amíg a tavaly megjelent NBA 2K15 egy jólmegpakolt bővítménynek tűnt a 14-es sorszámú produktum mellett, addig az idei felvonás már igazán képes volt magával ragadni. Nem elég hogy rettenetesen jól néz ki az új program, még ki is bővíti a lehetőségeinket! Ugyan az újítások nem feltétlenül forradalmiak, és még csak nem is „látatlanok” viszont mindenféleképpen szórakoztatóak, így ez a program az, ami voltaképp ügyesen képes átvenni a 14-től a stafétát. Minden ami a tavalyi részben „félkész” (rosszul megoldott) állapotban megjelent, az itt már közel tökéletességig csiszolva szerepel, és persze minden ami már két éve is pofátlanul jól működött, az idén is szuperál a 2K legújabb kosárlabda szimulátorában.

Csont nélkül a közösségi hálóra!

Ezzel persze nem a Facebookra szerettem volna utalni, hanem felderengetni az NBA 2K16 online lehetőségeit, amikből annyi van, hogy ha hozzáadjuk az offline szórakozást akkor elkönyvelhetjük, hogy a következő éves adagig bőséggel kitart majd a játék a cím rajongóinak.
Újra összeszedhetjük a haverokat, hogy a My League Online játékmódban akár harminc (!) ismerőssel vagy épp ismeretlen ellenfelekkel egymás ellen versengve hódítsuk meg a ranglista élét, ami igazán betesz a magánéletre szánt időnknek, mivel hamar a rabjai leszünk a folytonos versengésnek. A tavaly debütált kártyacserélgetős játék is újfa feltűnik a színen méghozzá finomítva, sokkal kiegyensúlyozottabban, ez pedig egyértelműen felélheti a maradék időnket is, mivel aki egyszer rákattan a cserélgetősdire, az az életben többen nem áll le róla. Na jó talán jövőre.

Az általános játékmódok is visszaköszönnek a kevésbé hard-core szféra számára, játszhatunk szimpla 1v1-es online mérkőzéseket is, ha kevésnek érezzük a tapasztalatunk a magánligákhoz, trainerkedhetünk kedvünk szerint, sőt egy történeti mód is rendelkezésünkre áll, ha közelebbről szeretnénk megismerni a sztársportolók világát, életüknek nehézségeit. A My Park játékmódban lehetőségünk nyílik a streetball világába lépni saját karakterünkkel, hogy bebizonyítsuk a GRUND-on mi vagyunk a legügyesebb NEMECSEK.*

Mire a végére érünk az NBA 2K16 történeti játékmódjának (mert én naívan azt hiszem, hogy mindenkit érdekel Freq életútja) már tűkön ülve várjuk majd, hogy nekiindulhassunk legelső online ligánk meghódításának és addig fejlesszük mind csapatunkat, mind saját magunkat hogy végül a baráti körünkből mindenkit alánk soroljon a játék. Mert a csúcsra csak egy juthat és miért is ne mi lennénk azok? A lehetőség adott, bár gyakorlásra feltétlen szükség lesz. Erre pedig nagyszerű alapot képes nyújtani a story, vagy éppen az offline egyjátékos mérkőzések gyötrése egészen addig, amíg nem érezzük azt, hogy uraljuk a labdát mint Luke az erőt.

Minek a történet?

Gyakran eltöprengtem azon, hogy vajon mivel fogja többre vinni a My Career mód az előző éves produkciónál, és az igazat megvallva a véleményem a kipróbálása után az, hogy semennyire. Az előző részben ugyan ez a játékmód visszafogott figyelmet kapott csak tőlem, így elég felejthető volt számomra, azonban mint sokakat, engem is megfogott Spike Lee neve. Lee olyan produkciókról már ismert mint az 1989-es Szemet-szemért vagy a 2006-os A Belső Ember, így én magam magasra emeltem a lécet a történet előtt.

Ezt a magasságot viszont a Livin’ Da Dream egy pillanatig sem próbálta megugrani. Az esetlen történetben végigkísérhetjük a zseniális névvel rendelkező Frequency Vibrationst (roviden Freq, de az angol freak kifejezés kiejtését használják o.O) a középiskolai kosárcsapatából kiindulva, egészen a nagyligáig, megismerve a már milliószor látott nehézségeket amit az út rejt magába. A dilemmát a tanulmányok folytatása és a sportkarrier építése között, a bukás távolról jövő baljós jeleit, és a szokásos TV-filmes produkciók kliséit. Egy igazi „High NBA Musical” amit ha másért nem, csak azért érdemes végigcsapatni mert egyes jelenetei igazán szórakoztatóra sikeredtek, és sok segítséget nyújt a mód a későbbiekben a folyamatos gyakorlás miatt.

Persze továbbra sem ez a mód fogja elvinni a címet a hátán, sőt időnként fel is ötlik bennem, hogy egyáltalán minek kellett bele, de végül is ki lehet vele egyezni. Egyes dolgok nevetségesen egyszerű megoldást kaptak, mások ténylegesen szórakoztatóak, megint mások pedig lehangolóan bugyuták. Ilyen példának okáért hősünk Freq magánélete ami annyi drámát és dilemmát tartogat a játékosok számára, hogy José Armando, az Esmeralda főhőse is megirigyelné világfájdalmas problémáit.

Rehab-center

Ugyan ehhez már sajnos kénytelenek voltunk hozzászokni de ismételten negatívumként kell megjegyeznünk, hogy (szinte) mindent, amit az NBA 2K14 és 15-ben megtanultunk azt sajnálatos módon dobhatjuk a levesbe. Hogy miért? Azért drága sportrajongók, mert a Visual Concepts újfent volt olyan kedves és tanulás iránti vágyunkat szem előtt tartva lecserélte az irányítási konfigurációt, nehogy véletlenül a már megszokott és megszeretett módon kezelhessük játékosainkat a pályán. Természetesen azok a gombok, amik nagyon alapnak számítanak már jó rég óta, azokon most sem variáltak (passz, dobás, mozgások), viszont a csapat akciók mint a lezárás, lefordulás (stb) mind összekeveredtek hogy ha mással nem is legalább ezzel bosszantsanak minket.

Természetesen elismerem azt, hogy az előző részekben megismert irányítás nem volt teljesen tökéletes és a készítők egyre csak azon igyekeznek, hogy végre tökéletesen „kézre-állóvá” varázsolják számunkra az irányítást, viszont azzal, hogy folytonosan újfa kell tanulnunk „járni” mint egy rehabra járó már lábadozó gerincsérültnek az évről évre csak jobban frusztrálja a játékosokat.
Persze ez mellett már csak hab a tortán, hogy a program egy pillanatig sem foglalkozik azzal, hogy a módosításokat, újításokat megtanítsa a kedves nagyérdeműnek, mivel még csak kihagyható tutorial sem került a játékba. Ez pedig nem mást jelent, mint hogy rengeteg offline gyakorlómérkőzés, és a storymód szatirikus legyilkolása után érjük el azt a megfelelő „tapasztalati szintet”, hogy bele merhetünk vágni az online kihívásokba, amik végtére is az NBA 2K16 gyökerét, törzsét és lombkoronáját egyszerre képezik.

Poligonfóbiások kíméljenek

Amivel aztán megint csak nagyon telibe talált a Visual Concepts soron következő sportjátékával, az annak a grafikai kidolgozottsága. Amikor az első meccset betöltöttem a határozott véleményemmé vált, hogy a srácok csodát hajtottak végre a modellekkel mivel még soha nem volt ennyire élethű a sorozat grafikája. Mindenkit fel lehet ismerni, egy másodpercig nem kell elgondolkodnia a rajongóknak azon, hogy kit is látnak éppen a pályán, ugyanis minden karaktert a végtelenségig kidolgoztak. És ez nem csak a küllemükre vonatkozik!

Az egyes játékosok viselkedése a pályán annyira életszagú, hogy sokszor azért kaptam be 1-2 támadást mert éppen dőltem a röhögéstől mert a trollkodásáról ismert Kobe a játékban is éppen úgy alakít mint ahogyan a valóságban. És nem csak ő, minden nevesebb kosaras viselkedése egyedibbnek mondható, mint amilyen eddig valaha is volt, és ez remek hangulatot képes kölcsönözni a mérkőzéseknek.

A látványvilág kivitelezése kifogásolhatatlan, gyönyörű és hibátlan. A tökéletesség mintapéldája, mert onnantól kezdve, hogy elindítjuk a játékot minden (a szó legszorosabb értelmében) teljes mértékig valóságosnak érződik, a játékosok viselkedése, a mozgásuk, a háttérben hullámzó tömeg, a nézők bekiáltásai. Akár ha csak leülnénk a TV elé egy rangadó erejéig. Csakhogy az irányítás a miénk. (Miután újra megtanultuk! :S )

Nem copy-paste

A játékban található csapatok és azok tagjai szinte mindenben különböznek egymástól. Attól függően, hogy melyik csapat, milyen taktikákat használ leginkább a pályán, úgy a benne játszó játékosokba is berögződnek ezen stílusok és leginkább ez lesz rájuk jellemző, így több csapatot kipróbálva azt vehetjük észre, hogy teljesen más megoldásokat igényelnek mint a már egyszer „bejáratottak”.

Minden pályán megjelenő játékosnak megvannak a maga erősségei, gyengeségei és képességei, amiket ha ügyesen aknázunk ki, és a csapat taktikát is sikerül azonmód konfigurálnunk, hogy azt a „belőtt” játékos kamatoztatni tudja, akkor csupa sikeres támadás vár majd a sportban jártasabb rajongók számára. Persze nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy minden lehetőséget kiaknázzunk, de leginkább azok fognak ilyen mélységig elmerülni a programban, akik a következő évig tökéletesíteni szeretnék a jártasságukat.

Oldgen a kukába!

Arra pedig kénytelen vagyok figyelmeztetni mindenkit aki nem rendelkezik a kurrens generációs konzolok valamelyikével (PS4, Xbox One), vagy PC-vel, az mindösszesen egy agyon-butított programot fog készhez kapni az NBA 2K16 képében, amiből még Spike Lee szappanoperája is kimarad. Ezt a döntést egyértelműen azért hozták, hogy mind inkább arra ösztökéljék a még előző generáció tulajdonosait, hogy befektessenek az új vasakba, mivel hamarosan kiállnak ezek mögül. Ez nem meglepő fordulat, mivel egy szezonális megjelenéssel rendelkező játék fejlesztőinek és kiadójának egy cseppet sem érdeke az, hogy kivétel nélkül mindenkinek szállítson. Sokkal fontosabb számukra az, hogy a későbbiekben milyen terepen tudják megállni a helyüket, ehhez pedig a jövő konzoljai szükségesek, nem pedig a lejárt élettartalmúak.

Amennyire ez alapján előre lehet jósolni, akkor azt a következtetést már most le lehet vonni, hogy az utolsó év talán amikor még az előző generáció megkapja az EA sportjátékait, az a 2016-os év lesz, és vélhetőleg 2017-ben már teljesen kiállnak a már sokat élt generáció mögül.

-Kese-

---

Kiadó: 2K Sports, 2K Games, Take-Two Interactive

Fejlesztő: 2K Games, 2K Sports, Visual Concepts

Stílus: sport, kosárlabda

Megjelenés: 2015. szeptember 15.