SPOTIFY – Az év zenészeként emlegetett Ed Sheeran 2005-ben indította útnak zenei karrierjét a The Orange Room EP-jével és azóta csupán nagyon ritkán állította meg szekerét, akkor is csak pillanatokra. 2009-ben, épp azelőtt, hogy turnézni indult volna Just Jack-el megjelentette a You Need Me kislemezét. Végül az áttörése 2011-ben érkezett el a + című stúdióalbummal, amivel végre nemzetközi elismeréseket is zsebelt be a fiatal énekes.

A Spotify Nemzetközi TOP50-es listáját már többször meglátogatta az ifjú Ed Sheeran, kisebb-nagyobb slágereivel, amiket mind a mai napig dúdolgatunk, visszaköszönnek ránk a TV reklámokból, rádióból. Ilyen példának okáért a Sing, ami a 2014-ben megjelent X címet viselő album egyik dala. A több feldolgozást megélt Sing minden túlzás nélkül az előadó legjobbra sikeredett száma, mégis jelen esetünkben nem ez miatt a dal miatt került górcsőnk alá Ed Sheeran lemeze, hanem a Spotify csúcsát fenyegető Photograph miatt. Nézzük tehát meg, hogy milyen is volt a 2014-ben megjelent X.

Generáció X

Valóban elismerésre méltó az, amit Ed Sheeran a populáris zene egy képviselőjeként művel. Dalait remekül hangszerelve, szép dallamokkal, és tartalmilag feltöltött dalszövegekkel adja át közönségének, ami a mai zeneipar legtöbb előadójáról nem mondható el. Ed igyekszik bevállalós maradni, és távol tartani stílusát a divat-zenétől, miáltal azok közé akar tartozni, akik nem agytalan zombi módjára követik a trendeket, hanem inkább teremtik őket.

Az X lemez nyitódala egy kellemes ballada, ami ügyesen alapozza meg az I’m Mess hangulatát. Utóbbi már egy feszítettebb tempóval rendelkező dal, amit a hirtelen felkapott Sing követ. Többször szerepelt a Spotify TOP 50-es listáján, és a Billboard TOP-listán is szép eredményt ért el, a lemezzel együtt. A Sing után két visszafogottabb zeneszám következik, amiknek nyomában közvetlen a Photograph lépdel. A szerelmes balladák közül kiemelkedő alkotás Ed legtöbbet hallgatott dala, már így, egy évvel a megjelenés után is.

Az X 7-ik helyén egy kicsit kaotikusabb mégis remek lezárással rendelkező dal köszön a hallgatókra, ami a Bloodstream. Lassú építkezéssel kezdi Ed a dalt, majd egyre gyorsít, (helyenként visszaesik a tempó, ettől némileg kaotikus), végül pedig visszazuhan a dal elejének tempójára. A Bloodstream egy remek hangulati hullámvasút.

Az ezeket követő daltriumvirátus a Runaway, The Man, Thinking Out Loud, amik apró fekete foltok az album összképén (ilyenekkel még találkozunk), ugyanis se tartalmilag, se hangulatilag nem érnek fel az őket megelőző számokkal. A nagyobb fájdalom akkor ért, mikor a triót egy négyes fogat követte, amik megint csak aláásták a bennem kialakult képet Ed-ről. Hol túl gyors, hol túl feszített ütemekkel igyekezett megoldani a tényleges tartalomtól mentes dalokat, hol pedig egyenesen hátrahagyva saját stílusát, teljesen más vizekre evezve próbált érvényesülni. Ezért az Afire Love, Take it back (RAP) Shirtleeves, és az Even My Dad Does Sometimes dalok számomra értékelhetetlenek.

X Man

Szerencsére az utóbb említett dalok és a magukban hordozott negatívumok egy kicsit visszább szorulnak az album többi részében. Egy újabb ballada érkezik a 16-ik helyre, az I See Fire, amit egy újabb innovatív próbálkozás követ, az English Rose képében. A Touch and Go című dal visszatér az album elejének hangulatához és minőségéhez, amitől a 19-ik New York sem tágít. Az album lezáró dala pedig szépen, követve az egész album ívét egy lassú, újra balladikus jegyeket viselő zeneszámban testesül meg. Persze ezt is követi még két LIVE dal, a Parting Glass és a Small Bump, amik után még egy gyors kitérőt is teszünk a Rudimental, We The Generation albumára, a Lay it all on me című számmal, ami Ed Sheeran közreműködésével készült.

A fiatalon már nagy eredményeket elért énekes egyetlen, mégis legnagyobb problémája, hogy nem csupán elhanyagolja a trendeket (ami alap esetben pozitívum is lehetne) hanem időnként egy az egybe szembe is megy velük, így olyan dalokat szerepeltet albumán, ami napjainkban nem képes megfelelni a hallgatóság elvárásainak. Talán tíz évvel ezelőtt, vagy tíz év múlva tarolna ezekkel, viszont 2015-ben nem lesznek kedvenceink közé sorolva az Afire Love, és Even My Dad Does Sometimes szerű dalok. Persze az egészhez viszonyítva nincs sok túl sötét folt az X-en, és amik vannak, azok sem teszik tönkre az összképet, így Ed Sheeran 2014-es X című albuma egy remek publikáció, napjaink egyik legtöbbet hallgatott énekesétől.

-Kese-