TESZT – Az Ovosonico az előző játékával, a PlayStation Vitára készült Murasaki Baby-vel meggyőzött. Az – szerintem – egy elvont, de mégis magával ragadó indie cím volt. Most az 505 Games kiadásában egy puzzlejátékkal jelentkeztek, ami a Vita helyett a PlayStation 4/Xbox One/PC hármasát célozta be.

 

A játék nem a történet elején, hanem úgymond a közepén indít a vízparton. Carl, aki szerintem inkább Egyeskére hajaz a Kölyök Nem Dedós rajzfilmből és szíve választottja, June jól szórakozik. Persze az eső szakadni kezd, a főszerepben pedig a meglepetésdoboz kibontatlanul marad.

Baleset

A hazaúton balesetet szenved a szerelmespár, ami miatt June meghal, Carl pedig tolókocsiba kényszerül, és már-már klausztrofób háza végül mégis titkot rejt. Carl valahogy időutazásra lesz képes a festményeken keresztül, így a végtelen loopon keresztül megpróbálhatjuk a múltat megváltoztatni. A festmények segítségével három (négy…) másik szemszögből átélhetjük a halálos délutánt: a kisfiú, a Carlba szerelmes hölgy és a nagyképű vadász kerül többnyire irányításunk alá, a nagypapi pedig a játék végén játszik majd szerepet.

A játékban egy halom, másik oldalról zárt ajtó, illetve eleinte zárt terület lesz, amik karakterenként öt-öt emléket rejtenek (összesen 20-at), de ezeket nem kötelező felvenni, csak egy kisebb mértékben háttértörténetet nyújtanak a karaktereknek. Ja igen, történet: a karakterek nem beszélnek, és Carl tolókocsis jelenetei során is ilyen felvillanások vannak elszórva a faluban – ezek többnyire felvázolják Carl és June múltját.

Na de visszatérve a karakterekhez, a kissrác a focilabdájával el tudja dönteni a vázákat, hogy eljuthasson kisebb helyekre, másoknak pedig ilyen speckó skillje nincs.

Baleset II

Szóval először a kisfiúval változtatjuk meg a múltat. Siker! De még mindig egyedül vagyunk, ugyanis így másképp került Carl és June balesetbe. A hölgyet irányítjuk, és így megpróbáljuk az ekkor két karakter napját máshogy befejezni. Ez azt is jelenti, hogy a kissráccal is mást kell csinálnunk. Itt lép be a játék egyik komoly hibája: többször is ismételnünk kell dolgokat a játék tervezése miatt, ami unalmassá teszi a Last Day of June-t.

Amikor már három karakterrel kell kombinálni az eseményeket, akkor már idegesítő lehet néhány játékosnak. Sárkányeregetés kell, de másik kötéllel, nem szabad focizni, nem szabad a kutyát szabadon hagyni, satöbbi. Ki lehet találni, de több okból is idegesítő emiatt a játék: a jeleneteket nem lehet elnyomni. Állandóan halljuk és látjuk a balesetet, ami vagy ezért, vagy azért, vagy amazért következik be, és így nincs élmény egy kis idő után.

Baleset III

A játék művészi stílusa nekem tetszett – a szó szerint szemtelen karakterek a már-már HDR-szerű színkavalkáddal rendelkező vízparttól kezdve a temetőig elég elfogadható a látvány. A zene Steven Wilsontól parádés – tehetséges az úr, annyit meg kell vallanom. A hangeffektek viszont szódával sem mennek el tán: a karakterek nyünnyögésén túl más nem nagyon van. A hosszú töltési időkön túl az idegesítő ismétlődés még azért egyszer kiemelendő.

S mégis, a történet szép. A legvége a nagypapával fájdalmasan brutális és mesteri. (Óh, és ami utána jön, na azt le nem írnám!) Igen, ezért szeretem az Ovosonico munkásságát. Erőteljesen elragad. Meghalt, de a végén MI HALUNK MEG. Taps.

Türelmeseknek

A játékot 3-4 óra alatt végig lehet játszani. Újrajátszhatóság az emlékeken kívül nulla. De mégis, talán ez egy olyan élmény, amit át kell élni egyszer. Elvont, nem tökéletes, de káprázatos a Last Day of June. Az élet kérdését feszegető kalandba belerokkantunk, végül belehaltunk. A meglepetésdoboz szerintem magát a halált tartogatja. (Ami képletesen is jogos, mert egyszer-kétszer fehér képernyőn ragadt az emlékek megnézése után a menüben. LOL)

-V-

---

Kiadó: 505 Games

Fejlesztő: Ovosonico

Stílus: Puzzle

Megjelenés: 2017. augusztus 31.