RETRO – Gabriel Knight, az utolsó „Shattenjager” (szellemvadász) visszatért, hogy legújabb kalandjában egy rejtélyes arisztokrata család elrabolt csecsemőjének nyomára bukkanjon. A gyermekrablók állítólag vámpírok, így Gabriel megint „szakmájába” vágó feladatot kap. A szálak egy kis dél-frandciaországi faluba vezetnek – helyesebben Gabriel ébred fel itt, miután sikertelenül vette üldözőbe a rablókat, akik hátulról jól fejbe verték. A francia miliőben végre nemcsak Gabriel, hanem mi magunk is gyönyörködhetünk, a játék grafikája lenyűgözőre sikerült! Hogy a játékmenet és a történet is megér e egy misét? Olvasd tovább e sorokat, kitartó kalandor…

 

A Sierra-On-Line neve hallatán egykor minden kalandjáték rajongónak felcsillant a szeme: a különféle „Quest”-ek (King’s Quest, Space Quest, Police Quest, no és persze Leisure Suit Larry kalandjai) mindannyiunk kedvenc „szappanoperái” voltak. Mára ez a dicsőség igencsak megkopott, a régi hősök nyugdíjba vonultak – a két utolsó „quest”, a King’s Quest és a Quest for Glory végül is nem hozták be a hozzájuk fűzött reményeket (az előbbi méltán, az utóbbi méltatlanul nem kasszírozta be a kellő bevételt). Úgy tűnik már csak egy „legény áll a gáton”: Gabriel Knight a szellemvadász újabb kíérletet tesz, hogy helyre hozza a Sierra és általában kalandjátékok igencsak megtépázott becsületét.

„Hogy kicsoda Gabriel? Hát nem tudjátok…?”

Gabriel Knight figuráját egy Jane Jensen nevű hölgy álmodta meg: a Sierra fiatal designerének ez volt az első jelentősebb sikere. Az eddig háromrészes sorozat első epizódjában hősünk egy szerény kis New Orleans-i könyvesbolt tulajdonosaként kezdi. Gabriel a játék elején rémálmokkal küzd és a történet során szép lassan fedezzük fel apáról fiúra szálló különös örökségét: Gabriel családjának férfi tagjai mind szellemvadászok voltak, és a fiatal könyvárusban is ott szunnyad ez a tehetség. Gabriel is lassan shatten jaggeré válik, hogy szembe tudjon szállni egy gyilkos voodoo szektával. A történet nem zárul le igazi happy enddel, ugyanis a végső küzdelem során Gabriel kénytelen lesz szerelmét, a gyönyörű voodoo boszorkányt is elpusztítani.

A második részben Gabriel-el már Németországban találkozunk: a nagybátyjától (aki szintén „szellemvadász” volt) örökölt kastélyba vonulna vissza – de kénytelen ismét folytatni mesterségét: a kisváros lakosságát farkasemberek ritkítják. Az ostoba rendőrség helyett Gabriel nyomoz az ügyben, és persze megint veszélyes „barátokat” szerez: a farkasemberek több száz éves arisztokrata vezetője megharapja hősünket és így majdnem Gabriel is szörnyeteggé változik.

Az utolsó „jelenetben” Gabriel és a tőrbe csalt vezér a bécsi operaház csatornarendszerében farkassá válva üldözik egymást, míg végül a kazánban szénné nem ég a farkasember-arisztokrata és Gabriel is csak kis híján menekül meg.

A most megjelent harmadik részben Gabriel megint kényes helyzetbe kerül: egy arisztokrata család kérésére vámpírok elől próbál vigyázni azok csecsemőjére, de nem jár sikerrel, mert a vérszopók a szellemvadász eszén túljárva kiragadják bölcsőjéből a gyermeket. Aki kíváncsi a részletekre, annak figyelmébe ajánlom a CD-n található képregényt, amit Adobe Acrobat Readerrel tudtok elolvasni.

Az eddigi részek remek sztorijai mellett érdemes még megemlíteni, hogy a második rész volt talán az interaktív mozik egyetlen sikeres példája: nemcsak a színészek állták meg a helyüket (egy-két kivételtől azért eltekintve), hanem a játékmenet is kellően összetett volt, ami az ilyen stílusú „mozi-játékok” után igazán szép teljesítmény.

„Sokan a „fél életüket” adnák ezért a grafikus engine-ért…”

Eleinte nagyon tartottam tőle, hogy a Gabriel Knight is az előző két Sierra játék (King’s Quest 8 és Quest for Glory 5) sorsára jut majd, ahol az agyonreklámozott, „forradalmian” új grafikus motor végül is a játszhatóság (és főleg az esztétikum) rovására ment.

A bevezető mozit megtekintve (előtte mindenki olvassa el az előbb említett képregényt, különben nem nagyon érteni, miről lesz majd szó), és a játékot betöltve azonban elégedetten csettintettem: a grafika nemcsak gyönyörű lett, de a készítők az engine szintjén zseniális megoldást alkalmaztak. Az irányítás során ugyanis hősünket egyszerre látjuk kívülről, a hagyományos oldalnézetes kalandjátékok stílusában és tudjuk szinte bármilyen irányba elmozdítani a „kamerát”. Így nemcsak Gabrielt tudjuk bárhova elküldeni, hanem mi magunk is megtudjuk vizsgálni az adott környezet (szoba, templom, utca stb.) minden zegét-zugát – sőt, ezt akár a talaj szintjéről egy bogár szemszögéből, vagy a levegőben madártávlatból is megtehetjük!

Amellett, hogy fantasztikus érzés szabadon szárnyalni szinte akármerre, ez a játékmenet szempontjából is forradalmi ötlet. Hogy mire gondolok? Emlékezzünk csak mi volt a hagyományos kalandjátékok „rákfenéje”: gyakran azért akadtunk el bennük, mert nem vettünk észre a földön egy félpixelnyi kis tárgyat – így váltunk a Gabriel Knight első részében is szellemvadászból pixelvadásszá! Ugyan előfordult, hogy „megcsillant” az adott tárgy a földön, akkor viszont nem sok értelme volt a „keresgélésnek”. Az új engine révén most tényleg „belenézhetünk” minden rejtett zugba: az ágyak, asztalok alá ládákba, fiókokba stb. Ez a remek ötlet nemcsak látványosabbá, hanem sokkal életszerűbbé és játszhatóbbá is teszi az egész játékmenetet!

Persze azért ez kevés lenne, ha maga a grafika minősége nem érné el a mai first person shooterek szintjét. Szerencsére ezen a téren is elismerést érdemelnek a készítők: a francia falucska, a templom, házak, hotel, a helyi múzeum ábrázolása egész egyszerűen pazar! A szereplők kinézete is minden elismerést megérdemel, arcvonásaikat rendkívül részletesen rajzolták meg – a párbeszédek során pedig érzelmeik hűen tükröződnek rajtuk. Az egyetlen kifogásolható dolog talán a kissé furcsa mozgásuk: Gabriel néha úgy mozog, mint egy nyolcvanéves öregember…

„Békebeli” kalandjáték

Gondolom a King’s Quest 8-féle „akció-kalandjátékká” (Tomb Raider klónná) átlényegült adventure-sorozatok és az igazi történet nélküli, pusztán grafikai megjelenítésre és nyakatekert „tili-toli” logikai feladványokra építő Myst-klónok után, hozzám hasonlóan sokan kissé szkeptikusan várták a Gabriel Knight megjelenését. Szerencsére a gyönyörű megoldásokat használó grafikus motor külseje igazi „békebeli” – hagyományos – játékmenetet takar. Valódi megoldandó feladatokkal találkozhatunk: melyik tárgyat használjam ahhoz, hogy bejussak a belülről zárt ajtón, kivel kell beszélnem ahhoz, hogy megtudjam, hol találhatom az ehhez szükséges tárgyat stb. Ilyenkor persze az ember sajnos néha elakad, és órákig bolyong, mire rájön a megoldásra, de hát, ugye kalandjátékról van szó…

-Bad Sector- (2000)

---

Kiadó: Sierra

Fejlesztő: Havas Interactive

Stílus: Kaland

Megjelenés: 2000.01.