FILMKRITIKA – Az apáca II nem csak mélyebbre mer merülni a rajongók által áhított pokoli történetben, hanem az előző részhez képest finomabb történetmeséléssel és atmoszférikusabb feszültségteremtéssel egy egyértelműen jobb folytatást hozott el.

 

 

Öt évvel azután, hogy a démoni Valak először jelent meg ebben a horroruniverzumban, a rettegett „apáca” (illetve apáca alakú démon) visszatér borzalmas és kegyetlen gyilkosságokon keresztül – ezúttal az 1950-es évek Franciaországára is kiterjesztve szentségtelen hatalmát. Pár ismerős arc mellett érdekes új szereplőkkel is találkozunk és egy meglepően összetett történetet is megismerhetünk, bonyolult cselekményszálakkal és a gondosan felépített feszültséggel. Az új rész egy olyan horrorélményt kínál, amely egyértelműen felülmúlja az előző részt. Valak tehát nem tűnt el, csak egy ideig rejtőzködött és az eltelt öt év csak növelte dühét és bosszúszomját. Az apáca II nem csupán egy folytatás, hanem egyfajta összekötő kapocs is az előző rész és a Démonok között 2 között, amellyel egyben gazdagítja a franchise legendáriumát is.

 

 

A rettegés új korszaka

 

Ebben az új epizódban a természetfeletti rémálom az 1950-es évek Franciaországába költözik. Valak itt tovább fokozza a borzalmat; tömérdek papot és valódi apácát gyilkol meg a lehető legkegyetlenebb módon, és ezzel közvetve arra is kényszeríti Irene nővért, akit Taissa Farmiga formál meg, hogy ismét szálljon szembe vele. A fősztori mellett több háttértörténet is kibontakozik, amelyek ügyesen ágyazódnak nem csak ebbe a filmbe, de a Démonok között-franchise-ba is. Többek között az ősi gonosz eredetét, az emberi világba való belépését és a Warren család démoni megpróbáltatásai előtti egyházi közösségek elleni vad támadásait is megismerjük.

Négy évvel a Szent Carta kolostorban történt szörnyű események után találkozunk a film elején ismét Irene nővérrel, akinek most ismét egy sor morbid és groteszk gyilkosság után kell nyomoznia, amelyek áldozatai más apácák és papok. Már nem Burke atya oldalán harcol, hanem saját kolostorából érkezett Debra nővérrel (Storm Reid), aki új dimenziót visz az egyre bonyolultabbá váló rémtörténetbe. A cselekmény hátteréül szolgál a találkozás Irene nővér és Maurice Theriault között, akit Jonas Bloquet játszik. Theriaultot, mint emlékezhetünk, az előző film végén egy elég durva jelent során megszállta Valak démoni rontása. Itt bukkannak fel az új, érdekes karakterek is – többek között Kate és Sophie –, akik segítenek Irene nővérnek Valak baljóslatú hatalmával szemben.

 

 

Fokozott feszültség és hangulat

 

Ami Az apáca II-ben érezhetően jobban működik, az a sokkal jobban adagolt feszültségkeltés. Ez különösen akkor érezhető, amikor a fiatalabb karakterek élete forog kockán. A felnőttekhez képest sokkal jobban izgulunk a törékeny, sebezhető fiatal gyermekekért, akiket ez az ősi gonosz fenyeget. Ez a remekül adagolt feszültség ügyesen váltja fel az előző filmben szétszórt, sablonos, sokkal igénytelenebb jump scare jeleneteit. A feszültség tovább fokozódik az atmoszférikus elemekkel, mint a labirintusszerű folyosók és a rég elhagyott bentlakásos iskola omladozó, félelmetes kápolnája helyszínei, illetve az egyik jelenetben egészen mesteri, ahogy Irene a korra jellemző, harsány újságborítók egymásra lapozódásából figyeli, ahogy Valak formája összerakodik egy szürreális vízió során.

Másrészről Valak nincs már egyedül a démoni tetteiben; egy Baphomet(fekete kecskeember)-szerű entitás is csatlakozik a gonosz küzdelméhez, amint áldozatait (például az említett gyerekeket is) a film sok kísérteties épületének homályosan megvilágított folyosóin üldözi. Ugyanakkor, ahelyett, hogy elhasznált sablonokra támaszkodna, a film egy sokrétegű rémálom vízióját prezentálja. Például Valak félelmetes jelenléte sem a szokásos, olcsó jump scare jelenetek során manifesztálódik, hanem lassan jön elő az árnyékok közül, falfestményeken jelenik meg, vagy különböző non-figuratív ábrák közül bukkan elő. Ez az megközelítés sokkal ügyesebb módon kelt félelmet, a maximumra pörgeti fel az ijesztő atmoszférát, így az nézők számára egy sokkal átélhetőbb és mélyen felkavaró élményt kínál.

 

 

Megválaszolt és felmerült kérdések

 

A film végére Az apáca II kielégítő válaszokat ad a nézők kérdéseire, lezárva ezzel Valak egyre növekvő befolyását és annak kapcsolódásait Az ördögűző 2 cselekménysorához. Ugyanakkor a filmnek hiányosságai is vannak. Több plot hole is gyengíti a történetet, sőt, a sorozat mitológiáját is. Különösen az a kérdés nem világos, hogy Valak miként képes továbbra is terrorizálni, annak ellenére, hogy már számos ördögűzés és átok érte. Emellett Irene nővér misztikus képességei még mindig nem teljesen tisztázottak, ezért a nézők izgatottan várják a karakter további kibontakozását a jövőbeli epizódokban.

Emellett a film közvetlenül a nyitójelenet utáni szakaszában a történet kicsit döcögősen is halad tovább és a tempó és az események egy időre eléggé leülnek, és csak amikor Irene elkezd nyomozni, akkor válik világossá, hogy az új rész mégis sokkal jobb, mint az elődje. Amikor Irene nővér újra találkozik Maurice-szal, a film folyamatosan adagolja a jól felépített feszültséget és a horrorjeleneteket. Az apáca II tehát kétségtelen előrelépés a franchise-ban és ha nem is éri el az első Démonok között színvonalát, ugyanakkor kellemes, a hibái ellenére is aránylag színvonalas visszatérés a minőségi félelemkeltéshez.

-BadSector-