SOROZATKRITIKA – A törvény embere: Detroit dzsungelében Raylan Givensében mindig is volt valami régimódi, legyen szó akár a cowboy-felszerelésekről, amelyekkel olyan természetesen érkezik, akár arról a kőkemény őszinteségről, amellyel Timothy Olyphant játssza a helyettes szövetségi rendőrbírót. A módszerei alapján rendhagyónak zsaru eddig nagy sikert aratott a hat évadot megélt FX-sorozatában, amely két regényt és Elmore Leonard novellájának adaptációját keverte újra valami olyanná, ami egy kicsit retro, és egy kicsit kortárs: ez egy klasszikus noir-hangulatú western a presztízsdrámák korában. Ebben a megfáradt új évadban azonban valami nagyon nem stimmel…

 

 

Igen, mint oly sok más régi, szeretett tévésorozat, A törvény embere is visszatért. Az eredeti főszereplővel, Timothy Olyphant-tel, egy Elmore Leonard-történettel a középpontban és egy új, többnyire korrupt karakterekből álló szereplőgárdával, A törvény embere: Detroit dzsungelében megpróbálja visszahozni az eredeti sorozat szikráját egy évtizeddel később, egy új környezetben, mivel Raylan Kentuckyból Detroitba utazott a lányával.

 

 

Valami hiányzik belőle

 

Egyértelmű, hogy a rajongók által ismert és szeretett A törvény emberéből valami alapvetően hiányzik. Igen, Olyphant úgy bújik vissza a karakterébe, mintha egy nap sem telt volna el, és az új szereplő, Aunjanue Ellis is remek a szerepében, de valami a megújulásban sosem kattan be a helyére. Az egész sorozat valahogy felszínes, máskor szinte lélektelen, egy Leonard-krimihez képest az egész nemcsak dühítő, de egyben kiábrándító is.

Leonard High Noon in Detroit című regénye alapján (azzal a narratív kiigazítással, hogy Raylan legyen a főszereplő), a Detroit dzsungelében az akció közepébe kerül a Motor Cityben, ezúttal a tinédzser lányával is a fedélzeten. Miután „komoly konfliktusba” kerül egy michigani szökevénypárral Floridában, Raylan Detroitban köt ki, hogy segítsen nyomozni egy bíró meggyilkolásának kísérletében és az ezzel kapcsolatos összeesküvésekben egy olyan városban, amelyben sajátos módon fonódik a korrupció, az üzletkötés és a bűnszövetkezetek hálója. A nyomozásba vonakodva bekapcsolódó Raylan összeütközésbe kerül a nagyhatalmú védőügyvéddel, Carolyn Wilderrel (Ellis), miközben megpróbálja nevelni tizenéves lányát, Willát (Vivian Olyphant, Timothy saját lánya alakítja).

 

 

Ez Detroit?! Frankón?!

 

Nem rossz a koncepció, de valami elveszett a Kentuckyból Detroitba költözés során. Nem annyira karakteres a hely ábrázolása, annak ellenére, hogy az alkotók nagy erőfeszítéseket tettek, hogy a legendás autóvárost, Detroitot a korrupció és a törvénytelenség saját határvidékeként hozzák létre. Olyan érzésünk van, mintha bármelyik zűrös nagyvárosi helyszín lehetne, nem pedig egy konkrét város a maga sajátosságaival.

Ahogyan a sorozat nehezen alakítja ki a helyszínét, úgy küzd a tét és az érzelmek megteremtésével is. Nehéz megmondani, miért kellene törődnünk ezekkel a korrupt detroiti politikusokkal, szintén elég „szürke erkölcsű” bírákkal és közönséges, sokszor elég pitiáner bűnözőkkel, vagy a köztük lévő kapcsolatokkal. Több epizódba is beletelik, mire a narratíva forma kellőképpen megszilárdul, azonban sajnos épp ennek hozományaként egyre kevésbé hasonlít egy szórakoztató és rejtélyes bűnügyre, annál inkább egy frusztrálóan túlbonyolított és ennen ellenére is érdektelen cselekményre.

 

 

Kár érte…

 

Pedig A törvény embere egy remek sorozat, amit régóta szeretek – a régebbi évadokat a 2010-es évek egyik legjobb sorozatának tartom. De sok szempontból úgy érzem, mintha annak a korszaknak a maradványa lenne, amikor a tévé az antihős törvényszolgákat dicsőítette, akik a saját igazságérzetükhöz ragaszkodtak. Igen, Raylannak sok tekintetben alkalmazkodnia kell a megváltozott világhoz – például nem ússza meg, hogy két őrizetbe vett gyanúsítottat magával visz a lánya nyári táborába -, de lehetetlen nem érezni, hogy a sorozat túlságosan elavult 2023-hoz képest. A cselekmény túlságosan is tele van régi érzékenységgel a zsarukról és rablókról, az igazságszolgáltatásról és a törvény emberének helyéről a világban. Maga Olyphant talán jól öregedett meg és remek kondiban is van, de a történet körülötte annál ósdibb.

-BadSector-