TESZT – Bár a Soulsborne műfajba sorolható játékok, mint például a most tesztelt Lies of P, mára már komoly népszerűségre tettek szert – különösen az Elden Ring monumentális sikerét követően –, nem gyakori, hogy egy játék megközelítse a FromSoftware által teremtett magaslatokat. Ez különösen igaz a AAA kategóriás címekre: ritkán találkozunk olyan játékkal, amelyek mennyiségi vagy minőségi szempontból kiemelkedőek. És éppen most, amikor az új Lords of the Fallen már-már a kezünk ügyében van, a Neowiz Games mutatja be a saját megközelítését a zsánerben a Lies of P-vel.

 

 

Meglehetősen impresszív, hogy a koreai fejlesztőcsapat első nagyobb projektje ekkora sikert aratott. A Lies of P tökéletes választás a műfaj szerelmeseinek, annyira, hogy úgy véljük, könnyen az élen állhat azok között a címek között, melyek nem a FromSoftware keze alól kerültek ki. Természetesen vannak apróságok, melyek visszafogják a Pinokkió horrormeséjét a teljes élménytől, de ezek ellenére is a játékot azon alkotások közé sorolhatjuk, amelyek méltóan viszik tovább a műfaj hagyományait.

 

 

A klasszikus gyerekmese ihlette

 

Már az első pillanatokban megkapó, hogy a történet inspirációja a híres olasz klasszikus, a Pinokkió volt. Természetesen nem várható el egy az egyben vett adaptáció, hiszen a meséből csak bizonyos, jól ismert nevek, mint Geppetto és Gemini, illetve beszélő állatok bukkannak fel, de ők most állatmaszkot viselő emberek képében tűnnek fel.

Az azonosságoknak gyakorlatilag itt vége és az említett nevek főként a sötét történet hangulatának erősítését szolgálják. A cselekmény Krat városában és annak környékén zajlik, ahol az emberek szolgálatára készült mechanikus bábukat gyilkos gépekké formálták át. Pinokkió itt egyike ezeknek a bábuknak, de ő kitartóan küzd az emberek mellett. A történetben később bejön az úgynevezett „Petrification Disease”, egy terjedő betegség, amely az embereket szörnyekké változtatja. A forgatókönyv lineáris, könnyedén követhető, nem tartalmaz különleges fordulatokat. Továbbá nem látszik erőfeszítés a mélyebb történet kialakítására, mintha csak a cselekmény háttérben létezne a játék többi részéhez képest.

A történetben elszalasztott lehetőségnek tűnik Tücsök Tihamér (legalábbis a magyar, hivatalos fordításban ez a neve): a mechanikus tücsök karaktere, aki folyamatosan jelen van és helyzeteket, beállításokat kommentál. A hangját kölcsönző színész teljesítménye kifejezetten jó, egy jószívű, Pinokkiót segítő karaktert formálva. Azonban annyira ritkán halljuk a reakcióit, hogy a játék hosszabb részeiben egyszerűen elfeledkezünk róla, holott a néma főhősnek jól jött volna az ő bajtársiassága.

 

 

Szerelmeslevél a Bloodborne-hoz, vagy csak egy pofátlan másolat?

 

A Neowiz Games Bloodborne iránti szeretete már az első lépésektől kezdve nyilvánvaló, hiszen meglepő, hogy Krat környékei szemmel láthatóan hasonlítanak Yharnaméra, már csak esztétikai szinten is. A nyilvánvaló hasonlóságok mellett a környezetek látványvilágában (az erdős környezet ismét azonnal a Bloodborne hasonló területeinek emlékét idézi fel), a boss-ok némelyikében is találunk hasonlóságokat.

A Lies of P finom határvonalon mozog a Bloodborne előtti tisztelgés és az egyenes másolás között. Tekintettel azonban a több kulcsfontosságú területen, például az ellenségek változatossága, a harcrendszer, a technikai terület stb. terén végzett különösen jó munkára, úgy gondoljuk, hogy a koreai fejlesztőcsapat alkotása ennek a képzeletbeli vonalnak még a jó oldalán van.

Akik megnézték a demót, azok egy olyan harcrendszerre számíthatnak, amelyet jelentősen javítottak, így a főhős mozgékonysága sokkal jobban reagál a parancsainkra, és nagyobb hangsúlyt fektetnek a kitérésre. A harcrendszer egyébként a Bloodborne és a Sekiro keresztezése. A blokkolás képessége ugyan jelen van, de ezt óvatosan kell használni mivel a blokkolás ismét az energiánk egy darabjába kerül, bár azt fokozatosan visszanyerhetjük az ellenség támadásával.

 

 

Védekezz és tántorítsd vissza az ellenséget, mint egy isten!

 

A védekezés kritikus fontosságú eleme ennek a játéknak. Ha az ellenség támadásának pillanatában a védekezést használjuk, képesek leszünk „parírozni” a támadását anélkül, hogy energiát veszítenénk, miközben az ellenfelünket közelebb sodorjuk a megtorpanás állapotához. Ez az elem alapvetően változtatja meg a harci stratégiánkat.

A mechanizmus a következőképpen működik: ha egy adott számú alkalommal sikerül hárítanunk vagy eltalálnunk az ellenséget, egy fehér körvonal jelenik meg az energiamutatóján. Ezen időszak alatt, ha sikerül egy feltöltött nehéz támadással eltalálnunk, az ellenség mozgásképtelenné válik, lehetővé téve számunkra, hogy egy erős támadást indítsunk ellene. Tekintettel arra, hogy a feltöltött támadásra jelentős idő szükséges – ami kitetté tesz minket az ellenség támadásainak – az időzítés és a pozicionálás létfontosságú.

A legtöbb miniboss és főnök esetében az ellenség energiájának gyors csökkentéséhez elengedhetetlen a megfelelő taktikázás. Az ellenségek kifinomult mobilitása és támadási stratégiája azonban további stresszfaktort ad a megfelelő ritmus megtartásához, így ez a stratégia mindig kockázattal jár, de a sikerért cserébe alaposan lejjebb vehetjűk az ellenségünk HP csíkját.

A kitérés a védekezés egy másik módja, azonban az ellenségek sokszor használt megállíthatatlan támadásai miatt a hárítás nem csak egy választható opció, hanem elengedhetetlen a siker érdekében. Az ellenfél bizonyos „vörös” támadásai csak egy sikeres hárítással védhetőek ki. Összességében a hárítás egy kihívásokkal teli, mégis rendkívül kielégítő védekezési stratégia.

Az ellenséges támadások többnyire elég időt hagynak annak megértésére, hogy mikor kell parírozni. Azonban a parírozás végrehajtása szigorú követelményeket támaszt mind az időzítés, mind az esetleges hibázás „büntetése” tekintetében. Ellentétben a Sekiro-ban látott parírozási technikával, itt energiát veszítünk, ha nem időzítünk tökéletesen (amit ugyan vissza tudunk szerezni, de nem kis kihívások árán). Másfelől, habár a sikeres parírozás kellemes hangi és vizuális visszajelzésekkel jár, a kapott jutalom nem tűnik arányosnak a kihívás mértékével. Mindez nem veti alá a harcrendszer általános értékelését, de rávilágít arra, hogy talán még finomítani lehetett volna rajta.

 

 

Adj Pulse Cells-t, életet adsz!

 

Mindenekelőtt, a játék hagyományos műfajához képest több izgalmas újítást is bevezet. Ilyen például a Pulse Cells (ami az Estus Flasks-nek felel meg). Ezeknek a sejteknek száma korlátozott, de minden ellenőrzőpontnál újratölthetők. Amennyiben pedig az összeset felhasználjuk, a játék egy remek lehetőséget kínál: ha elegendő találatot érünk el az ellenfelünkön, egy impulzuscellát visszakaphatunk.

Ez a funkció kiválóan működik, különösen a főellenfelek elleni csatákban. Ha például a harc egy kritikus pillanatában elfogynak az Pulse Cells-jeink és már csak egyetlen ütés választ el a vereségtől, ezzel a mechanizmussal mégis van esélyünk a helyzet megfordítására. Szintén figyelemre méltó az az egyszerű, de zseniális módszer, amivel a Quick Item Slots-ban tárgyak között válthatunk, és amit a gamepad irányítójának egy egyszerű koppintásával aktiválhatunk.

Ennek köszönhetően a harc közben könnyedén váltogathatunk a tárgyaink között. Úgy véljük, ez a módszer hamar elterjed majd hasonló játékokban. A „Lies of P”-ben a fegyverek egyedi testreszabása az egyik legnagyszerűbb jellemző. Egy adott fegyver markolatát bármilyen fejjel kombinálhatjuk. A markolat határozza meg a támadási animációkat és a fegyver skálázódását, míg a fej a sebzési értékeket és egyéb tulajdonságokat. A változatos kombinációk lehetővé teszik olyan fegyverek létrehozását, amelyek tökéletesen illeszkednek játékstílusunkhoz.

Végül, de nem utolsósorban, dicséret illeti a Neowiz Games-t az ellenségek változatos kialakításáért. A mintegy harminc órás kaland során a „Lies of P” folyamatosan új kihívásokkal és ellenfelekkel lepi meg a játékost, beleértve a mini- és főbossokat is.

 

 

Váratlanul „szemétkedik”

 

Az animációk részletesek és változatosak, amelyek miatt a találatokra adott reakcióik lehetővé teszik, hogy folyamatosan agresszív taktikát folytassunk. Ahogy ezt ebben a műfajban megszokhattuk, a boss harcok kihívást jelentenek, rendkívül kihívásokkal teli csatákat prezentálva nekünk, ahol impozáns és jól megtervezett ellenfelek várnak ránk. Viszont a fejlesztők néha túlzásba viszik: egy-egy főnök legyőzése után gyakran váratlanul egy másik fázisba kerülünk, ilyenkor pedig bizony emlegettük a kedves mamájukat, akikről feltételeztük, hogy a világ legősibb mesterségét űzték.

Ha ez többször is előfordul, a meglepetés ereje csökken, és az ilyen típusú, mesterségesen fokozott nehézség már irritálóvá válhat, különösen akkor, ha az egyes csaták első szakasza is már rendkívül megterhelő. Mindazonáltal a harcrendszer maradéktalanul élvezetes, és a bestiárium folyamatos bővülése miatt továbbra is köteleződünk a játékhoz. Érdemes megemlíteni, hogy sok főnökharc esetén van lehetőség egy NPC társ hívására, ami segíthet legyőzni az ellenfelet anélkül, hogy a harc túlságosan egyszerű lenne.

Ezen a ponton fontos megjegyezni, hogy a „Lies of P” egyértelműen lineáris pályatervezést alkalmaz. Nem ad sok alternatív útvonalat a játékosnak, így mindig egyértelműen látható az út a következő főnökig. Az adott terület legyőzése után a következő terület válik elérhetővé. Bár vannak mellékutak, amelyek lehetőséget adnak a felfedezésre, ezek gyakran csak apró kitérők az alapösvényről. Ezt nem feltétlenül kritikaként említjük, hanem a Neowiz Games pályatervezési filozófiájának bemutatásaként, amely hatékonyan vezeti a játékost, miközben még mindig fenntartja a felfedezés élményét.

 

 

Kissé egyenetlen stíluselemek

 

Vizuális szempontból a játék néha nem teljesen kiegyensúlyozott. Míg Krat városa Yharnamra emlékeztet, vannak különleges helyszínek, mint egy elhagyott bevásárlóközpont vagy múzeum. Ezek rávilágítanak arra, hogy a Neowiz Games még többet hozhatott volna ki a játék grafikájából, hogy még egyedibb élményt adjon.

Ugyanez igaz az ellenségekre. A játékban található bábok kifinomultan vannak megtervezve és időnként egészen rémisztőek, részben köszönhetően akadozó mozdulataiknak és kifejezéstelen, mechanikus fejeiknek. A mechanikus főellenségek is lenyűgözőek és képzeletgazdagon ábrázolva jelennek meg. Valami rejtélyes oknál fogva azonban a játék során sokszor találkozunk olyan lényekkel, amelyek látványban nem kínálnak semmi újat vagy különlegeset. Ez különösen a játék utolsó óráiban válik érzékeltethetővé, amikor a környezet drasztikusan átalakul, és a belle époque stílust kissé váratlanul hagyja el.

Mindent összevetve, a Lies of P több pozitív élménnyel szolgál, mint negatívval, kielégítő játékélményt nyújtva, ahol az ellenségek változatossága, noha időnként inkoherens, mégis támogatja a játékmenet hosszát. A harcrendszer pedig rendkívül motiváló, folyamatosan arra bátorít minket, hogy „próbáljuk meg újra”, amikor egy-egy trükkös szituációba ütközünk, és nagyon hitelesen adja át a találatok érzetét a sokféle fegyver segítségével.

Nem szabad elfeledkeznünk róla, hogy a Lies of P a Neowiz Games első AAA-kategóriás alkotása, ezáltal pedig azonnal figyelmünk középpontjába kerültek azzal a reménnyel, hogy további, minőségi játékokat hoznak létre ebben a szegmensben. Nem elhanyagolható teljesítmény egy fejlesztőcsapattól, hogy első próbálkozásra már a FromSoftware játékai közé emelkedjen.

-BadSector-

---

Kiadó: Neowiz Games

Fejlesztő: Neowiz Games

Stílus: Akció-RPG, lélektani

Megjelenés: 2023. szeptember 19.