TESZT – Bár találunk ebben a körökre osztott stratégiában néhány érdekes ötletet, de a Classified: France ’44 fájdalmasan átlagos. Ennek a játéknak a szívében ott lüktet a második világháborús stratégia megtestesülése, ám sajnos mindez nem elég ahhoz, hogy kiemelkedjen a tucatjátékok tengeréből. Az alapok adottak voltak, de a kivitelezés valahol menet közben elveszett. Egyszóval, nagyobb volt a játék füstje, mint a lángja.
A Classified: France ’44 egy körökre osztott stratégiai játék a második világháború lezárulásának napjaiban játszódik. Az D-nap előtti ötvenöt nappal a játékosok az Szövetséges Erők különleges műveleti katonáinak szerepébe bújnak, akiknek feladata a káosz keltése, a francia ellenállás seregének felépítése, és az elfoglalt Franciaország előkészítése a szövetséges invázióra. A játék fantasztikus témával rendelkezik és hozott néhány olyan döntést, amelyek elkülönítették a műfaj sok más címétől, de nem sikerült teljes mértékben kiaknáznia a benne rejlő potenciált.
Taktikai térkép és „moralizálás”
Elsőként térjünk ki a Classified: France ’44 játék azon elemeire, amelyek tetszettek: ezek közé tartozik a kampánytérkép és a körökre osztott csatákban rejlő egyedi innovációk.
A játék egy részletes kampánytérképet tár elénk, mely az elfoglalt Franciaország nyugati részét öleli fel. Ezen a térképen keresztül vállalhatunk fel küldetéseket a nácik uralma alól való felszabadítás érdekében, mindeközben jutalmak formájában fegyvereket, katonákat és egyenruhákat szerezve, amelyekkel személyre szabhatjuk csapatunkat és erősíthetjük a régióban meglévő szövetséges frakciókat. Egy-egy terület megszabadítása különleges bónuszokat rejt, melyek a küldetések során nyújtott előnyök mellett igazi elégedettséget is nyújtanak, ahogy a térkép fokozatosan kicsúszik a náci uralom markából.
A harcrendszer több aspektusa is különlegessé teszi a játékot a műfajon belül, ám kiemelkedő jelentőségű a morálrendszer. A Classified: France ’44 egy kifinomult morálszabályzattal közelíti meg a harc realitásait, ami jelentősen befolyásolja a csapatok viselkedését a csatában.
A legtöbb hasonló játékkal ellentétben, ahol a karakterekre irányuló lövések csak akkor van hatással, ha el is találják őket, itt még a melléjük suhanó golyók is stresszt és félelmet kelthetnek. A valóságban a harc sokkal több, mint puszta fizikai konfrontáció; a pszichológiai hatások, mint például a halálfélelem vagy a harci stressz, döntőek lehetnek. A játék ezt a dimenziót hivatott bemutatni, ahol a morál csökkenése hatással van a karakterek döntéseire, bátorságára és harci képességeire.
Amikor egy golyó húz el a fejed mellett a harcmezőn…
A harctéren átélt valóság ugyanis sokkal árnyaltabb, mint bárki is sejthetné. A fejünk mellett elhúzó golyók rettegett zúgása, a közelünkben becsapódó lövedékek döbbenetes ereje, vagy egy váratlan fegyverropogás – ezek mind olyan élethű részletek, amelyek mély nyomot hagynak az emberben, még ha készülünk is rájuk. A tudat, hogy egy lövedéket pont neked szántak, igazán félelmetes és felkavaró élmény lehet.
Ezeket a valóságos érzéseket a Classified: France ’44 kiválóan szemlélteti egy morálmutatóval, amely csökken minden egyes alkalommal, amikor a karakterünket lövések érik – legyen szó találatról vagy mellélövésről. Ha egy karakter morálja az 50%-os küszöböt alulról súrolja, egyfajta megtorpanás veszi erőt rajta, félelmében, hogy ha most ő kilép a fedezékből, a következő lövés őt találja el. Bár személyes tapasztalatom a katonai életből nincs, úgy gondolom, ez a mechanizmus pontosan tükrözi, hogyan is működhet a félelem a valóságban, így adva egy plusz réteget a játék élményéhez.
Amint a morál nulla százalékra esik, az adott egység képtelenné válik cselekedni, a saját élete iránt érzett félelem miatt. Valamiért ez különösen megfogott, talán mert kézzelfoghatóvá teszi a döntések súlyát, vagy mert lehetővé teszi, hogy az ellenséges harcosokat valós személyekként kezeljük, nem csupán statisztaként, akik készek az életüket feláldozni csupán annak érdekében, hogy megnehezítsék hőseink dolgát. Ez a játékelem, különösen a körökre osztott harcok kontextusában, tehát mély és emlékezetes benyomást keltett bennem.
Fájdalmasan középszerű
Ugyanakkor a Classified: France ’44 harci rendszere a többivel összehasonlítva csak fájdalmasan középszerű. Bár technikailag megfelelő, nem kínál semmi újdonságot; olyan, mintha csak egy sor másik játék egyikét játszanánk újra és újra. A fedezéket és találati esélyeket kihasználó rendszer például eléggé időhúzó és unalmas játékelem, amiért csak az említett „morális sokk” mechanizmusa kompenzál valamelyest, amikor egy ellenséget célba veszünk.
Az ellenséges mesterséges intelligencia sem túl kifinomult, az ellenséges katonák gyakran túlságosan is könnyű célponttá válnak a morális sokk miatt vagy éppen csak triviálisan megsemmisíthetővé. Időnként az ellenség egészen abszurd módon cselekszik, például közvetlenül melléd szaladva, így könnyen megölhetjük őket. Az erősebb ellenségtípusok – mint a géppuskások vagy a „nehéz” egységek – elleni küzdelem pedig mesterkélten, túl nehéznek tűnik, mivel ezek valamiért nem semmisíthetők meg lopakodva, ami fura, figyelembe véve, hogy csak egyszerű gyapjúkabátokban vannak, nem valami különleges páncélban.
A játék vizuális megjelenítése és prezentációja szintén csalódást keltő. A karaktermodellek minősége messze elmarad a várttól: az arckifejezések kínosak, a ruházatuk kidolgozása is elég kezdetleges. Bár a játék főként felülnézetből játszódik, a karakterek testreszabásának és megjelenítésének fontos szerepe lenne, de ez sajnos nem jön át a szánalmasan béna karaktermodellek miatt.
A játék animációinak hiánya vagy ismétlődése – minden küldetés elején ugyanaz a bevezető animáció – továbbá a harci jeleneteket bemutató „mozifilm-szerű” kamera gyakori hibái, mint például a fekete képernyő vagy a környezetbe való beleszorulás, csak tovább rontják a felhasználói élményt.
A fegyverek hangjai sem tűnnek helyesnek, vagy nem működnek megfelelően, de a szinkron is ritka amatőr. Esküszöm, hogy a németek több alkalommal is déli akcentusú angolul beszéltek. Az egyetlen szinkron, ami lenyűgözött, az Tom Kingé volt: az egyik katona, akivel a játékot kezded. A többi szinkronhang nagyon béna volt.
Átlagos élmény, korrekt stratégiai rész
A Classified: France ’44 egy eléggé átlagos élmény. Bár néhány egyedi szempontja van a klasszikus mechanikáknak, a játék összességében elég sablonos a műfajhoz képest. Siralmas a játék prezentációja is, csúnyák a karaktermodellekkel és gyengék a hangok és a szinkron. A második világháború rajongóinak és a megrögzött körökre osztott stratégiai játékosoknak még mindig szórakoztató lehet ez a cím, de lenyűgözni őket sem fogja.
-BadSector-
Pro:
+ Kampánytérkép és frakciók felszabadításának rendszere izgalmas
+ A morál rendszer hozzáad egy új mélységet a harchoz
+ Egyedi megközelítések a körökre osztott harcban
Kontra:
– Átlagos és ismerős harcrendszer
– Alacsony színvonalú MI és prezentáció
– Csúnya karaktermodellek és béna szinkronok
Kiadó: Team17
Fejlesztő: Absolutely Games
Stílus: Körökre osztott stratégia
Megjelenés: 2024. március 5.
Classified: France ’44
Játékmenet - 6.6
Grafika - 5.3
Kampány - 6.5
Zene/hangok - 6.4
Hangulat - 6.2
6.2
KORREKT
A Classified: France ’44 nem tud igazán kiemelkedni a műfaj többi darabja közül, annak ellenére, hogy néhány egyedi ötlettel rendelkezik. A játékmenet és a morál rendszer bizonyos aspektusai érdekesek, de az átlagos harcrendszer, a gyenge MI, valamint a csúnya grafika és problémás hangtervezés árnyékot vetnek az élményre. A második világháború rajongói és a körökre osztott stratégiai játékok kedvelői talán élvezni fogják, de a játék összességében nem hoz friss levegőt a műfajba.
