---

MOZI – Mikor három évvel ezelőtt megjelent a Hotel Transylvania : Ahol a szörnyek lazulnak, kissé vonakodva kezdtem tekintgetni az alkotás felé. Nem beszélve arról, hogy Én, mint Adam Sandler –mint jelenség-  egyik legnagyobb ellenzője egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy miért kellett egy hasonló produktumba belefognia a szedett-vedett csapatnak, még mindig ott volt az alul marketingezett történet ami eleinte két élű pengeként táncolt a Hotel Transylvania életfonala körül.

Ezzel szemben egy gyengébb pillanatomban a családnak sikerült meggyőznie arról, hogy tegyünk egy közös, mindent felfedő próbálkozást a filmmel. Saját meglepetésemre azonban a Hotel Transylvania egy igazán jó animációs film lett, minden félelmem elenyészett a játékidő végére és megszerettem a felsorakoztatott karaktereket. Egy végtelenségig humoros (ugyan ez messziről bűzlött Sandlertől) történet, remekül kivitelezve és vászonra ültetve. Egy igazi, tömény családi szórakozás ami megérte azt a pénzt és időt amit végül a családi noszogatásra belefektettem a produktumba.

Megfáradt bohócok

Mint ahogy azt már az első részt megtekintők tudhatják, a Hotel Transylvánia világa olyan szörnyetegeket mutat be, akik belefáradtak már a rémisztgetésbe és az üldöztetésbe, így gyakorta járnak el a „félelmetes” erdélyi nagy úr, Drakula vár-kastélyába – ami hotelként üzemel -, hogy kikapcsolódjanak, újratöltődjenek. Ezen a szent helyen kezdődött a nagy kaland, mikor is az első részben egy ember talált utat a vámpír udvarházába, és ott aztán mindent bevetett azért, hogy a lehető legröhejesebb kalamajkákba keveredjen a bentlakókkal.

Voltaképp a Hotel Transylvánia egy remek produktum volt, ami az alapfelállásának egy részét a PIXAR féle Szörny RT-ből kölcsönözte, a humorát a Happy Maddison/Adam Sandler produkciókból. A jól elsütött poénok, a karakterek teljessége és önmaguknak is ellent mondó jelleme sikeresen kitöltötte azokat a részeket amiket a story, mint összedobált MEGAmix lyukacsosnak, hiányosnak hagyott. Mind a történet, mind pedig a film humora teljes mértékig befogadható volt még egy Sandler ellenes számára is így végül kellemes érzésekkel hagyhattam ott a vetítőtermet.

Újra itt van a Nagy Csapat

Ugyan sokak szerint a legegyszerűbb ágazata a színészkedésnek a szinkronizálás, mivel ilyenkor nem szükséges száz százalékig hoznunk a karaktert, hiszen az csak a hangunkat kölcsönzi. Ez viszont egy óriási tévedés. Az animációs filmek szinkronizálása nem egy egyszerű munka, sőt vannak olyan sajátos nehézségei is, amik egy az egyben felülírják az előbbi „könnyű mert” definíciót.

Egyáltalán nem egyszerű egy színésznek beleélnie magát egy megrajzolt karakterbe úgy, hogy a hangját egy némán tátogó cirkának kell adnia. Ugyan nem a világ legnagyobb érdeme, hiszen ehhez is már megvannak a legmegfelelőbb technikák, azonban a Hotel Transylvánia 2-ben, csakúgy mint az elődben tökéletesek a karaktereket betöltő színészek. Mindenki, még maga Sandler is kifogásolhatatlan munkát végzett a stúdióban, ezért újfent egy élvezhető produkció elé nézhetnénk.
A teljes csapat átemelésre került az első részből, így karakterek tájékán nem nagyon találhatunk újdonságot, kivéve persze egy elhanyagolható mennyiségűt, de ezek közül is csupán egyetlen említésre méltó van, mégpedig Drakula unokája, a félig ember-félig vámpír szörnypalánta. Az elragadó Mavis-t (Drakula lányát) továbbra is Selena Gomez személyesíti meg, aki ismételten könnyedén vette a lázadó „tinédzser” (a maga száz X évével)  szerepét aki folyvást új dolgokra, változásra vágyakozik.

Andy Samberg még mindig Andy Samberg, a puszta tudat hogy ez a fickó jelen van a filmben már megelőlegez egy hatalmas röhögő-görcsöt mivel a karakterét (Jonathant) egy az egyben sikerült a humorista-színészre szabni. Jonathan és Andy egyvelege pedig egy gyilkos humorú esszencia amit ha túladagolunk rekeszizomlázat okozhat.

Adam Sandler…. (Nem vagyok hajlandó még egy dícsérő szót ejteni róla.) Maradjunk annyiban, hogy éppen csak annyit hoz, amit a Hotel Transylvania első részében is. Vicces, a helyén van. Viszont ezúttal nem csak mint színész és PONTOSAN ezért bukik a hadművelet!

Van aki színésznek születik, de van aki Sandler marad

Egyszerűen nem vagyok képes elkerülni a témát mivel az említett színész óriási befolyást gyakorolt az általam megkedvelt alapkoncepcióra, amire a Hotel Transylvania : Ahol a szörnyek lazulnak is épült. Adam Sandler akár egy mindenható képességekkel megáldott otromba gyerek belepiszkál mindenbe amit csak tönkre tud tenni. Nem elég, hogy a saját –kétségbe ejtően rémes – filmjei folyton folyvást kacsingatnak ránk a plakátokról, de egyre csak azon van, hogy mint egy jó pók, mindenhová beszője a hálóját. Viszont akár azt a bizonyos rovart, Sandlert is lassan eltiporja majd valaki.
Nem kérdés, hogy a HT első részét nagyban a történet vezette a sikerre, mivel ötletes módon ötvözték a Szörny RT elemeit a Drakula legendákkal és végül azzal az ötlettel, hogy a kastélyszálló szolgáljon menedékül a rém-mesékben fellelhető minden szörnynek aki csak megunta már a banánt. Scooby Doo és Bozont remekül érezné magát, de bezzeg a Rejtély RT kimaradt, helyettük jött Adam hogy sárba tiporjon mindent, amit az előző rész felépített.

A homokozón innen és túl

Ahhoz, hogy iménti „ömlengésem” érthetővé váljon, egy kicsit helyre kell tegyem mind az első rész, mind pedig a második rész íróinak a neveit. A Hotel Transylvania első részének történetét a Lego Kalandból is ismerős testvérpárnak Kevin és Dan Hagemannak és Todd Durham-nak köszönhettük. Ezen uriemberek ötletét ültették végül forgatókönyvbe a Borat és Brüno filmeket is jegyző Peter Baynham és társa az esti Talk-Show-k egyik meghatározó alakja, Robert Smigel.

Ezen csapat dolgozott tehát a történeten, ami végül  Genndy Tartakovsky rendezésében készült el, akit a Cartoon Network rajongók bizonyára azonnal be tudnak azonosítani. Akik mégsem azok kapcsoljanak a csatornára ugyanis 90% eséllyel fél órán belül belebotlanak az úriember nevébe, mivel szinte minden CN produkcióhoz köze van, ha nem íróként hát rendezőként, ha az sem akkor hát a produceri vagy az animáció készítési munkálatokat elvégzők részénél a castnak.

Ezzel szemben állítva pedig az írók közül a Talk Show „író” Robert Smigel maradt (aki valljuk be őszintén kevés egy ilyen produkcióhoz egyedül) és „drága kicsi, egyetlen mütyürü…” kincsünk Adam Sandler aki mindent megtett azért, hogy a Hotel Transylvania 2 : Ahol még mindig szörnyen jó egy Nagyfiúk 3,5-nek feleljen meg.  És sajnálatos módon ők ketten alkották meg a folytatást, ami azért eléggé szegényes ha azt vesszük, hogy a nagy elődhöz kapásból  öt írót is fel tudtak sorakoztatni, akik végül egy teljesen korrekt anyaggal álltak elénk. A rendezőnk továbbra is Tartakovsky, viszont a film hibáiért őt egy cseppet sem lehet okolni, mivel ő maga is csak a hozott anyagból dolgozott.

SandlerTIME!

„Új-kedvenc írónk” nem akármilyen történettel állt elő a HT folytatásához. Teljesen evidens volt, hogy az előző részt követően Drakula enyhít majd a szigorú szabályain, így ezúttal már a „halandó” emberek számára is megnyitja a kapuit a szörnyszálló.

A filmben feltűnő Vlad (Drakula apja) ennek persze egy pillanatig sem örvend, de dühkezelési problémás elégedetlen felmenője mellett a vámpírnak más gondja is akad. Lánya továbbra sem elégedett a csak „vérszipoly” léttel, világi életet akar, de persze ez sem elég mivel kis unokája a csupa-fél-vér Dennis semmi jelét nem mutatja annak, hogy vámpírvér csörgedezne ereiben. Így Drakulának több fronton kell helyt állnia, mint szállodavezető, mint a neves Vlad gyermeke, mint apa, és mint gondos nagyapa mivel a kis vámpír(szerű) gyermeknek is meg kell kapnia a megfelelő szörnykiképzést, hogy teljes értékű tagja lehessen a rémtársadalomnak. (o.O)
Ha úgy is gondolnák az olvasók, hogy mindezt sírógörcsök nélkül képes voltam összegezni akkor had jelezzem imitt; TÉVEDTEK! A történet lefektetésekor semmit nem csináltak ami voltaképp érdekesebbé, bővebbé tehetné az előző részben megismert világot, mindösszesen fogták a már felépített karaktereket és bedobták őket egy „vadonat-új” szituációba, ahol aztán az előző rész szabályai érvényesültek. Mindenki a már felépített jellem alapján cselekszik végig a feltűnő Cast feliratig. Nincs karakterépítés (persze van egy kölyök aki nem olyan mint amilyennek várták), nincs KARAKTER FEJLESZTÉS, nem adnak hozzá semmit az előző részhez, csupán lerántanak róla még egy rókabőrt. Köszönjük Adam Sandlernek.

A hibás: Adam Sandler

Az előző rész sikerét nézve és a különbéget a két felvonás között már tényleg képtelen vagyok másra gondolni, mint hogy az egész melléfogást a folyton önmagát játszó Sandlernek köszönhetjük. Ugyan arra mindenki számított, hogy a film megkapja majd a folytatást viszont arra szerintem senki nem mert gondolni, hogy ez ennyire nívótlan lesz. Ezt persze kizárólag a gyermeteg cipőbe vissza eső történet okozza, amit TUDJUK KI írt.
Félre téve azt AKIT NEM NEVEZÜNK NEVÉN, a karakterek továbbra is remekek ha szemet tudunk hunyni afelett, hogy nem fejlődnek szemünk láttára. Ha történik is jellembeli változás az a „színfalak” mögött esik meg, és mi már csak a készterméket láthatjuk, némi szöveges alátámasztással, hogy azért megértsük a dolgokat.
A Vlad szerepére felkért Mel Brooks (Tudjátok, aki a Robin Hood a fuszeklik fejedelmében Tuck Barátot játszotta.) óriási hangulati ugrást generál a vásznon. Ugyan csak a hangja jut el hozzánk viszont ennél a pasasnál már ez is bőven elég hogy meginduljon a rekeszizmok agresszív gyötrődése.

Happy-Mad-SON

A Hotel Transylvania 2 : Ahol még mindig szörnyen jó végtére is egy 1x nézhető produkció, amit egyedül a mellékkarakterek és Mel Brooks tart fenn a vízen. Egy pillanatig sem képes letagadni a mű, hogy NevétSeHalljam boldog, mindazonáltal ŐRÖLT gyermeke ami antikrisztus módjára készült porrá zúzni az előző részt. Szerencsénkre nem járt száz százalékos sikerrel viszont a közelébe sem ér a 2012-es első résznek.

Sokkalta kidolgozatlanabb, kevésbé humoros, hangulatilag is jócskán visszafogottabb, mint az előd így semmiképp sem érte el nálam azt, hogy esetleg újra ráfanyalodjak. Remélhetőleg, ha a jövőben készítenének még egy részt, akkor újragondolják azt, hogy kikkel is íratják meg annak a történetét, mivel ez sajnos nem üti meg  a mércét.

-Kese-