TESZT – Milyen az, amikor egy családi vita kibontakozása egy család széthullását eredményezheti? Milyen az, amikor egy titok kirobbanása láncreakciót indít? Több kérdés is várt a harmadik Before the Storm epizódban, ami bár sok játékmenetet nem nagyon kínált, érzéseket viszont annál inkább.

 

Szóval legutóbb ott hagytuk abba, hogy Rachel megtudta: Rose biológiailag nem az anyja. Ez a gondolatmenet vezeti át az egész epizódot és annak kb. egy napját. Az egész egy lelki utazás lett, ami miatt az epizód maga bár mehetett volna értékelésileg magasabb szintre is, a játékmenet hiánya (nem sok van a dialógusválasztáson kívül) kicsit lenyomta a végszót.

Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok…

Párbeszéd a házaspárral, akik közül egyikük nem éppen az, aminek mutatja magát, és ez bizony elég erős meglepetésként fog szolgálni a kb. két és háromnegyed órás kaland második felétől. Rachel felvidítása után egy újabb álomjelenetben találjuk magunkat, ahol a napló szokás szerint egy érdekes titkot rejt. A színjátékot egy bizonyos Maxine Caulfield rendezte…? Hm. Mindenesetre hazatérünk, ahol Chloe az alapjátékban látott stílusának egyik jegyét magára önti, majd a tusolás után újra szembe találjuk magunkat Daviddel és Joyce-szal, majd végül ismételten a szeméttelepen kötünk ki.

Itt lép be a történet egyik csavarja, ugyanis egy nemkívánatos személy is feltűnik, és rögvest magára is ölti az antagonista szerepét. Egy késelés után a kórház felé veszünk egy kanyart, ahol felületesen a North családdal is parolázhatunk. Néhány beszélgetés után Rachel egy fontos kéréssel rukkol elő, és itt lép be a nyomozósdi, ahol bizonyítékégetés, pénzszerzés, illetve egy már-már pszichopata módon minket védő személy is szóba kerül majd, ám rövid úton újra az úton találjuk magunkat.

Itt az álom helyett vezetés közben bukkan fel az álmainkban gyakran látott személy, majd végül ott kötünk ki, ahol az első Before the Storm epizód elkezdődött. Minden leégve, célszemélyünk és antagonistánk pedig már ott van. Hiába igyekszünk békések lenni, pár rúgással a padlóra kerülünk, de a rosszfiút minden bizonnyal megöli kontaktunk, akibe Rachel szemmel láthatólag első látásra beleszeretett még a roncstelepen. (Szavak nélkül is észrevehető.)

Elbeszélgetünk a karakterrel (aki mondjuk be lett lőve akaratán kívül), aki nem éppen azt szeretné, amit mi óhajtunk, végezetül a kórházban kötünk ki egy utolsó, fontos döntéssel, ami viszont nem akkora hatású, mint a Life is Strange fináléja volt. Az igazság megosztása jobban felvezeti az alapjáték eseményeit, és az is már odaköt, ahogy a stáblista végén fotózkodik Chloe és Rachel, nem is beszélve arról a bizonyos üvegasztalról és piros dossziéról…

Ezek után jöhet a Farewell bónusz epizód, ami a Deluxe kiadással rendelkezőknek jár. Talán február vége felé megkapjuk azt is, látva a kéthavi tempót.

Dráma

Alternatív befejezésre ne számítsunk (nem is lehetne, mert akkor az alap Life is Strangenek semmi értelme nem lenne), de döntéseink itt-ott a végső montázst megváltoztatják. Úgyhogy essünk túl a kötelezőkön: a történet elég jól ki lett dolgozva, a grafika ugyanazt a szintet hozza, mint az első kettő, és ugyanúgy feltűnő volt számomra itt-ott az ugró animáció. A szinkron szuper, ahogy a háttérzenék is, de az túlzottan gyakori volt, hogy ilyen háttérzenés, semmit csinálós jelenet került a szemeim elé. Eközben ha lenne pár gondolat, mint idáig, oké lenne, de nem volt. Ez, illetve a kevés játékmenet miatt kap csak egy gyenge nyolcast a Hell is Empty: a pokol üres, de mi feltöltődtünk – egy új barátság köttettett két karakter között, és az őszinteség kifizetődő.

Úgyhogy ez így már egy vételre ajánlott cím, de a teljes játékot a Farewell bónusz epizódig nem értékelem. Majd akkor visszatérünk rá. Mindenesetre a Life is Strange: Before the Storm tökéletesen felvezette a Life is Strange történéseit, és talán a bennem még elvarratlan történetszálak is megválaszolásra kerülhetnek a Max-epizódban.

-V-

---

Kiadó: Square Enix

Fejlesztő: Deck Nine Games

Stílus: Epizodikus, kaland

Megjelenés: 2017. december 19.