TESZT – A nappapnőt védő bérgyilkosként kihívod a „Halálbörtönt”, hogy megmentsd az elrabolt papnőt. A Soulshoz hasonló harcrendszerrel, rengeteg fegyverrel, a nehéz harcokhoz szükséges mágiával és a bérgyilkos kötelét használó dinamikus akcióval.

 

 

A történetet lehetne inkább klisének is nevezni. Szóval a klisé szerint egy nap által meghajtott papnő reményt hozott az embereknek. Ekkor jött az alvilág ura, Anubis, aki szépen elrabolta a hölgyet, aki végül a Halállabirintusban kötött ki. (Itt hozzá kell tenni, hogy a helyszín a jellemzésben Halálbörtön volt… na, ennyire koherens az élmény.) Fel akarja áldozni a papnőt, hogy ezzel szerezze meg a napisten erejét. Mi pedig épp egy olyan karaktert irányítunk, aki ezt a papnőt hivatott megvédeni. Nyilvánvalóan sikertelenül, mert ha Anubis elrabolta, akkor nem végezzük a feladatunkat megfelelően. Karakterünk egy bérgyilkos, aki elindul ebbe a bizonyos labirintusba, ami tele van kihívásokkal, ami általában véve a felettébb gyengének nevezhető ugrást és platformeres szegmenseket is jelenti. Jó, a kilencvenes években gyakori volt, hogy egy platformernek pocsék kamerakezelése is volt (Gex: Enter the Gecko. Crystal Dynamics.), de azért 2023-ban ez már inkább nevetséges.

A vizualitás is olyasmi, mintha valami korai Xbox 360-as játékról lenne szó, de mindezt még lehet tovább fokozni, vagy legalábbis rontani, ugyanis a D4 (a fenéket lesz leírva teljesen a játék neve, majd a végén) annyira nem eredeti, hogy konkrétan a Prince of Persiától is nyúlt… ugyanis miénk az idő homokórája, így ha elbukunk, akkor lehet újra próbálkozni. A Steamen azt olvasni, hogy a játékban a valódi ellenfél a feladás. Ha bárki ránéz a kezelőfelületre, azt fogja kérdezni, hogy mi a csuda ez. Komolyan, ez tipikusan az az amatőr asset flipnek ható valami, ahol a kezelőfelület is valami igénytelen kezdetlegesség. Lehetne mondani napestig a dolgokat, hogy például a karakterünk nem ismeri a collision detection fogalmát, mert lendületből belelóg a dobozba, amit szét próbál törni. Hiába helyezi el a fejlesztő (minden bizonnyal egy személy…) a tárgyakat, csapdákat, boltokat és ellenfeleket mindig véletlenszerűen, azért ki kell jelenteni, hogy ha valaki túlzásba viszi a próbálkozást, annak általában verejtékezés eredménye. Ez itt is igaznak tűnik.

 

 

Káosz

 

Olyannyira érthetetlen ez a karakterhalmaz, hogy jelenleg a Steamen a játéknak összesen négy értékelése van. Jó, a karakterhalmaz elkövetője régebben nyúlt már olyan random budget FPS-hez, amit nem sokan ismertek (és az eredmény egy közel két órás videóteszt-teszt lett), de ezt a játékot hosszabb ideig futtatni egy leégő (és már lassan tíz éves) videókártyát eredményezne. De jó, térjünk vissza arra, hogy a játéknak nyolc szintje van. Menteni nem lehet. Egyszer elbaszarintjuk, lehet kezdeni a legelejéről.

Nos, ehhez a vazelinnel bekent, otrombán ronda grafika, a már avantgarde módon minimalisztikus soundtrack (mintha mindvégig csak egy pad, nem az ülőalkalmatosság, szólna egy hangon), a tényleg alap Unity engine-esnek tűnő kezelőfelület, az Ezeregy éjszaka és az ősi egyiptomi stílus kombinációja (előbbi kb. kimerül abban, hogy a boltok padlóján van egy nagy szőnyeg) társul, és úgy általában véve a kezdetlegesség határozza meg a játékot, amiben például, lehet kötéllel lengeni innen-oda, mintha valami Indiana Jones vagy Pókember lenne a karakterünk (Sekiro?). Szokásos három csík a bal felső sarokban (tényleg a Souls játékokat kell koppintani) HP, mana, stamina…  és azt mondja, kihívás. Aha, tényleg az, amikor már az első „mélységen” (mert kajak a depth szót használja a szintnek…) egy kombóval egy egyszerű ellenfél szépen leszedi a HP-nk felét. És akkor még nem volt szó arról, hogy a megvilágítás nem egyszer a szemünk láttára ugrik be a távolban, a falak néhol nagyon furcsának néznek ki (mintha valami kései 1990-es években látott 3D-s játékról lenne szó…), és már az első bossnak (valami nagy szárnyas démon, mintha a DOOM-ból származna) is van olyan támadása, ami úgy lazán a szoba másik végén is eltalál. Ez így egy hatalmas káosz.

 

 

Souls-klón

 

A Deep Death Dungeon Darkness kap egy 5/10-et, mert nem valami teljes árú játékról van szó, hanem tizenvalahány euróért meg lehet vásárolni. A háttérzene inkább illene valami túlélő horrorba (ilyesmit csinált free-to-playben a fejlesztő korábban), de komolyan, ezt a játékot nem nagyon javasolt megvásárolni. Ha ennyire egy Souls-klón kell, akkor Japán helyett Tajvan, a Deep Death Dungeon Darkness helyett pedig Thymesia.

-V-

---

Kiadó: YousukouTV

Fejlesztő: YousukouTV

Stílus: Akció játék

Megjelenés: 2023. december 24.