SPOTIFY – A Dope D.O.D. egy Holland zenekar, amit 2006-ban alapított Dopey Rotten és Skits Vicious. Az első kiadványuk egy ingyenesen letölthető album 2008-ban. Elég nagy sikereket értek el vele, szóval a stílus kedvelői kapásból a fókuszba helyezték a Dope D.O.D.-t. A csapat egyik legjobbra sikerült alkotása a “The Day Is My Enemy”, amit a The Prodigy-vel vettek fel.

Az alkotás egy mérföldkőnek számít a banda történetében. A zenei stílusuk egy kevert műfaj, ami egyaránt hordoz elemeket a hip hop, hardcore hip hop, dubstep, grime és horrorcore műfajokból. Hamarosan a csapat Magyarországra érkezik, ahol egy -vélhetően nagyon állat- koncertet adnak majd Budapesten a Dürer Kertben, 2016. február ötödikén.

A The Prodigy-vel létrejött együttműködés hatalmas siker volt. A “The Day Is my Enemy” egy elképesztően hangulatos alkotás, remek beatekkel és egy kellemesen erős dallamvilággal. Nem meglepő, hogy a rajongók kapásból felkapták a csapatot a dal kiadását követően.

A jó, a rossz…

A csapat zenei stílusa nem éppen könnyen emészthető. A dalszövegek nem rosszak, az ütemek és dallamok a dubstep és hardcore hip-hop elemek vegyítésével egész különös esszenciát adnak a zenéknek. Persze az biztos, hogy van olyan zenekedvelő szféra, ami képtelen megbarátkozni ezzel a műfajjal, de higgyétek el nekem, hogy aki nyitott az erősebb beatek, károsan modulált dallamok irányába, annak tetszeni fog a Dope D.O.D utolsó kiadványa, az Ugly EP.

A srácok hivatalos weboldalán megtalálhatod az Ugly dalait, amik helyben meg is hallgathatók teljes formájukban. Szóval tehetsz a stílussal egy próbát, mielőtt befektetnél a kislemezre. Az Ugly-ban fellelhető egy két ígéretes dal, mint az Under Control és az Ugly, találhatunk gyengébb alkotásokat, mint a Trapazoid és a Boiling Point, sőt sajnos egy kifejezetten rossz produkció is helyet kapott a kiadványban.

Az Under Control és Ugly párosa igazán tökös ütemekkel lettek megáldva, és vérpezsdítő dallamvilággal. A dalszöveg jó, a hangulata pedig a duónak egyenesen kimagasló. A Trapazoid-al kapcsolatban viszont -bár ez száz százalékig magánvélemény- túl sok hardcore elemet használtak fel. Nehéz úgy megnyerőnek találni egy ilyen stílusban felvett alkotást, mikor a melletted lévő hangszóró felrobbanni készül a legdurvább beat-ektől amiket valaha hallottam. Persze, tudom, hogy ez egy ilyen stílus, rengeteg dubstep elemmel, és különösen tetszett a dalban a hegedű kontrasztot állító tiszta hangja, de összességében szerintem túl erős lett, egy laikus zenekedvelő számára.

A Boiling Point a pokol erejével csapkodja a hangszórók membránját, akárcsak a Trapazoid. Ahogy ott is, jelen esetben is a túl erős beatek, a fület tépő basszusok jelentik a problémát a dalban. Minden más persze a helyén van, a ritmika jó, a dalszöveg pedig korrekt.

… és a “one and UGLY!”

A leggyengébb dal a kislemezen a Dirty Dogs, amit Oiki-vel együttműködve vett fel a Dope D.O.D. csapata. Kőkemény dobszó, fültépő dallamvilág és túl sok értelmet nem rejtő dalszöveg jellemzi. Túlságosan szimpla hardcore hip-hop alkotás, ami alulteljesít az ezt megelőző dalok minőségén. Grátiszba olyan fülsüketítő elemekkel lett felruházva, hogy nem igen tudom senkinek ajánlani a meghallgatását.

Mindent összevetve, a srácok Ugly kislemeze felemásra sikeredett. Vannak erősebben teljesítő dalok elképesztően jó dallamvilággal és beatekkel, jó dalszöveggel, és kapunk két gyengébben összetákolt alkotást is. Na meg persze a fekete bárány, ami minden családba kell legalább egy, így a Dirty Dogs-ot is végül csak meglehet szeretni minden hibájával együtt, mivel szerves része a lemeznek. A banda és a stílus rajongóinak mindenképpen megéri a befektetést, viszont azok, akiktől távol áll ez a műfaj, jobb ha inkább megtartják a távolságot az albumtól, mivel nem ennek kapcsán fogják megszeretni a hardcore hip-hop-ot.

-Kese-