TESZT – Ha kapásból egy Szomszédok-idézettel kezdődik ez az egész (ami ráadásul a fejezet főgonosza miatt még TALÁLÓ is), akkor lehet sejteni, hogy mi jött a semmiből elő. Komolyan, júliusig mégcsak nem is sejthettük, hogy a Telltale alig nyolc hónap után folytatja a Denevérember első évadát.

 

Az első szezon után inkább tiszta lapot – de kb. ugyanazokat a döntéseket választva – kezdtem a másodikkal, a belső ellenséggel. A belső ellenség én vagyok-e? (Kórusban a háttérben mindenki igent mond.) A válasz után egy rejtvény: maszkot viselve védem a várost, ellenségem mennyisége számos. Ki vagyok én?

Nincs megállás

Kapásból akcióban van Bruce Wayne, akinek mindössze pár percre van szüksége, hogy denevérgúnyát öltsön, de előtte még a technológiánk színét beállíthatjuk, mielőtt az epizód elindulna. Felbukkan az új rosszfiú, akire az előző bekezdésben már burkoltan utaltam, és emiatt nem is akarom lelőni, hogy kiről van szó. Jön egy kis harc (quick timera felkészülni tessék), végül elfogásra kerül egy illető, kapunk valamit, amit nem kellene, aztán felbukkan egy kifejezetten ellenszenves karakter, akivel együtt egy új, rendvédőnek tűnő csapat is előjön szó szerint a semmiből, majd megyünk haza.

Egy kis hazatérés mindenkinek jól esik, csakhogy nem biztos, hogy Alfred olyan állapotban van, amilyenben szeretne lenni. Rövid időn belül kitaláljuk, hogy mi van a dobozban, de számomra már a legelején is feltűnt, hogy ez a bizonyos tárgy eléggé gyanús. Munkahely, belép egy új karakter. Mennénk egy régi illető után, de két ügynök keresztbetesz, vészhelyzet, valaki meghal. Így, az első részben már kirúgja valaki alól a széket a Telltale?

Érdekes, de eddig a tempó jó. Temetés, és itt döntöttem valahol el, hogy az eddig viszonylag pozitív megközelítés helyett most kicsit tapló leszek, ami az elhunyt illető rokonával előadásra is kerül. Hihihihahaha felbukkan egy régebbi arc, aki kicsit belassítja a tempót (kár érte), de később meghatározó szerepe lesz, de itt még csak gyanúsítottként.

Ekkor egy csapdába kerülünk, ahol ki kell jutnunk anélkül, hogy belsőleg szétrobbannánk, és ez a széfes baromság a kezelésnél őszintén menjen a fenébe, mert komolyan hülyeségnek tartom. Kijutunk, rakéta, nem porszívó, újabb nyomozás, aztán döntünk, kinek a segítségét kérjük. A szálak végül rakétákhoz vezetnek el, meg pár ügynökhöz, illetve persze a rosszfiúhoz is. A kapcsolatunk – ez nálam három illetőnél tűnt fel, hogy változott, most már ilyet is kiír, hűha – Gordonnal is jégre kerülhet, meg azzal az igencsak ellenszenves nőszeméllyel, akinek az epizód végén hallható két szavas megszólalása a lehető legötletesebb módon akasztja fel a cliffhangert a falra, vége a résznek.

Nincs fejlődés

…jó, kezelésben valamennyire kreatívak lettek (de az a fránya széftekergetés!), ám grafikailag néhol eléggé érdekesen alacsony minőségű textúrákkal találtam szembe magam. Főleg a kaszinóban a megbeszélés során. Jézusom. A helikopterek sem tűntek valami hű de szépnek. Ezeket leszámítva néhol ugró animációk vannak, mint eddig minden részben, a szinkron továbbra is kitűnő (Troy Baker), ám a zenékkel kapcsolatban vannak problémák. Szerintem a zongorás dolgok hangulatilag a lehető legkevésbé illettek az epizódba. Ezen a téren mindenféleképpen van még lehetőség fejlődni.

Korrekt kezdés

Nyolc hónap után hirtelen folytatás. Ez jó. Többnyire tempós rész, a temetés alatt leülő szegmenssel, ez nem jó. Ígéretesnek tűnik a történet és Bruce Wayne neve biztosan be fog sározódni még jobban, és emiatt a 2017-es év második felében lesz miért izgulnia azoknak, akiket nem érdeklik a minecraftkockák és a Marvel-univerzum. Az is kifejezetten pozitív volt, hogy az epizód jó két óra (!!!) volt, több a megszokott 80-85 perces spílnél. Ha ezt fenn tudja tartani a Telltale, sikere lesz ezzel, ha már a Tales from the Borderlandsszel anyagilag buktak (aha, akkor ezért került a Humble Bundle-ba ez a játék is, haha). Nos, dobok rá egy 7-est.

-V-

---

Kiadó: Telltale Games

Fejlesztő: Telltale Games

Stílus: Epizodikus, kaland

Megjelenés: 2017. augusztus 8.