Menu

Destiny 2 – A Bungie megtalálta-e a fényt? [PS Plus]

TESZT – Mindig is elég érdekes kapcsolatom volt a Destiny franchise-al. A Destiny 1-et a megjelenés napján megvettem egy bundle formájában, amely a PlayStation 4-es korszakomat is elindította. Míg a szingli hadjárat egy eléggé összecsapott katyvasz volt és a DLC-k (főleg a The Dark Below) nem igazán büszkélkedhettek tartalom tekintetében, mégis sokszor felcsillant a géniusz ebben a közösségi shooterben. Most eljött a folytatás, melyben arra számíthatunk, hogy a Bungie megalkotja azt a Destiny-t, amelyet mindig is szerettek volna. Vajon összejött-e ez nekik?

 

Sajnos az első Destiny hiába nyújtott új, szórakoztató játékmódokat, egy alapvető problémával küzdött: hiányzott belőle a kohézió, amely vázként összefogta volna az egész játékot. A sztori hadjáratot sokszor átdolgozták és az első két DLC eléggé hullámvasút volt az élvezeti érték szempontjából. A The Taken King és a Rise of Iron kiegészítők után már tudni lehetett, hogy a Bungie már dolgozik a Destiny 2-őn. Végre elérkezett az a nap, amikor a Destiny 2 megjelenésével a naprendszer bolygóin egy teljesen új kalandba vághatunk. Vajon megérte-e a hosszú várakozás?

Fesd vörösre a bolygót az idegen lények vérével!

A történet a Rise of Iron eseményei után játszódik, amikor is az Utolsó várost hirtelen megtámadja a Cabal nevű idegenek Vörös Légió elnevezésű frakciója. A támadás annyira váratlanul éri az Őrzőket, hogy az Utolsó Város nagy része elpusztul és kénytelenek vagyunk menekülni egy az Európai Halálzonán belül található titkos helyre, amelyet Farmnak hívnak. Innen kezdjük az ellenállási mozgalmunkat, és mivel az általunk irányított karakter (no meg a több millió másik játékosé… – BadSector) az egyetlen, amelyik a saját Fényét ismét megtalálta, így hősünk irányítja a Vörös Légió elleni harcot. A hadjárat során négy bolygót látogatunk meg: Föld, Nessus, Io és Titán. Mindegyik bolygónak saját, egyedi környezete van, és különböző legendák is övezik e planétákat.

A történet most is elég egyszerű és bár most sokkal több és igényesebb átvezetőt láthatunk, illetve van “normális” főellenség is, továbbá egy ténylegesen átlátható konfliktus (a „menj és verd le a Sötétséget!” faék egyszerségű történet helyett, amelyet a Destiny 1-ben láthattunk), de azért ennek ellenére sem szabad valami Arthur C. Clarke szintjét verdeső sci-fi drámára, vagy párbeszédekre számítani. A főfeladat most is rém egyszerű: végsősoron le kell vernünk a rémes külsejű alien hadvezért és seregeit, amikor pedig végeztünk, akkor mehetünk grindolni. A főgonosszal egyébként sokat nem fogunk találkozni, csak pár jelenet során, ahol egy-két fenyegető mondat elhangzik tőle. Ami vicces, hogy bár ez a főgenya egész a játék végéig alig szerepel, ugyanakkor a másodlagos NPC-k, sőt még a Ghost is sokkal kidolgozottabbak. Egyébként itt érdemes azt is megjegyezni, hogy bár a sztori hadjárat most is kicsit összecsapott, ugyanakkor a kalandok, a mellékküldetések, Strike-ok és a közösségi eventek sokkal változatosabb összecsapásokat hoztak, mint a hadjáratban található főküldetések.

Visszatért a grind, de most élvezetesebb

A már említett „kalandok” valójában hosszú küldetések, melyek során többet is megtudhatunk a játék világában felbukkanó fontosabb karakterekről.  A strike-ok sem végre hosszú és unalmas vesszőfutások egy „bullet sponge” (a golyót szivacsként felfogó) boss-okkal a végén, hanem érdekes kihívásoknak kell megfelelni (például: három zászlót kell elfoglalni és elvinni egy helyre, de egyre több ellenfél jön és az ellenfél elviheti a zászlóidat, ezért le kell őket darálni) melyek felkészítenek a raidre.

„A Destiny 2-ben szinte fürdünk a tartalomban és a sokféle lehetőségben.”

Apróságnak hangzik, de mégis remek segítség, hogy a publikus eventek ezentúl megjelennek a térképen, ráadásul még az is ki van írva, hogy hány percet kell várni, amíg elkezdődnek (ez nagy hiányosság volt az első Destiny-ben). A mellékküldetések, amelyeket az NPC-ktől kapunk, sokszor az eventek után egy olyan küldetéssorozatba torkollnak, melyek végén valamilyen egzotikus fegyvert birtokába jutunk. A sárga életerő csíkos bossok loot boxokat „dobnak”, vagy kulcsokat, amelyek rejtett ládákat nyitnak ki.

A Destiny 2 narratívája sokkal összetettebb és jobban kidolgozottabb, de még így is hiányoznak belőle finomságok. Ugyanakkor a játékmenet tekintetében sokkal gördülékenyebb, továbbá és sok hibát kijavítottak benne. A játékosoknak több alkalmuk van rá, hogy tapasztalati pontot szerezzenek és felkészüljenek a raidre. A szóló játékmenet is sokkal gördülékenyebb, például a „guided games” nevű új opciónak köszönhetően is, amely során tapasztalt játékosok segítenek abban, hogy az end game contentet a kezdők kitapasztalják és begyakorolják.

Az egzotikus és legendás fegyverek is gyakrabban esnek, a frakcióknál szerzett reputációnak köszönhetően pedig úgyszintén magasszintű páncélokat és fegyvereket szerezhetünk. Különféle kihívásokat is kapunk hetente (melyek ezen időintervallumok során le is járnak) amelyek révén új lootot szerezhetünk. Ezeknek köszönhetően a kevésbé profi játékosok is részt vehetnek a magas szintű aktivitásokban, anélkül, hogy PVP-ben részt kellene venni. Szerencsére a PVP-hez kötődő “muszáj-küldetések” is elmaradtak.

Az osztályok (warlock, vadász, titán) nem változtak és az alosztályokat az előző Destiny-hez képest most is megkapjuk, ehhez viszont elsőként egy bizonyos tárgyat kell megtalálnunk és pár feladatot végrehajtani, mielőtt ezeket beszerezhetjük.

A már említett PVP a tartalom szempontjából nem sokban különbözik a játékmódok tekintetében a bétától és jó pár játékmód még most is hiányzik (például a Faction Rally is), mivel a Bungie jelenleg is bétateszteli őket.

Összességében tehát elmondható, hogy a játékmenet addiktív és tényleg szórakoztató és míg az első Destiny-t inkább egy nagy lehúzásnak érezték sokan (én is) kevés jutalommal, a Destiny 2-ben szinte fürdünk a tartalomban és a sokféle lehetőségben.

Csillogó engrammok, öreg motor

A Destiny 2 konzolos grafikai megjelenítés tekintetében már inkább nevezhető egyfajta hullámvasútnak. A belső területek rendkívül látványosak, a textúrák pedig ezeken a helyeken egész részletesek, a világításra és fény-árnyék elemekre sem lehet panaszunk.

A probléma az, hogy PS4-en, de még PS4 Prón is a külső helyszínek néha elég rondák. A (FOV) field of view sem valami oroszlán, így még jobban feltűnő a látvány, hogy a környezeti elemek textúrái nincsenek ott a topon.

Másrészről viszont a páncélok és fegyverek megjelenítésére nem lehet panaszunk és ez nem csak a grafika szépségét jelenti: mindegyiknek saját, egyedi stílusa van, amely jó illeszkedik a játék vizuális világába.

Szintén pozitívumként értékelhetjük a robbanások, a tűz, láng és füst és hozzájuk kötődő egyéb effektusok kidolgozását, amelyek szintén rendkívül látványosak a Destiny 2-ben és alaposan megdobják az akciórészek hangulatát. Viszont sajnos a HDR-t egyelőre semmilyen konzolon sem támogatja a játék és majd egy később patch során kerül be (állítólag). Nagy kár, mert kíváncsi voltam rá, milyen a HDR ebben a játékban, de még várni kell rá.

Miközben a grafikával nem lehetünk minden tekintetben elégedettek, ugyanakkor a zene és hangok terén már sokkal egyöntetűbben pozitív az összkép. Ez kifejezetten igaz a fegyverek hangjaira, dörrenésére is, amely szintén elsőrangú. A szinkronhangokra sem lehet panaszunk, hiszen olyan sztárok is a hangjuk adták a Destiny 2-höz, mint Nathan Fillion, a Firefly című tévésorozat sztárja, aki Cayde-6 hangja a játékban. Kár, hogy ezek a remek hangok annyira gyenge párbeszédeket szólaltatnak meg. Igaz, egy fokkal azért ez is jobb, mint az első Destiny-é.

Összességében, ha a legjobb verziót szeretnéd megkapni vizuális és hangminőségben, akkor érdemes megvárni a PC verziót októberben. (Az eredeti PS4-en tesztelt grafikai minőség és a PC-s között kb. akkora a különbség, mint a PS3-as és PS4-es első Destiny között – BadSector) Ugyanakkor annyi exkluzív tartalom van a PS4-es verzióban, hogy akit a grafika annyira nem érdekel, az még mindig a Sony konzoljára készült játékkal fog jól járni.

The Guardians of the Loot Vol 2.

Bár a Destiny sokak által egy rendkívül élvezetes online shooternek tartott játék volt, mégis rengetegen kritizálták a megvágott sztori, és a nehezen beszerezhető „zsákmány” miatt. Itt a problémák nagy részét kijavították, bár az is igaz, hogy a hadjárat és a Strike nehézségi szintjét viszont csökkentették, ami viszont negatív változásnak értékelhető. Sokan, a fórumokon ezt elég éles hangvétellel kritizálták is, de azért a panaszkodóknak azt is el kell ismerniük, hogy végre a bossok nem tekinthetők „golyófogó szivacsnak” mint az előző részben, vagy legalábbis nem olyan mértékben. Elég gyengus lett még a hadjáratban a mesterséges intelligencia is, ezen azért lehetett volna még kalapálni…

Ugyanakkor, végsősoron azt el kell ismerni, hogy a Destiny 2 egy szükséges lépés volt egyfajta félig reboot felé, amely jövőbeli DLC tartalmaknak is megadhatja a táptalajt, melynek első darabja az eddigi információk alapján már decemberben várható.

Summa summarum: akik szerették az előző részt, azok imádni fogják a Destiny 2-őt, mert sok javítást eszközöltek rajta. Akik viszont nem szerették, azok biztos, hogy nem a Destiny 2 miatt fogják megszeretni. És hogy velem mi a helyzet? Nos, én mentem szintezni a raidhez, sziasztok.

-Dante- (Fordította: BadSector)

Pro:

+ Összeszedettebb történet és remek küldetések
+ Élvezetesebb játékmenet, több jutalom
+ A grafika remek…

Kontra:

– …kivéve a külső helyeket
– Az AI nem a legjobb
– Túl könnyű a hadjárat


Kiadó: Bungie

Fejlesztő: Activision

Műfaj: First-Person Shooter

Megjelenés: 2017. szeptember 6.

TESZT – Mindig is elég érdekes kapcsolatom volt a Destiny franchise-al. A Destiny 1-et a megjelenés napján megvettem egy bundle formájában, amely a PlayStation 4-es korszakomat is elindította. Míg a szingli hadjárat egy eléggé összecsapott katyvasz volt és a DLC-k (főleg a The Dark Below) nem igazán büszkélkedhettek tartalom tekintetében, mégis sokszor felcsillant a géniusz ebben a közösségi shooterben. Most eljött a folytatás, melyben arra számíthatunk, hogy a Bungie megalkotja azt a Destiny-t, amelyet mindig is szerettek volna. Vajon összejött-e ez nekik?   Sajnos az első Destiny hiába nyújtott új, szórakoztató játékmódokat, egy alapvető problémával küzdött: hiányzott belőle a kohézió,…
Nagyszerű folytatás, amely az első rész erősségeit is kihangsúlyozza, több hibát kijavít és összességében egy sci-fi/MMO egyveleg. Azonban, ha nem szeretted az első Destiny-t, akkor – Obi-Wan szavaival élve – „nem ez a sci-fi FPS, amit keresel”.

Destiny 2

JÁTÉKMENET - 8.6
GRAFIKA - 8.1
SZTORI - 6.8
ZENE/AUDIO - 9.2
HANGULAT - 8.3

8.2

KIVÁLÓ

Nagyszerű folytatás, amely az első rész erősségeit is kihangsúlyozza, több hibát kijavít és összességében egy sci-fi/MMO egyveleg. Azonban, ha nem szeretted az első Destiny-t, akkor – Obi-Wan szavaival élve – „nem ez a sci-fi FPS, amit keresel”.

User Rating: 4.63 ( 2 votes)

Spread the love

https://smallseotools.com/

Kiemelt partnerünk: www.konzolkirály.hu