RETRO – A kommunizmus összeomlása után úgy tűnt, végre békésebb időszak köszönt a világra, az egyre fenyegetőbb vallási- ideológiai fanatizmus elterjedése azonban hamar szétoszlatta a reményeket. Mivel a jól szervezett nemzetközi terrorizmus ellen a különböző országok anti-terrorista csoportjai a diplomáciai komplikációk miatt tehetetlenek, ezért csak egy olyan szervezet tud megfelelő csapást mérni rájuk, amelyben a világ legjobb kommandósai szerepelnek.

 

Ez Tom Clancy, a híres regényíró véleménye, aki annyira meg volt győződve erről, hogy egyszerre írt róla könyvet, és készített a témáról játékot. Clancy neve sokak számára ismerősen cseng: ő írta például a Vadászat a Vörös Októberre és a Férfias játékok című regényeket, és az ő könyve alapján készült a Politika című játék. A Rainbow Six magyarul még nem jelent meg, de ez remélhetőleg csak átmeneti állapot.

„…a polgármester megnyugtatta a lakosokat: a lezárt területről kihallatszó lövöldözés csak a lövészegylet gyakorlatozása…”

Aki a Special Operations-t a legnehezebb szinten is könnyedén játszotta végig, talán megvetően legyint a kiképzés opcióira, de a legelső küldetés nyolcadik újrakezdése után úgy fog dönteni, mégsem árt egy kis gyakorlás… Igazából csak a trainingnél lehet fogcsikorgatás nélkül megtanulni a Rainbow jóval összetettebb irányítását és billentyűzet-kombinációit. Ennél a résznél egyre növekvő nehézségi szinten, gyakorlatilag a játék összes konfliktusával találkozunk. Ha már úgy érezzük, mindent megtanultunk, jöhet az éles bevetés…

„…a kormány cáfolta, hogy bármilyen hasonló szervezetről tudomása lenne…”

A „Szivárványban” (a cím egyébként arra utal, hogy kommandósaink a világ legkülönfélébb tájairól valók) az eligazítás nem csak száraz küldetésleírás, mint a legtöbb kommandós játéknál, hanem igazi sztorikból áll: túszdrámák, terrorista akciók fanatikus környezetvédőkkel, neomarxistákkal, nácikkal és lázadókkal.

Ha van hozzá türelmünk, rengeteg egyéb információt is átböngészhetünk: embereink és egyéb fontos szereplők életrajzát, különféle háttér-információkat a küldetésekről, szervezetekről és terrorista csoportokról, sőt, a küldetések után még az újságok tudósításait is elolvashatjuk. Érdemes összehasonlítani a hivatalos verziók és tényleges események közötti különbséget… Ha netán valakinek még illúziói voltak a sajtó manipulálhatóságával kapcsolatban, az most megismerheti Clancy véleményét a témáról.

Ha minden szükséges információt elolvastunk, kiszemelhetjük a megfelelő embereket a küldetésre – természetesen a jobb tulajdonsággal rendelkezőkkel kevesebb gondunk lesz majd. A fegyverek és egyéb segédeszközök kiválasztásánál nem árt arra gondolni, hogy milyen típusú feladatot hajtunk végre: ha például túszokat kell megmentenünk, akkor érdemes nem páncélököllel, hanem inkább hangtompítós puskákkal, pisztolyokkal felszerelnünk a kommandósainkat…

Végül lépésről lépésre megtervezhetjük az akció menetét megadva, hogy embereink honnan induljanak, milyen területeket járjanak be, és akció helyszínére érve hogyan reagáljanak. Aki esetleg a stratégiai résszel nem nagyon szeret szöszmötölni, betölthet egy előre megadott tervet is.

„…a belügyminiszter nem kommentálta a túszmentő akció kimenetelét…”

A helyszínre érve automatikusan átvesszük egyik csapatunk irányítását, a többiek azonnal elrohannak és végrehajtják az előre megadott parancsokat. Viselkedésüket azért tudjuk befolyásolni: megadhatjuk például, hogy óvatosan vagy inkább agresszíven cserkésszék be az ellenséget.

A játék a 1st vagy 3rd person dilemmát is eldöntötte: tetszés szerint választhatunk közülük. Katonáink animációit igazi kommandósokról készítették motion capture eljárással. (A derék különítményesek igen lelkesen álltak kötélnek, sőt, néha túlságosan is. Az egyik animátor azt mesélte, hogy amikor azt kellett szimulálni, ahogy a gumibot ütésétől összecsuklanak, az egyik kommandós macho módon állandóan ezt ismételgette: „Na, üssél még keményebben! Csak semmi puhányság!”)

Mindegyik helyszín grafikáját teljesen egyedire tervezték, a különféle pályákon más-más elemeket, textúrákat, 3D-s effekteket használtak fel. A játék tervezése során Clancy külön kikötötte, hogy az elsődleges szempont a realizmus. A Rainbow Sixben tehát nincsenek felvehető energiacsomagok, fegyverek vagy más Quake-klónokban megszokott powerupok. Itt minden ember csak magára és társaira számíthat.

Ami pedig a legkeményebb: az akció során embereinket egyetlen egy lövéssel is elintézhetik, igaz, ha elég ügyesek vagyunk, nekünk sem kell sorozatokat pazarolnunk az ellenfélre. Ráadásul, ha egy emberünk meghal, nem pótolhatjuk, a következő misszióra eggyel kevesebben megyünk – ebben a játékban nem engedhetünk meg magunknak tisztáldozatokat…

A tűzharcot tehát csak az éli túl, aki előbb becserkészi és meglátja ellenfelét, így ez a játék igazi taktikai harc és nem egy Quake vagy Tomb Raider-klón. Gyakran a legkisebb hasadékot is ki kell használnunk, hogy hamarabb vegyük észre a vérünkre szomjazó terroristát, mint ő minket.

„…a kormány szóvivője szerint a terroristák valószínűleg rituális öngyilkosságot követtek el…”

Ha elrontottuk a küldetést, kezdhetjük előröl, ha viszont végre sikerült mehetünk a következőhöz és a sztori is tovább alakul. Hogy mi lesz a végkifejlet, azt inkább nem akarom elárulni, mindenesetre Clancy mestertől számíthatunk egy-két meglepetésre!

Tulajdonképpen sajnálom ezt a játékot, mert igazi klasszis lehetett volna, ha nem szúrják el a kivitelezését. Amikor először kezdtem játszani vele, elégedetten csettintettem: ez tényleg lekörözi a Spec Ops-ot. A sztori, a játékmenet, a hangulat nagyon a helyén van.

Rendkívül gondosan utánanéztek a politikai háttérnek, nagyon hangulatos volt, amikor a CNN-en fél füllel hallgattam a híreket a ruandai zavargásokról, és közben ugyanazon a helyszínen kellett kommandósaimmal leszámolnom a hutu lázadókkal. Érződik, hogy Clancy nemcsak a nevét adta a játék készítéséhez, hanem óriási lelkesedéssel részt is vett benne.

A probléma a játék mesterséges intelligenciájánál kezdődik. Hihetetlenül irritáló, hogy saját egységeim annyira „rám ragadtak”, hogy a szűkebb helyeken egyszerűen nem tudtam hátrafelé mozogni. Néha viszont ők szorultak be valahova, ahonnan nagyon körülményes volt kiimádkozni őket.

Az ellenfél AI-je sem különb: ha netán beléjük ereszt az ember egy sorozatot, akkor egy pillanatra meginognak, aztán folytatják útjukat. Akkor sem kell aggódni, ha az ellenfél a saját társai orra előtt esik össze holtan, mert azok rájuk sem bagóznak, nyugodtan sétálgatnak tovább. Ezek után kissé túlzónak tűnik a Clancy és csapata által büszkén hangoztatott hiperrealizmus…

A grafika néha elég darabos volt, néha nagyon szép, de mondjuk nem egy Unreal, az biztos.

Talán kicsit túl szigorú voltam, pedig füstölgéseim ellenére azért ez bíztató kezdet Clancy csapatától (főleg a gyengécske Politika után), de még sokat kell fejlődniük.

-BadSector- (1998)

---

Kiadó: Red Storm Entertainment

Fejlesztő: Red Storm Entertainment

Stílus: FPS, taktikai

Megjelenés: 1998