SOROZATKRITIKA – Sean Bean életre kelti belső Cromwelljét ebben a csavaros cselekményű történetben, ahol egy magányos ügyvéd egy kolostorban történt brutális lefejezés ügyében nyomoz. A sorozat története erőteljesen felidézi Umberto Eco A rózsa neve című művét és annak 1986-ban készült filmadaptációját. Ez a darab kegyetlen, sötét hangulatú – és méltó elismerés a héten elhunyt szerző emlékének.

 

Lehet, hogy a közelmúlt borús téli estéi teremtették meg a megfelelő atmoszférát Shardlake sötét, tudori kalandjai számára és mi mégis a napfényes, világos nyári estéken kénytelenek vagyunk nézni – de még szomorúbb az a tény, hogy CJ Sansom, a sorozatot inspiráló regények szerzője nemrégiben távozott az élők sorából. Regényei arra valók, hogy sötét, viharos időkben, behúzott függönyök mögött, lobogó tűz mellett olvassuk el őket, és ez a hűséges televíziós adaptáció nem tér el ettől a stílustól.

 

 

Cromwell púpos detektívje

 

Shardlake olyan személy, akit fizikai fogyatékossága magányosságra és a szenvedés tudatára ítélt (a társadalom „púposként” lenézi, és mivel „nem Isten képmására teremtetett”, nem válhatott pappá). VIII. Henrik uralkodása alatt ügyvédként dolgozik, kezdetben Thomas Cromwell közvetítésével (aki sok másik munkaadójánál és uralkodójánál tovább élt), éppen amikor elkezdődnek a kolostorok feloszlatásának első lépései. Shardlake karaktere a képernyőn is hű marad Sansom regényei által megalkotott képhez.

A sorozat forgatása elsősorban Magyarországon, Ausztriában és Romániában zajlott, a látványvilága pedig kellően zord, sötét és sok szempontból valóban lenyűgöző. A díszletek, különösen a hatalmas kolostoroké, amelyek a bécsi Kreuzenstein-kastély és a Vajdahunyad vára elemeit ötvözik, méltó helyszínt biztosítanak a rejtélyekkel teli szerzetesgyilkosságok számára. A gyilkosságokon túl a sorozat VIII. Henrik király kolostorok feloszlatására vonatkozó merész tervét is bemutatja, ami egy jelentős és vitatott döntés volt az 1530-as években. Ez a történelmi lépés merész volt, mert radikálisan megváltoztatta Anglia vallási és társadalmi szerkezetét, hatalmas gazdasági és politikai következményekkel járt.

 

 

Kolostori nyomozás

 

Matthew Shardlake (Arthur Hughes által megformált) ideiglenesen félreteszi jogi feladatait, amikor Cromwell (Sean Bean, aki minden tudását latba vetve rövid ideig tűnik fel a képernyőn) megbízást ad neki: derítse fel megbízottjának brutális halálának körülményeit, akit a hanyatló Scarnsea kikötőváros Szent Donát kolostorába küldött, hogy kezdeményezze annak megszüntetését és vagyonának felosztását. A szerzetesek azt állítják, hogy egy “betolakodó” volt a gyilkos. Mindazonáltal, mivel mindegyikük gyanús és minden szerzetesnek megvan a saját indítéka a gyilkosságra, ezt az állítást bizonyos fenntartásokkal kell kezelnünk.

Shardlake-et elkíséri Cromwell egy másik embere is, Jack Barak (Anthony Boyle alakításában, aki egy olyan mellékszereplőként jelenik meg, akit valószínűleg nem fogunk hosszú ideig látni a képernyőn, köszönhetően közelmúltbeli sikeres szerepeinek, mint a Manhunt és a Masters of the Air) – mondhatni, nem túlzottan lelkesedik a feladatért. Barak elsősorban a kolostor anyagi értékeinek a királyhoz való eljuttatására koncentrál, míg Shardlake a gyilkosság részleteinek feltárására és az áldozat igazságának helyreállítására törekszik. Az eltérő célkitűzések miatt heves szóváltásokat is hallhatunk közöttük a nyomozás során.

 

 

Gyanús személyek és titkok köde

 

A gyanúsítottak sora magában foglalja többek között magát az apátot (Babou Ceesay által alakítva), aki mint egy kövér pók, az anyagi és szellemi korrupció hálójának közepén ül; Edwig testvér (David Pearse), a kolostor pénztárnoka, akiről azt rebesgetik, hogy a végzetes éjszakán üzleti úton volt; Mortimus testvér (Brian Vernel), az egykori katona, aki nem csak nyilvánvaló indulataival tűnik ki, de talán több titkot is rejteget, mint a többi szerzetes; Jerome testvér (Paul Kaye), a zavarodott kartúzi szerzetes, aki ideiglenes menedéket talált a bencések között, és aki meg van győződve arról, hogy Anna Boleyn hazugságok áldozata volt – így természetesen sem a király, sem annak képviselői iránt nem érez szimpátiát; és végül az a csuklyás alak, aki a templom tetején kóborol, és akire Shardlake még nem tudott rátenni a kezét.

Egy személy van, aki látszólag birtokában van fontos információknak: a sokat szenvedett novícius, Simon Whelplay (Joe Barber által megformálva), akit a kegyetlen szerzetesi testvérek “egyszerű elméjűnek” bélyegeznek. Ő többet lát és hall, mint amennyit kellene. Valószínűleg nem árulok el túl sokat, ha azt mondom, hogy hamarosan képtelenné válik arra, hogy továbbadja az információkat, hiszen már az első jelenettől fogva egyértelmű, hogy halálra van ítélve, amint reszketve áll egy leejtett borospohár mellett.

 

 

Megéri visszatérni a Tudor-korba

A sorozat cselekménye dinamikusan és ügyesen bontakozik ki, tökéletesen egyensúlyozva a magyarázatokat, hogy az új nézők is könnyen követhessék a tudori kori politikai intrikákat anélkül, hogy ez rontaná a témában jártasabbak élvezetét. A váratlan fordulatok biztosítják, hogy a sorozat végig lebilincselje a figyelmet, még azok számára is, akik nem olvasták a könyveket. Shardlake karaktere különösen érdekes: egyedül töltött éjszakáin gyakran merül el önvizsgálatba, miközben leveszi azokat a támaszokat, amelyek a testi szenvedését enyhítik. Egy remekül megvalósított és mélyen megindító történettel van tehát dolgunk, amely a rövid, négyrészes mivolta ellenére is magával ragadja a nézőt a Tudor-kor sötét, izgalmas világába.

-Herpai Gergely (BadSector)-