TESZT – Furcsaság, hogy a franchise negyedik játéka a Darksiders Genesis az, ami előzményként szolgál az eddigiekhez képest. De legalább a Darksiders él és virul, de most egy nem számozott Diablo-klón az, amit a THQ Nordic kiadott.

 

Ez a játék annak ajánlott, akinek van kivel közösen játszania, mert a kooperatív hentelésre gyúrt rá az Airship Syndicate.

Apokalipszis lovasa IV (nem intravénás, hanem római négyes)

A Darksiders Genesis (nem Mega Drive… de nekem folyton a SEGA 16-bites konzolja fog a címről eszembe jutni) az, amiben bemutatásra kerül a negyedik lovas, angolul Strife, amit magyarul nem hiszem, hogy megfelelően le lehet fordítani (mivel a szó küzdelmet jelent, de az első részben Háborút irányítottuk). Mindegy, nem lesz egyedül ebben a Diablo-stílusú kameranézetet alkalmazó játékban (mert pont Háború az, akire átválthatunk… úgyhogy innentől angol nevek – Strife és War), és ha esetleg egyedül játszanánk, akkor lehetőségünk van váltani a két karakter között.

A két lovas között a párbeszédek tetszetősek: tovább építik a személyiségüket, ami talán az első két Darksidersből kimaradt volna. War stílusa ismerős lehet azoknak, akik már közel egy évtizede játszottak az első Sötétoldalasokkal, csak ezúttal inkább a bírom-a-strapát megközelítéssel rendelkezik őkelme. Strife eközben azoknak kedvez, akik a twin-stick shooter játékokat kedvelik – szóval lényegében van egy tank és egy távolról támadó. Ez a játékmenetben változatosságot kínál, és annak amúgy van egyfajta tempója, amit gyorsan meg lehet érezni (és ez ajánlott is), de ehhez az szükségeltetik, hogy ne riasszon el az elején a játék, ami azért itt-ott pőzli elemekkel is rendelkezik, valamelyest kibiccentve a Valve felé, mivel Strife például portálokat is tud alkotni, miközben Warral törni-zúzni lehet. A feladatmegoldósdi is inkább kooperatívan érződik jobbnak, és ha már felhoztam ezt, akkor gyorsan megemlíteném, hogy nem csak online multiplayer van, hanem osztott képernyős co-op is. Ebből tanulhatna pár…tíz…száz fejlesztő.

A Darksiders Genesis pályáit érdemes bejárni, mert nem olyan túlzottan lineáris felépítésüek. Miért? Mert akár olyan képességekre is rábukkanhatunk, amik kedvezőek lehetnek a játékstílusunkban (mind a két lovas találhat így skillt), és a képességeink tára alapból is fejlődni fog, mert adott ellenfelek legyőzése esetén Creature Core-okat (Lénymagokat…? Esküszöm, a magyar nyelv furán hat…) szerezhetünk, és azokkal tudunk tuningolni.

Ej, mi a kő, tyúkanyó?

Mi a csudáért van az, hogy a co-op nem olyan egyszerű, mint ahogy az már talán elvárható? Nem, véletlenül sincs gyorsan be-, és kiugrós megközelítés. Nem, ehelyett ezeket a fura köveket kell megtalálni a pályákon, hogy nekiállhassunk… csakhogy nem mindig a pályák elején, vagy a hubokban kerültek ezek elhelyezésre. Aztán ha ezen valahogy túl sikerül tenni magunkat, akkor jön a kamera problémája. Több alkalommal is volt arra példa, hogy takarásban volt a rám veselkedő veszély, ami miatt a game overrel való kokettálásom gyakoribb volt mint annak lennie kellett volna.

Ha pedig a platformeres szekciókhoz érünk, és szerencsére nem vitték túlzásba ezeket, akkor fel lehet készülni arra, hogy beledöglünk, mert le fogunk esni, és az nem jó. Itt-ott a játék magától bezárt. Amott pedig néha az ellenfelek nem spawnoltak be, így sikerült elakadnom is. Ezek miatt van az, hogy a Darksiders Genesis nem érdemli meg a 8-ast, holott a játékmenet-történet-hangulat hármas tengelye alapján megkaphatná azt. Vagy talán nem, mert ha esetleg maximalisták és/vagy sztahanovisták vagyunk, akkor bizony egy-két (?) alkalommal a sztori küldetéseit ismételnünk kell, mert kell a lóvé a fejlesztésekhez, és majd az arénában kipróbálhatjuk újdonsült mozdulatainkat akár a minibossokon is. (Azokból néhányat talán túlzásba vittek. Változatosságból itt elkélt volna egy kicsivel több.)

Hét

A Darksiders Genesis egy kicsivel több odafigyeléssel sokkal jobb is lehetett volna, és asszem emiatt érthető, hogy a konzolos portok szépen el lettek halasztva. Nem tökéletes, és a hibák révén csak egy jóindulatú hetessel zár, de a franchise-ot megfelelően tovább építi az Airship Syndicate alkotása. Ha van kivel játszani, akkor nyugodtan hozzá lehet csapni egy felest, mert ha egymást ugratjuk, úgy még szórakoztatóbb az élmény, s így a gründölés sem olyan unalmas, emiatt pedig a korrekt hosszúságú történet mellé bőven fel lehet hozni, hogy a bossok így izgalmasabbak lesznek.

Csak azt nem értem, hogy miért kellett a FromSoftware-t majmolni? Komolyan, ködös ajtók, potionök…  Mindegy. Szóval jó ez, de reméljük, hogy a Darksiders IV (mert tuti, hogy lesz – a THQ Nordic számára ez az egyik fő franchise) a következő konzolgeneráción tud majd mutatni egy olyan maradandó élményt, amit az első tudott, mert szerintem azóta lényegében lejtőn volt a sorozat, ami most visszapattant egy kicsit a Genesisszel, amit féláron ajánlok megvételre.

-V-

Kérjük, támogassátok a theGeek.hu oldalt a Patreonon, hogy fennmaradhasson, függetlenül, napi hírekkel és tesztekkel, a Patreon adományozó rendszerén keresztül! Köszönjük! theGeek csapata
Become a Patron!

---

Kiadó: THQ Nordic

Fejlesztő: Airship Syndicate

Stílus: Akció, RPG

Megjelenés: 2019. december 5.