TESZT – Sokat akar a szarka, nem bírja a farka – tartja a mondás és a Call of Duty legújabb része MINDENT akart: a jelenlegi generációs konzolok, a következő generációs konzolok, a legmodernebb PC-technológiák, egy izgalmas új korszak, az eredeti Black Ops történetének méltó folytatása és a legkomplexebb többjátékos mód. Vajon sikerrel járt az Activision?

 

Valahol olvastam az egyik facebookos csoportban, hogy a Call of Duty-t állandóan, évről-évre szekálja a gamer társadalom, hogy ilyen tré, meg olyan önismétlő, aztán évről-évre megint megveszik. Van benne valami és talán lassan érdemes lenne belátniuk – azoknak, akiknek eddig nem sikerült – hogy a „CoD” olyan, mint a háború a Fallout-sorozatban: sosem változik. Talán nem is meglepő, hogy ugyanez elmondható a legújabb részről is.

 

 

Perszeusz, a szovjet kém

 

Csakúgy, mint sok más CoD történetnél, a Cold War is egy főgonosz köré irányul: egy szovjet kém, akit Perszeusz néven ismerünk. Perszeusz még a második világháború idején továbbított információkat a szovjeteknek manhattani projektről, és hosszú hallgatás után a fegyverkezési verseny közepén ismét „érdeklődni” kezd az atomfegyverek iránt. Ronald Reagan, az Egyesült Államok negyvenedik elnöke egy meeting során bejelenti, hogy ez a kém fenyegeti a „szabad világot”, és megbízza a CIA-t, hogy levadásszák ezt a rejtélyes, de annál veszélyesebb ellenfelet. Itt lép színre Russell Adler, speciális, „black ops” ügyekre szakosodott ügynök, és három másik – jól ismert – figura van a csapatában: Alex Mason, Frank Woods és Jason Hudson.

Aki játszott a CoD: Black Ops előző részeivel, azonnal felismerheti a nevüket. Az elmúlt évtizedben többször is irányíthattuk már őket, így már szinte hiányzott, hogy egy helyen és ilyen egyértelmű céllal legyenek egy csapatban. Az előző részletekkel ellentétben most tényleg olyan érzésünk van, hogy azért vannak itt, mert muszáj itt lenniük, mert ez a Black Ops „kvintesszenciája”, igazi folytatása. Beszélgethetsz is velük a műveletek alapjaként szolgáló garázsban, de ők most általában véve másodlagos karakterek. Itt az események inkább Adlerre, Perszeuszra és egy bizonyos Bell nevű karakterre fókuszálnak. Hogy kicsoda Bell? Hát te, magad…

 

 

Szerepjátékos feeling

 

Jó oka van annak, hogy a történet főszereplője a sorozatban először „bárki” lehet. Megadhatjuk a nemüket, bőrszínüket, nevüket és még a pszichológiai profiljukat is. Igaz, ez utóbbi elvileg bizonyos játékmenetben tapasztalt előnyökhöz is juttat, amelyet opcionálisan aktiválhatunk. Ez kissé abszurd indoklás, hiszen nincs értelme a golyók gyorsabb tüzelésének például az „agresszív” karakternél. Emellett Bellel aktívan részt is vehetünk párbeszédekben.

A Raven Software – a kampányért felelős csapat – egyébként nagyon elégedett volt a forgatókönyvíró David S. Goyer (The Dark Knight) közreműködésével, aki korábban a Black Ops és a Black Ops 2 munkálataiban is részt vett.

Van egy jó és egy rossz vége a játéknak, utóbbi két változattal. Ezenkívül újra játszhatjuk a küldetéseket is, így a döntéseink eredményeit is megváltoztathatjuk. A menüből választhatjuk ki, hogy melyik fejezetet szeretnénk megismételni, anélkül, hogy elveszítenénk a sztoriban való előrehaladást, így könnyebb ki-belépni a kampányba. Vajon érdemes megtenni? Ez attól függ, hogy mennyire tetszik a fősztori, vagy mennyire involválod magad. Eleve nem túl hosszú a szingli hadjárat, így talán érdemesebb elölről kezdeni, ha új befejezést akarsz. Rád van bízva.

 

 

Treyarch akcióban: multiplayer és zombik

 

A kampánnyal ellentétben a többjátékos és a zombi módok egységesen haladnak, ami azt jelenti, hogy ugyanazokat az egyéni osztályokat kapjuk mind a PvP, mind a PvE variánsokban, és szintet léphetünk bármelyikben. Elég hasonló a terjeszkedési rendszerük is: új ingyenes térképeket és módokat is kap majd minden játékos. A kompetitív játékmódban egyébként rengeteg új tartalom várható, a kooperatív viszont már sokkal soványabb a jövőre nézve.

Pozitívum, hogy minden platformon – beleértve a különböző generációs platformokat is – crossplay játékmódot kaptunk és kereszt-progressziót is. Természetesen a rendszer úgy van kialakítva, hogy ne legyenek igazságtalan párosítások.

Ennek megfelelően a többjátékos rész három játékmóddal bővíti a kis és zárt térképek spektrumát, amelyek nagyobb térképformátumban is előfordulhatnak: VIP Escort, Combined Arms és Dirty Bomb. Ezekben az új módokban az a nagyszerű, hogy elég változatosak és szinte mindenkinek kínálnak valamilyen érdekes játékelemet. Persze, azért nem szabad olyan intenzív dolgokra számítani, mint ami a Rainbow Six: Siege-ben látható.

 

 

Generációs problémák

 

Világos volt, hogy az Activision nem fogja kihagyni a lehetőséget, hogy alkalmazkodjon az új hardvergenerációhoz, amely ugyanabban a hónapban debütált, mint maga a játék. Vannak bizonyos részei a játéknak, amelyet nagyon profin dolgoztak ki, ilyen például Ronald Reagan, az USA elnökének kidolgozása a játék egyik átvezetőjében, amely egyébként a magyar DIGIC Pictures munkája. Sajnos Reagent később már csak archív felvételek formájában láthatjuk, viszont ezekből aránylag sok a játékba került. Emellett egy másik híres elnök is a játékba került: Gorbacsov a Szovjetunió pártfőtitkára – hasonlóan pazar kidolgozással.

Ami azonban a játék grafikai kidolgozását illeti, az sok helyen kívánnivalót maga után – főleg az előző generáción. PS4 Prón tesztelve a játékot, bár zömében részletesen kidolgozott textúrákkal, megfelelő vizuális elemekkel találkoztam, máshol viszont elég szánalmas megoldások is fogadtak.

Egy fokkal jobb a grafika az újgenerációs konzolokon, ahol már nem kellett annyira „visszafogniuk” a gép tudása nem szűk keresztmetszet a megjelenítésnél és élesebb textúrákkal találkoztam, illetve a PS4/PS4 Pro verzió lebutított grafikai megoldásai sem rontották az összképet. PlayStation 5-ön és Xbox Series X-en van ray tracing is, amelynek hála a különféle felületek: a korabeli autók, az esti város neonfényeitől csillogó utcákon a pocsolyák és a kocsmabelsők is szó szerint „brillíroznak”.

A PlayStation 5-ös verzió kihasználja még a DualSense kontroller „haptikus” force feedbackjét is: mindegyik fegyvernél máshogy rezeg ugyanis a kontroller és másmilyen módon kell kevesebb (például egy pisztolynál), vagy több (például egy AK-47 Kalasnyikovnál) erőfeszítés, hogy lenyomjuk a ravaszt.

A Call of Duty: Black Ops Cold Warnál tehát egyértelmű ordít, hogy már nem igazán erre a generációra készült: bár alapvetően sem a grafikában, sem a játékmenet terén nincs semmilyen ész veszejtő megoldás, ugyanakkor a ray tracing és a haptikus feedback sokat hozzáad a látványhoz és a játékmenethez az új generációs konzolokon.

 

 

Újabb év, újabb CoD?

 

Nagyon genya lennék, ha azt írnám – ha már benne van a szovjet szál – hogy a legújabb CoD „nem jó, de nem is tragikus” (a Csernobil után szabadon.) Az igazság az, hogy én élveztem a játékot, annak ellenére, hogy a kampány kicsit rövid, a többjátékos mód pedig olyan rengeteg újdonságot nem tudott felmutatni. csak kár, hogy a régi generáción már nem üt akkorát a grafika, az MI kissé elavult, ahogy maga a játékmenet is. Szerencsére a sztori, a hangulat, a politikai korszak sok mindenért kárpótol. Akárhogyan is: CoD, jövőre, veled ugyanitt.

-BadSector-

---

Kiadó: Activision

Fejlesztő: Treyarch

Stílus: FPS

Megjelenés: 2020. november 13.