TESZT – A CI Games, leánykori nevén City Interactive, jobban tette volna, ha egyáltalán nem valósítja meg a Lords of the Fallen folytatását, ami megint ugyanazzal a névvel rendelkezik mint az első rész. A fejlesztési poklon átesve a lengyel kiadó jobban járt volna azzal, ha kiad pár budget FPS-t ehelyett, hiába jobb a 2023-as LotF mint a 2014-es, de egyrészt nem sokkal, másrészt pedig így sem valami acélos.

 

 

Hatalmas világ vár a Lords of the Fallen című vadonatúj, sötét fantasy akció-RPG-ben. A legendás Sötét Keresztes lovagok egyikeként indulj el egy epikus küldetésre, hogy megdöntsd Adyr, a démonisten hatalmát.

 

 

Tizennégy óra

 

Kb. 35 óra alatt végig lehet játszani a Lords of the Fallent (majd a végén le lesz írva teljesen, úgyhogy addig LotF), de ennél sokkal több ideig fog tartani, ugyanis a Hexworks (ők meg mehetnek a fenébe a csak nagybetűs nevükkel) beleesett abba a hibába, hogy szerintük attól jó Souls-klón egy játék, ha direkt nehézzé teszik. Mindegy, hogy lovagot, vérfarkast, vagy papot választunk a majdnem két számjegyű karakterosztály közül, a feladat nem lesz egyszerű, mint ahogy a látvány sem. Az első LotF esetében ki kell mondani, viszonylag ocsmány vizualitás volt. A játék területei persze kötődnek egymáshoz, így a Dark Souls bármelyik része, a Bloodborne, vagy a Sekiro: Shadows Die Twice stílusa lett alkalmazva. Nincs nyílt világ, de helyette van egy alternatív világ, az Umbral. Ilyen világváltósdit már a Legacy of Kain: Soul Reaverben is láthattunk huszonöt éve, szóval ez a rohadó, haldokló verzió nem olyan nagy wasistdas, de legalább így tovább lehet jutni, ha az igazi világban elakadnánk.

Az Umbral világban ráadásul sok élőhalott is van, és azért javasolt ott maradni, mert a szintlépéshez és tárgyvásárláshoz szánt vigorból jóval többet lehet kapni. (Souls, csak pepitában.) De ennek ellenére még meg lehetett volna valósítani valamiféle egyensúlyt. Vagy engedni kellene, hogy a játékos kreatív módon is meg tudja oldani az előtte álló kihívást. Itt nem nagyon lehet taktikázni. Meg úgy általában véve sincs meg a ritmus, amit a jobban kidolgozott játékokban láthatnánk. Az nem valami hangulatos, hogy egy új területre lépve egy tonna ellenfelet hozzánk vág a LotF, aztán nesze, szenvedj vele. Elképesztően unalmassá tud válni. Itt lehetne mondani, hogy git gud, de mégis mi értelme van annak, hogy betöltődik a játék, legyőzünk egy ellenfelet, elrontjuk, betöltődik a játék, és valamennyivel tovább tudunk jutni, majd kezdődik a végtelen kör újra? Akkor már érdemes Gilson B. Pontes játékait játszani. Ott legalább egy találattól meghalunk. (Amúgy a PS4-exkluzív alkotásai közül talán soha, senki nem tudott egyet sem végigjátszani.) Ha megvannak a jó harci elemek, akkor ez az aspektus mindent elront, és akkor sokan inkább uninstallálják, hogy valami jobbal (hasznosabbal) töltsék el az időt.

 

 

Vagy túl nehéz, vagy túl könnyű

 

A LotF megköti a játékos kezét, és hiába áll be mondjuk egy íjas, nyilas buildre, nem lehet rengeteg az ammuníció, mert ezeket is fogyasztható tárgyként kezeli a Hexworks játéka, így alaposan limitáló lesz nem egy esetben (ha ez bekövetkezik, zsákutca az eredmény). Sok alkalommal ugyanaz a helyzet, hogy néhol a bossfightok túl könnyűek, máskor pedig olyan támadásuk van, amit alig jelez, és hopp, hirtelen jön a töltőképernyő. Lehet akkor kooperatívan játszani. Akinek nincs erre lehetősége, az el is felejtheti. Az Umbral lámpa másik lehetősége pedig még meg sem lett említve. Ezzel rövid ideig ki lehet szuszakolni ellenfelünk lelkét, hogy az támadásra nyitott legyen. Ez az elképzelés jó, de végül az van, hogy néhány jó ötleten túl nincsen ott a megfelelő felépítés, amihez még néha érdekesen gyenge teljesítmény is párosul, ugyanis mintha kissé memóriazabáló lenne az alkotás (tanulság: 32 giga ram, dual channelben, konzolon pedig coki).

Steam Decken új játékhoz képest meglepően jól fut, főleg, hogy Unreal Engine 5-ös címről beszélünk. PlayStation 5-ön érdemes a Performance módon hagyni, mert többnyire tartja a 60 FPS-t, de az Umbral világon ez nem nagyon tartható. Szóval átlagos hangok és zene, felejtős történet, korrekt grafika, tré hangulat és kidolgozatlan játékmenet. Ezekből mi következik? Egy viszonylag gyakran szaggató, átlagos Souls-klón, aminél még az első The Surge is jobb volt. Sőt, ha már ilyen élőhalottas alkotás kellene alműfajnak, akkor inkább a tajvani fejlesztésű Thymesia javasolt, ezt pedig érdemes elfelejteni. Majd biztosan a PlayStation Plus Essential egyik ingyenes játéka lesz 9-12 hónapon belül.

 

 

Ez egy hatos, nincs mese…

 

A Lords of the Fallen azért kap egy hatost, mert a 2014-es Lords of the Fallen kb. 4,5, esetleg 5/10 értékelést kapna. Kooperatívan esetleg 6,5/10, talán egy jóindulatú hetes a műfaj rajongóinak, de ez nem valami olyan játék, amit teljes áron meg kellene vásárolni. Inkább tessék szépen megvenni az Elden Ringet, a többit pedig eltenni a reszcíczokkentesz és az állampárti inkompetencia és aljasság által megemelt árakra. A Lords of the Fallen bemutatja, hogy a fejlesztési pokol gyakran a végeredményen is látszódik. Nem kizárt, hogy a CI Games játéka meg fog bukni.

-V-

---

Kiadó: CI Games

Fejlesztő: Hexworks

Stílus: Soulskike, ackció RPG

Megjelenés: 2023. október 13.