FILMKRITIKA – A Wonka, Timothée Chalamet főszereplésével, Roald Dahl excentrikus csokoládékészítőjének, Willy Wonkának a történetét dolgozza fel újra. A történet néha felületesnek tűnhet, de a lenyűgöző látványvilág és az újszerű megközelítés ellensúlyozza ezt. A film visszarepít minket Wonka korábbi éveibe, felfedve azokat a Wonka karakterét is formáló élményeket, amelyek kialakították ezt az egyedi, csokoládéval teli világot. Ez az előzményfilm méltó a Dahl által teremtett kedvelt karakterhez, melyben a fiatalos ambíciók és a Hollywoodi musical világa egyesül.

 

 

Paul King a „mackós” Paddington és Paddington 2 című filmjei viccesek, bájosan újszerűek és mentesek azoktól a cinikus humoroktól, amelyek a legtöbb gyerekfilmet uralják. A Wonkával, Roald Dahl különc csokoládégyárosának, Willy Wonkának legújabb kalandjával King továbbviszi ezt a hagyományt. De miközben ez egy visszatérés Dahl 1964-es Charlie és a csokigyár című művében bemutatott pszichedelikus, cukorkával teli világához, a Wonka mégis eltér a könyv és Mel Stuart, illetve Tim Burton két korábbi filmjének hangulatától, és ezt jól kidolgozott stílusérzékkel teszi.

 

 

King és Chalamet más irányba vitték a karaktert

 

Gene Wilder páratlanul egyedi alakítása Willy Wonkaként a 1971-es ‘Willy Wonka és a csokigyár’ című filmben valószínűleg felülmúlhatatlan. Timothée Chalamet nem is próbálkozik Wilder egyedi stílusának megfelelni, aki zseniálisan váltogatta karakterét a szeretnivaló és vidám vonásoktól a fenyegető és dühös jegyekig. Ehelyett Chalamet egy korábbi időszakban játszódó előzményfilmben egy energikus, lelkes Wonkát hoz létre, amely melegséget és gyengédséget sugároz, tökéletesen illik King által megteremtett élénk és különös világhoz.

Wilder és Johnny Depp Wonka-karakterei a sötétebb oldalra helyezik a hangsúlyt, szülőgyűlölettől kezdve az önző gyerekek iránti közönyön át, míg Chalamet Wonkája a találékonyságot, az újítóképességet és az elszánt buzgóságot helyezi előtérbe. Ez a Wonka egy szelídebb, emészthetőbb változata a karakternek, de ez nem azt jelenti, hogy King teljesen eltüntette a karakter körüli fenyegető árnyalatokat, amelyek jellemzőek minden más Wonka-történetre. Valójában a Dahl regényei és az előző filmek által sugallt fenyegetést a film számos fantáziadús és őrült ellensége viszi tovább, ezzel új dinamikát teremtve a karakter körül.

 

 

Kemény, de mulatságos ellenségek

 

Wonka érkezésekor egy csokoládéjáról híres városban szembesül a könyörtelen, sárgafogú Mrs. Scrubbit-tal (Olivia Colman alakításában), aki mulatságos ellenségként kerül szembe vele, miután rabszolgasorba taszítja a szórakoztatóan bariton hangú, ügyetlen Bleacher (Tom Davis) segítségével. Wonkát továbbá zaklatja egy Oompa-Loompa (Hugh Grant), aki a Paddington 2 Phoenix Buchananjaként bemutatott, pökhendi, fennhéjázó stílusban játszik, éjszaka ellop tőle, követelve visszafizetést a korábban elvitt kakaóbabokért.

Wonka régi ellenfele, a csokigyáros Slugworth (Paterson Joseph) szüntelenül azon dolgozik, hogy furcsa kollégáját bukásba hozza, segítőtársai, az üzletemberek Prodnose (Matt Lucas) és Fickelgruber (Mathew Baynton), valamint a csokoládéért rajongó rendőrfőnök (Keegan Michael-Key) közreműködésével. Ennek a gonosz négyesnek a titkos szövetsége éles kritikája a magánvállalatok és a jogi hatalom közötti régóta fennálló összejátszásnak. Az üzenetük – egy csokoládé kartell és egy földalatti csokoládé raktár, amelyet „egy kapzsi pap és 500 csokoládémániás szerzetes” őriz – ügyesen rejtőzik a mesés, cukormázas körítés mögött

 

 

Fiataloknak varázslatos

 

A Wonkában szinte minden elem egy kellően szórakoztatóan és a fiatalok számára megigézően van tálalva, legyen szó Neil Hannon izgalmas eredeti dalairól, Nathan Crowley impozáns díszlettervezéséről vagy Linda Hemmings ötletes jelmezterveiről. King ismét bebizonyítja, hogy zseniálisan képes életre kelteni képzeletbeli világokat, és a részletekre fordított gondos figyelme teszi a Wonkát lenyűgözően varázslatossá. A film tele van apró vizuális poénokkal és karaktertervezésekkel, mint például Prodnose Hitlerhez hasonló haja, vagy az „Elastipants” nevű cég névjegykártyája, amit a főszereplők adnak át Michael-Key rendőrfőnöknek, hogy segítsenek neki elrejteni a jövőbeli csokoládé miatti hízását. Ezek az elemek még akkor is szórakoztatóak, amikor nincsenek kihangsúlyozva.

A film színészei is kifinomult pontossággal alakítják szerepeiket, lendületet és könnyedséget kölcsönözve a Wonkának, amely így egy élőszereplős rajzfilm varázsát idézi meg. Ez a folyamatos könnyedség miatt a film a legkevésbé emlékeztet Dahl regényeire, de egyben a leglátványosabb és érzelmileg legösszetettebb adaptáció is, amely újraértelmezi az ikonikus karaktert és az ő furcsa világát, tele van az ifjúsági ambíciók és a hollywoodi musical világának örömével.

-Herpai Gergely (BadSector)-