SOROZATKRITIKA – A YuYu Hakusho a Netflix legfrissebb kísérlete, hogy a klasszikus mangákat és animéket élőszereplős formában életre keltsék, eredményezve számos egyedi adaptációt, többek között olyan neves műveket, mint a Fullmetal Alchemist, a Cowboy Bebop, a One Piece és a Rurouni Kenshin, valamint újabb darabokat, mint a Zom 100, az Alice in Borderland, és az igazságtalanul bírált Death Note. Bár sok ilyen feldolgozás inkább csak az eredeti alkotásokat kedveltette meg, egyesek azonban maguk is szórakoztató és magával ragadó élményt nyújtottak, akár csak a mangák lapozása. Akira Morii és Kazutaka Sakamoto adaptációja Yoshihiro Togashi természetfeletti shonen mangájáról pontosan ilyen: egy elbűvölő újragondolás, ami bár rövidebb az eredeti műnél, mégis hűen tükrözi annak hangulatát és karaktereit, amik az eredeti alkotást oly különlegessé teszik.

 

 

Rögtön az első jelenettel magához láncolja a nézőt a film, mikor a kamera Yusuke Urameshi (Takumi Kitamura) test nélküli lelkén siklik át, aki döbbenten és zavartan szemléli saját holttestét. Yusuke egy kamion elé vetette magát, hogy megmentse egy gyerek életét, ezzel kezdődik el különös kalandja: a szellemvilágba érve Botan (Kotone Furukawa), az útmutatója közli vele, hogy halálát nem vették figyelembe az Alvilág hatalmasságai. Így Yusuke egy második esélyt nyer az életre, feltéve, ha beleegyezik, hogy felkutassa és szembeszálljon a démonokkal, akik az emberi világba szivárogtak Koenma (Keita Machida), a szellemvilág urának irányítása alatt – egy fordulatos és izgalmas cselekménnyel, amibe a sorozat lendületesen vág bele.

 

 

A yokai démonok valóban démonikusak

 

Yusuke körül lévő emberek testébe megszálló démoni entitások igazán veszélyesnek tűnnek. Shô Tsukikawa rendezői képességei révén minden erőszakos jelenet megkapóan és súlyosan jelenik meg, még ha egyértelműen számítógépes effektekkel is készültek. Az „élőszereplős anime/manga” koncepció önmagában vitatható, de ahogy egyre inkább megszokjuk, hogy a nagy költségvetésű filmjeink és televíziós műsoraink túlzott mennyiségű vizuális effektust alkalmaznak a képregényekből és animációkból származó jelenetek megvalósítására, annál inkább hajlunk arra, hogy elfogadjuk a valóság és a fikció összemosódását.

A YuYu Hakusho harcai a Paul W.S. Anderson által rendezett filmek – különösen a Mortal Kombat és a Resident Evil – játékos koreográfiáját és vizuális bravúrját idézik fel, ahol a valódi és digitális effektusok elegye különös, groteszk karaktereket hoz létre, amelyek jól illeszkednek az ő stílusához. A démonok testének átalakulása néha túlzónak tűnhet, de soha nem válik hihetetlenné, időnként pedig emlékeztetnek a Parasyte élőszereplős adaptációjának látványvilágára, ami nem meglepő, tekintve, hogy mind a sorozat, mind azok a filmek a Godzilla Minus One és az Alice in Borderland alkotóinak, a Robot Communications stúdiójának keze munkáját dicsérik.

 

 

Az emberi dimenzió

 

Tsukikawa rendező meglepően sok figyelmet fordít a YuYu Hakusho emberi dimenziójára, ami kiemelkedően színvonalasan jelenik meg a Netflix minisorozatában. Ez nem csupán abban nyilvánul meg, hogy a nézők együtt érezhetnek Yusuke barátaival és családjával – különösen Sei Shiraishi Keikójának érzékeny, ugyanakkor humoros szereplésével –, miközben az első részben búcsúznak tőle, hanem abban is, hogy a szereplők és karakterek milyen mélységekig merülnek el a melodráma világában. Kitamura alakítása töprengő, nem pedig vakmerő, remek ellentétet alkotva olyan szereplőkkel, mint Kuwabara Kazuma (Shûhei Uesugi), aki először riválisként, később pedig legjobb barátként és a sorozat szíveként és lelkének tárul fel. Bár mindkét színészben bőven van humorérzék a sorozat jellegzetesen japán humorához és a vicces jelenetekhez, mégis igazán kiemelkedő a két karakter kapcsolatának ábrázolása. Uesugi tekintete sokatmondó, még akkor is, ha Kuwabara arcát művér és sebek borítják, és kétségbeesetten, de eltökélten néz Yusukéra, remélve, hogy elérheti a nagyságát, mellé állhat, és talán egy küzdelemben legyőzheti őt is.

A két főszereplő karakterének alapos és részletes bemutatása mellett Tatsurō Mishima forgatókönyve kevésbé erős a mellékszereplők, különösen Yusuke szellemi mentorának, Genkainak (Meiko Kaji), valamint a démonok, Kurama (Jun Shison) és Hiei (Kanata Hongo) szerepének kidolgozásakor. Színes parókáik és stílusos öltözeteik emlékezetessé teszik őket, ahogy a sorozat csendes, őszinte pillanatai is, amikor olyan színészek, mint Shison és a legendás Kaji lehetőséget kapnak karaktereik mélyebb bemutatására. Ezek a jelenetek azonban túlságosan rövidek az öt epizódos sorozat tempója miatt. Miközben a manga hősei hosszabb idő alatt, kiterjedt edzéssel és küzdelmekkel növelik erejüket, Yusuke fizikai és érzelmi fejlődése a YuYu Hakusho élőszereplős változatában túl gyorsan és hirtelen zajlik le epizódonként. Nehezebb beleélni a helyzet tétjébe, ha tudjuk, hogy nincs kudarcveszély; mindig akad valami erőfokozó a közelben.

 

 

Fokozatosan egydimenzióssá válik

 

Bár a sorozat első része magával ragadóan kezdődik, amire a legtöbb sorozat csak vágyakozhat, a további epizódok mintha túl sok mindent próbálnának belesűríteni. Olyan karakterek, mint Botan és Koenma, bár kellemesek rövid megjelenéseikben, inkább csak komikus oldalukkal szolgálnak – szerepük leginkább mellékes, mint Togashi mangájának apró, humoros képkockái. A sorozat főellenfelei, a Toguro testvérek is kevésbé árnyaltan kidolgozott figurák, inkább csak statikus akadályok Yusuke és Kuwabara számára.

Ezek a karakterek nem tükrözik pontosan a manga eredeti szereplőit, de ez önmagában nem jelent problémát. Az új adaptációban azonban a történetük olyan sűrített, hogy az érzelmi mélységük elveszik: a fiatalabb Toguro testvér és Genkai közös múltját csak futólagos magyarázatokkal érintik. Komoly kihívás egy ilyen nagy szereplőgárdát és a manga tucatnyi fejezetének történetét öt epizódban összefoglalni, és a mellékszereplők többségének gyengébb kidolgozása csak még inkább kiemeli a két főszereplő, Yusuke és Kuwabara karakterének gazdagságát, valamint azt, hogy a YuYu Hakusho leginkább akkor ragyog, amikor a két főhős egyediségére és szórakoztató mivoltára koncentrál. Remélhetőleg a kreatív csapatnak lesz lehetősége a második évadban tovább bontani Yusuke és Kuwabara történetét, és mélyebben beleásni magukat a karakterek jellemrajzába a harci jeleneteken túl.

-Herpai Gergely (BadSector)-