SOROZATKRITIKA – Michelle Yeoh, aki számos akciófilmben bizonyította már rátermettségét, többek között a Holnap markában című James Bond-filmben is, most a televíziózásban is megmutatja sokoldalúságát. A Netflix új sorozatában, A Sun-fivérek-ben egy bevándorló egyedülálló anyát alakít, ami eddigi legföldhözragadtabb tévés szerepe.

 

 

Michelle Yeoh már a nagyvásznon is nevet szerzett magának, miután ő lett az első ázsiai származású színésznő, aki 2023-ban elnyerte a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat. Az utóbbi években a malajziai származású színésznő a televíziózás felé fordult, különféle karakterek megformálására törekedve több epizódos sorozatokban. Egy Starfleet kapitány és kegyetlen császárnő (Star Trek: Discovery), egy zöld szemű elf (The Witcher: Blood Origin) és a kínai irgalmasság istennője (American Born Chinese) szerepe után Yeoh most a A Sun-fivérek-ben vállalja legföldhözragadtabb tévés szerepét egy bevándorló egyedülálló anyaként.

 

 

Ravasz anya, naiv öccs és a tökös főszereplő

 

Brad Falchuk (Glee, American Horror Story, Pose, 9-1-1) és Byron Wu alkotásában, a Netflixen január 4-én bemutatott nyolcrészes akció-vígjáték sorozatban, egy izgalmas cselekmény bontakozik ki. A történet középpontjában egy hatalmas tajvani triád vezér (Johnny Kou) gyilkossága áll, melyet egy rejtélyes bérgyilkos követ el. Az esemény hatására a vezér idősebb fia, Charles Sun (Justin Chien) Los Angelesbe utazik, hogy újra találkozzon és megóvja ravasz édesanyját, Eileent (Yeoh), valamint naiv öccsét, Bruce-t (Sam Song Li), aki eddig teljesen tájékozatlan volt a család üzleti tevékenységéről. Miközben Tajpej legveszélyesebb bűnözői és egy újonnan feltörekvő csoport a hatalomért harcolnak, Charlesnak, Bruce-nak és Eileennek ismét össze kell fogniuk, szembenézniük saját vágyaikkal és álmaikkal, mielőtt ellenségeik mindannyiukat kiiktatnák, és átvennék a család élelmiszerlánc csúcsán betöltött helyét.

A sorozat, amelyet ázsiai írók álmodtak meg, és amelyet Los Angelesben és Tajvanon forgattak, lenyűgözően ábrázol egy szétesőben lévő ázsiai családot. Ebben a családban a fiatalabb generációnak meg kell találnia az egyensúlyt a régebbi generáció által rögzített kulturális elvárások, kötelességek és hagyományok, valamint saját útjuk kialakításának vágya között. Bár ugyanazok a szüleik, Charles és Bruce az elmúlt 15 évben nem találkoztak, és eltérő neveltetésük természetes feszültséget szül az első évad folyamán. Apja nyilvánvaló utódjának nevelt Charles Tajvanon hírhedt gyilkossá vált („Chairleg” beceneve egy improvizált fegyverre, egy szék lábára utal, amellyel első gyilkosságát hajtotta végre), ám titokban nappali szappanoperákat néz, és arról álmodozik, hogy kiszáll a bűnözés világából, és saját pékséget nyit. Bruce, aki orvostanhallgató, tandíját titokban javítószínházi órákra költi, mindezt Eileen, az anyjuk – aki a Sun család tajvani rivális bandáinak titkait őrzi – tudta nélkül.

 

 

Ez már nem a Minden, mindenhol, mindenkor

 

Eileent könnyű lenne összehasonlítani Michelle Yeoh egy másik karakterével, Evelyn Wang-gel a Minden, mindenhol, mindenkor című filmből, de ez figyelmen kívül hagyná azt a tényt, hogy Eileen teljesen eltér az átlagos bevándorló anyától, amilyen Evelyn. Eileen, aki maga is egy bűnszervezet vezetője, Tajvanról azért költözött el, hogy megvédje magát és fiatalabb fiát. Azonban, amikor idősebb fia újra megjelenik az életében, kénytelen szembenézni a múltjával és azokkal a hagyományos értékekkel, amelyek alárendelt szerepet szántak neki elidegenedett férje mellett. Eileen éles eszű és találékony, képes kihasználni helyi kapcsolatait, hogy információkat szerezzen a kínai negyed belső működéséről, sőt még fiának, Charlesnak is (akiről azt hinnénk, tudja ezt) emlékeztetnie kell, hogy a mahjong klubja valójában „bonyolult kapcsolatok, szívességek és adósságok hálózata.” Yeoh által megformált Eileen jól szemlélteti azt a hajlamot, amit az ázsiai szülők gyakran mutatnak, hogy megóvják gyermekeiket a körülöttük zajló kellemetlen dolgoktól, ami részben magyarázatul szolgál arra, miért tartotta titokban Bruce elől ezt a nagy titkot éveken át. (De vajon hihető-e, hogy Bruce, aki emlékezik gyermekkori emlékeire Charles-szal Tajvanon, soha nem érdeklődött anyja felől a többi családtagjuk iránt? Ez a részlet sosem kerül elő az első évadban.)

Yeoh képernyőn való megjelenése lehetővé teszi számára, hogy minden egyes karakterét különleges súllyal és mélységgel töltse meg. Különösen az utolsó három epizódban jut lehetősége arra, hogy ötvözze azokat a tulajdonságokat, amelyek igazán nagyszerűvé teszik őt színésznőként: az érzelmek finom ábrázolását, különösen akkor, amikor karaktere nyomás alatt áll és olyan helyzetekkel kell szembenéznie, amelyek felett nincs hatalma; a mozgás általi történetmesélés képességét; valamint a humorérzékét. Ezért sajnálatos, hogy csak a történet csúcspontja felé adódik lehetősége arra, hogy egyszerre mutassa be ezeket a képességeit. Bár Yeoh egyetlen harcjelenete felerősíti azt a pillanat érzelmi hatását, Eileen karakterének megformálása, mint egy rendíthetetlen családanya, aki éles megfigyelőkészségéről ismert, gyakorlatilag kizárja Yeoh számára az akcióban való részvételt, kivéve, ha Eileen azért küzd, hogy megvédje egyik fiát. És nyilvánvalóan van egy kedvence – legalábbis egyelőre.

 

 

A család védelme mindenekfelett

 

Egy olyan sorozat esetében, mint a „A Sun fivérek”, amely szinte végtelenül hangoztatja a 保护家人 (bǎo hù jiā rén), azaz „a család védelme” elvét, nem meglepő, hogy a történet akkor válik a legerősebbé, amikor a családi egységre koncentrál. Li számos humoros jelenettel járul hozzá a sorozathoz. Karaktere az nézők vezetője ebbe a veszélyes világba, lelkesen követve a történet minden csavarját és fordulóját. Függetlenül attól, hogy Yeoh kérte-e, hogy saját kaszkadőrjeleneteit minimalizálják, a végeredmény az, hogy a harci jelenetek nagy része Chienre hárul, aki a sorozat igazi felfedezettje. Charles hűséges apjához, a domináns családfőhöz, de vannak határok, amelyeket őszintén nem léphet át. Chien hatékonyan közvetíti Charles belső konfliktusait az évad során, nem csak szó szerint beleugorva az akcióba. Nehéz nem szurkolni annak, hogy a karakter kibéküljön anyjával és öccsével, és távolodjon el apjától, még akkor is, ha a bűnözői életmód olyan mélyen gyökerezik az identitásában.

Yeoh, Chien és Li hitelesen formálják meg az anya és fiúk szerepét, és ők viszik a legtöbb terhet a vállukon, azonban a második évad második felében végül alulmaradnak a változó minőségű mellékszereplők és bizonyos kreatív döntések miatt. Míg egyes színészek, mint például Jon Xue Zhang Blood Boots karakterével, képesek megragadni e fiktív világ sötét humorát és az élet és halál közötti tétet, addig mások nem tudják a komédiát és drámát hatékonyan ötvözni, ami lapos, egydimenziós alakításokhoz vezet, amelyek előre leleplezik a sorozat néhány csavarját. Néhány karakter, többek között Bruce buta és felesleges barátja (Joon Lee), akár ki is hagyható lenne a történetből anélkül, hogy az befolyásolná a cselekményt, és őszintén szólva, hosszabb távollétük alatt nem is hiányoznak a narratívából.

Bruce a harmadik részben szenvedélyes beszédet tart az emberek motivációinak megértésének fontosságáról. Ahogy a karakterek egyre mélyebbre merülnek a cselekményben, ezek a motivációk homályossá válnak. Bár a történet sosem csúszik ki teljesen az irányítás alól, és nézhető marad, az írók úgy tűnik, saját magukat szorították szorult helyzetbe, és a legképtelenebb megoldások mellett döntöttek. Ez zavaró stílusváltáshoz vezet az utolsó két részben. Bruce jelentősen ront saját fejlődésén azzal, hogy kétséges döntéseket hoz, amelyek nem csak azt mutatják meg, hogy mennyire keveset tanult a bűnözői alvilágban töltött rövid idő alatt, hanem azt is, hogy még mindig milyen naiv. Nem szükséges hatalmas változtatás a karakterében, de legalább annyi, hogy látszik: tudatában van a tétnek és jobban képes kezelni a helyzetet. Például hány alkalommal kell meghallgatnunk, ahogy arról panaszkodik, hogy visszatérne egy már nem létező egyszerű élet illúziójához? Hányszor kell sírnia Li-nek a fináléban ahhoz, hogy kifejezze karaktere érzéseit? Az írók továbbhaladhattak volna a korai epizódokban látható véres akció-vígjáték irányában, de helyette (a rendezőkkel együtt) egy kényelmetlen középutat választottak, ami egyre inkább családi drámának hat. Bár a melodráma, ha jól van megvalósítva, rendkívül hatásos lehet, de ez elnyomja a korai epizódokban olyan jól működő humoros elemeket, és csökkenti ennek a történetnek az érzelmi súlyát.

 

 

Remek ázsiai sorozat, pár hibával

 

Mindazonáltal, egy olyan időszakban, amikor az ázsiai származásúak még soha nem voltak ennyire jelen Hollywoodban, a „A Sun fivérek” sorozatot el kell ismerni az ázsiai-amerikai tapasztalatok sajátosságait bemutató történetek egyre növekvő hullámában. A sorozat különös figyelmet fordított a kulturálisan jellemző részletekre: a mandarin, kantoni és angol nyelv közötti zökkenőmentes váltások a háztartásban; a kínai és tajvani konyha szájban olvadó ábrázolásai; a cipők levétele az ajtónál; és az idősebbek iránti tisztelet. Néhány kivitelezési hiba ellenére a „A Sun fivérek” figyelemre méltó az ázsiai karakterek sokszínűségéért, akik a hőstől a gonosztevőig terjednek, így a sorozat, mely tele van akcióval és drámával, összességében méltó színteret biztosít Yeoh számára.

-Herpai Gergely (BadSector)-