Nagy érdeklődéssel vártam, hogy a „mindenki kedvence”, a tar fejű izompacsirta Vin Diesel a „Halálos iramban” a filmvásznon vezetve képes lesz-e majd két arckifejezésnél többre? Nos, jelentem: nem volt képes, de maga a film egészen tűrhető volt.

 

Ok, tudom, gonosz vagyok, hiszen Vin Diesel-t nem az összetett alakításaiért szeretjük. Meg aztán sohasem sikerül majd annyi muszklit magamra szednem (még a tizedét sem), mint a derék Vinnek, szóval végül is befoghatnám. De azért tényleg elgondolkoztat néha, hogy mi járhat ilyenkor az ilyen típusú színészek fejében, amikor egy bomba nő lesmárolja őket oldalról, vagy a volán mögött ülnek, miközben 300-al hasítanak, mögöttük 5 másik autóval, aki ki akarja csinálni őket, vagy amikor egy másik fickót lefelé lógatnak az ablakból és ugyanazt a marcona „arcizmom sem rándul, akkora májer vagyok” képet vágják?

Ilyenkor jut eszembe az az internetes oldal, amelyen Steven Seagalt láthatjuk rendkívül színészi képességeiről, ahogy a különböző érzelmeket képes megjeleníteni – mindegyiket ugyanazt a képet vágva. Igaz, tényleg genya vagyok, hiszen Vin Diesel-nek összejött egy másik arckifejezés: egyszer szomorú is volt. (Kb. 5 másodpercig…)

Taposs a gázra!

Miután Vin Diesel színészi képességeit túltárgyaltuk, lássuk, mi egyébbel kecsegtet a Halálos iramban? Aki ismeri a sorozatot, az jól tudja, hogy a lényeg a különféle illegális versenyeken nyugszik – amolyan Need for Speed a filmvásznon. Mivel a film címe – rendkívül „ötletesen” – majdnem teljesen ugyanaz, mint az elsőé a sorozatban („The Fast and Furious” helyett Fast & Furious – gratulálok a készítők fantáziájához), gondolhatjátok, hogy itt is dettó ugyanarról lesz szó.

Pedig nem, háhá! Itt jön a vezércsavar! Ennek a filmnek ugyanis tényleg van sztorija is, nem csak olyan, mintha a Need for Speed átvezető filmjeit néznénk remixelve, mint az előző részben. Brian O’Conner (Paul Walker), az első rész beépült FBI ügynöke itt sokkal komolyabban veszi a munkáját, és Dominic Torettóval (Vin Diesel) karöltve szállnak szembe egy heroin-kereskedővel.

A gonosz: jó (és a csajok sem rosszak)

A sztori végül is megüti egy átlagosnál talán picit jobb bűnügyi film szintjét, de ehhez nagyon kellett John Ortiz remek alakítása, aki egész meggyőző a velejéig romlott, de mégis laza, máskor iszonyúan agresszív heroin-császár szerepében. A jófiú, Paul Walker színészi képességei szerintem csak azért emelkednek ki ebben a filmben, mert Vin Diesel mellett ez nem túlzottan nehéz.

Pozitívum még, hogy a csajok rendkívül kellemesek a férfiszemnek és nem is vallottak kudarcot a színészi alakítás terén sem: külön elismerést érdemel például Jordana Brewster, aki a filmben Diesel húgát alakítja, de Gal Gadotról, a „rosszlányról” sem veszi le a szemét az ember egy pillanatra sem. Az első részből ismert Michelle Rodriguez is megfordul a filmben, de sajnos csak rövid ideig szerepel.

Eksön?

A filmben az igazi főszerepet az üldözés kapja. Egyesek szerint az autós üldözések terén a film nem volt egy etvasz, de én ezzel speciel elégedett voltam. A legjobban kidolgozott és leglátványosabb jelenet során, egy barlangon keresztüli autóhajszát láthatunk és szerintem ez a legjobb James Bond filmek hasonló akciójeleneteihez fogható. Ezen a téren tehát nem panaszkodtam.

Kólával elmegy

A Halálos Iramban egész nézhető film, és az is értékelendő, hogy legalább tényleg igyekeztek a készítők egy emészthető sztorit összeeszkábálni. Vin Diesel továbbra sem lett nagy favorit nálam, de aki kedveli, az szerintem most sem fog benne csalódni, a „100% macho, no acting added” formáját most is hozza. Végül is ez a lényeg, nem?

-BadSector-