SPOTIFY – A Spotify újdonságai között bukkantam a gyöngyszemre, Enya 2015-ben kiadott Dark Sky Island című albumára. Az 1961-ben született előadóművész Írország legnépszerűbb szóló énekeseként van számon tartva, aki már rengeteg díjjal díszíthette ki nappalijának falát. Talán a legismertebb (persze világtekintetben) munkássága a Gyűrűk ura: A gyűrű szövetségében elhangzott May It Be című dala.

A 2015-ös év utolsó hónapjában már foglalkoztunk egy folk műfajú előadóval, ez pedig a Percival volt, akik a Witcher 3 világát tették színesebbé, élőbbé zenéjükkel. Ahogy a Percival zenekar tagjai, úgy Enya sincs egyedül zenéi elkészítésében, a Gweedor-ban született hölgy segítői Nicky Ryan és Roma Ryan. Nicky mint az albumok producere, Roma pedig dalszövegíróként vesz részt közös munkájukban. Ami nem más, mint a folk érvényesítése a könnyű zene világában.

A harmónia jegyében

Legelső lemezét 1986-ban dobta piacra Enya címmel. Az albumot felhasználták a BBC dokumentumfilm sorozatában, a Keltákban. Az Egyesült Királyság összevett zenei toplistájának 69-ik helyéig ért fel a kiadvány. 1988-ban megjelent második stúdió albuma a Watermark ami az UK toplistájának 5-ik helyén nyitott, amíg az Egyesült Államok listájának a 25-ik pozíciójába ért. Az 1991-ben megjelent Shepherd Moons és az 1995-ös The Memory Of Trees hasonló sikereket ért el, A 2000-ben megjelent A Day Without Rain című albuma az addiginál is nagyobb sikereket ért el. Egy évvel a megjelenése után az USA-t ért szeptember 11-ei támadásokat követően, az album vezérdala lett az amerikaiak egyik legtöbbet hallgatott zeneszáma. 2002-ben Grammy díjat nyert az alkotással.

A 2005-ös és 2008-as Amarantine és And Winter Come… című albumok közepes sikereket arattak. Végül 2015-re, 7 év várakozás után újabb teljesértékű kiadvánnyal gazdagította a folk zene, és úgy all-a-nature a zenerajongókat, a Dark Sky Island-al, ami újra megerősít minket abban, hogy a folk egészen addig életben marad, amíg Enya-hoz hasonló előadók léteznek.

Ami az új album dalait illeti, legfőbb jellemzőjük a harmónia. Az ír folk egyik legalapvetőbb elemeit mind felsorakoztatja a fellelhető dalokban. A zenei aláfestést a legtöbbször billentyűs és vonós hangszerek adják, és a stílustól már megszokott kántálás („HÁ”). A lemez hangulata remek, nem ugrál a pörgősebb ritmusú, vidámabb dalok és a borongósabb, lassabb ütemű előadások között, hanem egy remek „sinus” hullámhoz hasonló íven mozog végig.

Csak szócséplés…

Ugyan az elmúlt időszak zenei cikkeiben a legtöbbször egyenként igyekeztem bemutatni egy-egy kiadvány minden dalát pár szóban, azonban most ettől a formulától egy kicsit eltérek. Nem tartom szükségesnek, hogy minden dalt egyenként bemutassak, sokkal inkább azt, hogy a ténylegesen kiváló alkotásokról szóljak néhány szót.

Elsőként jöjjön a lemez legelső dala, a The Humming. Elképesztő dallam, kiváló hangulat és eszméletlen zenei aláfestés uralja, Enya énekétől pedig a hideg futkosott a hátamon a dalt hallgatva (persze pozitív értelemben). A második helyen lévő So I Could Find My Way egy újabb remekbe szabott alkotás. A gyönyörű énekhang, ami az elmélyült, lassú dallamot meg-megszakítja elképesztő hangulatba varázsolja az embert.

 

Az I Could Never Say Goodbye megint csak mestermunka, ami hangulatával messze felülmúl minden elvárást, ami a lemezt övezte a megjelenése előtt. Egy másik kimagaslóan teljesítő produkció a Sancta Maria, ami ugyan csak egy ismétlődő kántálásból áll, viszont a pofátlanul jól hangszerelt zenei aláfestés híhetetlen jól működik, Enya hangja pedig egyre csak elkápráztatja a hallgatóságot.

Az ember azt hinné, hogy az Enya-hoz hasonló előadóktól legtöbbször csak áriákat lehet hallani, viszont ez az egyik legnagyobb butaság a világon. Merem ajánlani minden ilyetén gondolkodású embernek, hogy hallgassa meg Enya Dark Sky Island című albumáról a The Loxian Gate, Diamonds On The Water, vagy a Pale Grass Blue című számokat.

Az egyetlen dolog, ami egy kicsit negatívumként áll a Dark Sky Island mellett, hogy túl kevés benne a manapság népszerű könnyűzenei műfajokból kölcsönzött elem, így jórészt tradicionális ír folk-ból áll. Ez persze nem jelentene túl nagy problémát, viszont az értékelésnél elég nagy negatívum, hogy a stílus divat-értéke eléggé alacsony.

-Kese-