FILMKRITIKA – Call of Duty WW2, Wolfenstein II: The New Colossus, HHhH: a második világháború és a nácik elleni harc történetei mostanában a játék és filmvilágban is virágkorukat élik. Bár a HHhH (a rettenetes magyar címét most hagyjuk…) teljes egészében valós történelmi eseményeket dolgoz fel, ugyanakkor egy olyan kőkemény géppuskaharcot láthatunk a film végén, hogy az említett két játék is megirigyelné! No de ne szaladjunk előre: a HHhH a SS egykori vezetője: Heydrich Reinhard életútját és az ellene szervezet merénylet eseményeit, történetét meséli el…

Reinhard Heydrich német nemzetiszocialista politikus, SS katona, SS-Obergruppenführer és egy igazi emberi szörnyeteg volt. 1939-től az RSHA vezetője, és vicc, hogy 1940-től az Interpol elnöke is, 1941-től a Cseh–Morva Protektorátus protektorhelyettese és ügyvezető protektora – egészen 1942-ben bekövetkezett haláláig. A HHhH „karrierjének” és rémtetteinek kezdetét, illetve eleinte felvillanásokkal majd a konkrét események bemutatásával is az ellene megtervezett és végrehajtott merényletet mutatja be. A film szerkezetéhez elég „érdekes” koncepciót használtak…

A szörnyeteg születése

A film nagyjából első fele Heydrich (Jason Clarke) életének a háború és az SS-be lépése előtti szakaszát mutatja be. Heydrich-et még a második világháború előtt kivágják a német hadsereg tiszti főkarából, mert viszonya volt egy német lánykával, akit végül nem vett el és az apja botrányt csapott. Heydrich élete azonban attól a pillanattól vált gyökeresen fordulópontot, amikor találkozik Linával (Rosemund Pike) leendő feleségével: egy Hitler és Mein Kampf rajongó hithű náci fiatal nővel, aki személyesen mutatja be Himmlernek, leendő főnökének.

A film egyik érdekes szála, ahogy Lina karaktere fokozatosan szembesül azzal, hogy a férje hogyan hanyagolja el és viselkedik egyre hűvösebben vele. Sajnos ezt a szálat nem vitte tovább a forgatókönyvíró, pedig érdekes lett volna, ahogy Lina meghasonlik és férje, illetve a náci párt iránti rajongása elhidegüléssé, vagy gyűlöletté fajul, de végül is erről nem tudunk meg semmit, pedig Rosemind Pike elég tehetséges színésznő ahhoz, hogy ezt a motívumot is megfelelőképpen ábrázolja.

Ami Jason Clarke Heydrich-alakítását illeti, őt is elismerés illeti: az SS fiatal vezetője személyiségének sötét bugyraiba hátborzongató bepillantást nyerhetünk – igaz, a forgatókönyv ugyan Clarke-nak sem ad kellő teret a karakter teljes kibontakoztatásához. Egészen hátborzongató jeleneteket láthatunk, ahogy Heydrich parancsára a lengyel és cseh parasztokat agyonlövik, teljes falvakat mészárolnak le a „földijeik” valamilyen vélt „bűntette” miatt, miközben az SS parancsnoka a saját pisztolyával lő agyon egy szerencsétlent, mert a katonájuk puskája beakadt.

A merénylőket szabotálták

A film második szakaszában azt láthatjuk, ahogy a cseh ellenállás a britek által kiképzett két fiatal ügynök bevetésével a Heydrich elleni merénylet minden aspektusát megtervezi, majd végrehajtja. Talán érdekes lett volna, ha ezt a két történetet nem egymás után, lineárisan, hanem párhuzamosan mesélik el, akár az ügynökök előtörténetét is felhasználva, amelyeket be-bevágnak a Heydrich-sztoriba. Ez a lineáris struktúra nem tett jót a filmnek, nem igazán jön át belőle, hogy most végül is mit szerettek volna igazából elmesélni nekünk: Heydrich történetét, vagy a merényletet? Így kicsit „kettő-az-egyben” hangulata van a műnek, ami nem szerencsés, ha egy filmről, mint művészeti alkotásról és nem tömegtermékről beszélünk, ez a háborús mozi pedig egyértelműen az első kategóriába tartozik.

Bár kétórás filmről beszélünk, mégsem kap elég teret a forgatókönyv és a rendezés, hogy kellően kidolgozza, finomítsa a karakterek jellemét. A Jason Clarke által alakított Heydrich-nél, illetve a Rosemind Pike-féle Linanál ezt már említettem, de sajnos ez maximálisan igaz a merényletet végrehajtó két ellenállóra: Jan Kubis-ra (Jack O’Connel) és Jozef Gabcikra (Jack Reynor) is. Időnként alig lehet őket megkülönböztetni, annyira egy kaptafára készült hősökről beszélünk és a cseh ellenállókat sem ismerjük meg kellőképpen, vagy azt a két lányt, akik hőseinkbe beleszeretnek. Érthető valahol, hogy egyetlen filmbe nem lehet ezt a kétféle történetszálat ennyi szereplővel belesűríteni, de akkor választani kellett volna, vagy esetleg sorozatban elmesélni az egész történetet.

Majdnem Wolfenstein

A film végén látható géppuska harc miatt viszont mindenképpen érdemes megnézni a filmet. Bár a hollywoodi szuperprodukciók közé azért nem sorolhat ezen a téren sem, de mégis, igazán ütős és kőkemény akciójelenetet láthatunk, amelyet éppen a drámai történet és a végéig izgalmas események tesznek valóságossá. Ez az a rész, amely felteszi a filmre a koronát, még ha messze is jár a tökéletestől. A „HHhH” hiányosságai ellenére is jó alkotás, érdekes karakterekkel, egy hátborzongató korszakkal, helyszínekkel és eseményekkel, amelyek mind a mai napig meghatározzák jelenünket.

-BadSector-