SOROZATKRITIKA – A SkyShowtime-on látható Egy úr Moszkvában, az Amor Towles által írt közkedvelt 2016-os regény adaptációja, amely elegáns látványvilággal és mély emberi történetekkel próbálja elbűvölni a nézőt. Noha a sorozat tempója időnként lassúnak tűnhet, és zavaróak a beleerőltetett, a korszakba nem illő woke/BLM tartalmak is, Ewan McGregor nagyszerű alakítása mégis minden pillanatot megér. Karakterének mélysége és a történet aprólékos kibontása kárpótolja a nézőket az eseménytelen, beszélgetős és néha unalmas jelenetekért is.

 

A „prestige TV” korában, amikor a divatos streaming szolgáltatások dominálnak, még mindig akad hely a szívünkben az egyszerű, mégis elbűvölő kosztümös drámák számára. *Egy úr Moszkvában* – Amor Towles bestsellerének adaptációja – a Paramount+-on debütált, mégis olyan hangulatot áraszt, mintha egy vasárnapi esti televíziós műsort néznénk, amelyet Ewan McGregor hipnotikus alakítása tesz rendkívül kellemessé.

 

 

Egy orosz gróf házi őrizetben

 

McGregor Gróf Alexander Iljics Rosztov szerepében tűnik fel, aki az orosz forradalom utóhatásaként „házi őrizetbe” kerül, mint a nép ellensége. Jelenlegi lakhelye azonban a moszkvai elegáns Metropol Hotel, bár tágas lakosztályát egy szolgálati személyzetnek fenntartott kopár szobára cserélik.

Személyes tárgyait a forradalmi hatóságok „a nép tulajdonának” nyilvánítják, és tájékoztatják, hogy „felszabadították a pénzét a szálloda széfjéből”. Ennek ellenére úgy tűnik, Rosztovnak sikerül némi készpénzt és néhány elegáns ruhadarabot megtartania. Bár sokak számára ez a helyzet megterhelő lenne, Rosztov – aki mindig bájos, szellemes és derűs – könnyedén veszi az akadályokat.

Miért is ne? Hiszen bár a szállodából sosem léphet ki, élvezheti annak éttermét, fogyaszthatja a drága borokat, így kedvenc Châteauneuf-du-Pape-ját is, még ha a szovjet hatóságok ideiglenesen minden finom bort forradalomellenesnek nyilvánítanak és az összes címkét eltávolítják is róluk. Hősünk e nehézségek ellenére is, és saját optimista természetéből fakadóan, kitartóan elutasítja a pesszimizmust. „Nyikolaj,” mondja egy barátjának a bárban, „elvehették a házadat vagy a szobáidat, de aki vagy, azt nem vehetik el.”

A gróf sajátos, fantáziadús és elbűvölő életét látjuk végig McGregor alakításában, aki szinte minden jelenetben szerepel. Minden pillanatot magabiztosan irányít, személyes vonzerejével és szinte „ragályos” jókedvével odaszögez minket a képernyő elé. Rosztov egy alapvetően jó ember – az igazi értelemben vett úriember – és McGregor briliánsan tükrözi ennek minden báját.

 

 

„A „fekete életek számítanak” (BLM), a történelmi hitelesség az alkotók szerint nem annyira

 

Az *Egy úr Moszkvában* sorozat hitelességét jelentősen befolyásolja a mai streaming platformokon egyre gyakoribb, erőltetett politikai korrektség és a „Black Lives Matter” mozgalom hatása. Bár a sorozat az 1920-as évek Oroszországában játszódik, a készítők döntöttek úgy, hogy fekete színészeket választanak orosz szerepekbe. Mivel nem fantasy, hanem történelmi sorozatról van szó, ez a választás erősen rontja az alkotás hitelességét. Különösen zavaró, amikor a történet egyértelműen orosznak állított be egy karaktert, mint például Fehinti Balogun esetében, aki hangsúlyosan rasztahajú, és Misának hívják.

Ez nem egyedi eset a történelmi drámák világában: Jodie Turner-Smith alakítása Boleyn Annaként vagy Caroline Henderson megformálása egy afrikai viking királynőként a *Vikingek: Valhalla* sorozatban hasonlóan problematikus. Bár vannak történelmi sorozatok, ahol az afroamerikai színészek tökéletesen illeszkednek, kérdéses, miért kell őket Európa vagy Oroszország történelmébe kényszeríteni. Ugyanez a helyzet lenne zavaró, ha egy afrikai történetben kaukázusi színészeket látnánk – bár manapság ez már szinte elképzelhetetlen, csak a fordítottja gyakori.

 

 

Lassan csordogáló cselekmény

 

Sajnos a túltolt woke mellett még az is negatívum, hogy az Egy úr Moszkvában című sorozat cselekménye gyakran hosszú időre lelassul. Az első néhány részben például alig történik valami izgalmas, a drámai elemek és konfrontációk helyett csak egymást követő találkozások láncolatát látjuk: Rosztov régi barátjával, Miskával (Fehinti Balogun), egy koraérett kislánnyal, Ninával (Alexa Goodall), és egy színésznővel, Anna Urbanovával (McGregor valódi feleségét, Mary Elizabeth Winstead alakítja), aki a romantikus szál központi alakja. Még a titkosrendőrség tisztje, Glebnyikov (Johnny Harris) sem jelent komoly fenyegetést Rosztov kifinomult életvitelére, miközben a történet a 20. század évtizedein átívelve követi Oroszország változó történelmét.

Ben Vanstone, aki a Minden lény nagyszerű és kicsi című sorozatot is írta a Channel 5 számára, a könnyed dráma mestere, és az Egy úr Moszkvában célja is a varázslat megteremtése. McGregor lenyűgöző alakítása ellenére a második epizód végére úgy tűnik, hogy a történések olyan ritkák, hogy a nézők meggondolhatnák, érdemes-e folytatniuk a sorozatot. Pedig érdemes kitartani, mivel az utolsó három epizód jelentősen felgyorsul, több dráma és cselekvés fűszerezi a történetet. Rosztov ekkor fogadja maga mellé a tehetséges és gyönyörű „lányát”, elmélyíti kapcsolatát Annával, és egy összeesküvésben vesz részt, amely az orosz vezetés ellen irányul.

Sokak számára a sorozat kezdete talán túl vontatott lehet, ám McGregor kiváló alakítása kárpótolja azokat, akik végigkísérik Egy úr Moszkvában teljes évadját.

-Herpai Gergely (BadSector)-