TESZT – Ezúttal a Supermassive Games multiplatform játékáról van szó, a The Dark Pictures Anthology: Man of Medan-ről, ami nem hozza azt a szintet, amit 2015-ben a PlayStation 4-exkluzív Until Dawnnal elértek már. Ez a játék egyszerűen rossz kezdet a több részre tervezett antológiában.

 

Ezen a játékon azért is volt nagy figyelem, mert a fejlesztőknek egyszerűen bizonyítaniuk kellett, hogy az Until Dawn nem egy egyszeri siker volt tőlük. Nem sikerült összehozniuk, és itt nincsen az, hogy egy indie csapat próbált AAA-t alkotni (looking at you, Ancestors), hanem egyszerűen a középszerű kidolgozáson felborult az egész.

Hova visz a hajó, viharos vizeken

Négy illető elindul a Csendes-óceán déli részére egy hajón, hogy egy repülőgép roncsát megvizsgálják. Ez nem valami meleg rajt, holott már egészen korán elindulnak a fontos döntések meghozatala, ami a négy személy közti kapcsolat kialakulására is kihathat. Tehát a kezdetek jónak tűnnek, nem? Igen, csak aztán úgy gondolja a Man of Medan (nem, csak azért sem fogom megint leírni az egészet újra és újra), hogy akkor most gyorsan szépen váltsunk át egy eredettörténetre az elhagyatott hajóval. Dír Supermassive, ez nem egy délutáni török szappanopera. Nem így kell a történet tempóját meghatározni és/vagy diktálni, de ez a fura történetvezetés az egész húbelebanc alatt így lesz. Ez úgy en bloc érthetetlen elképzelés, és nem tagadom, ezen bukik egy pontot Medánférfije. Ott pedig még egyet, hogy a horrorjátékok kliséit szinte száz százalékosan teljesíti. Értem én, kell valami, amivel a természetfeletti elemeket be kell vezetni és képviselni kell, de ne úgy, hogy ezt már láttuk ki tudja, mennyi játékban. Alex és Brad (a testvérpáros) mellett Conrad és Julia, illetve a hajó kapitánya, Fliss (a hajó neve pedig asszem Duke of Milan) persze gyorsan akadályokba ütközik, amin nem fog segíteni az, hogy kapitányunk nem képes eltérni a „szabályoktól”, és én általában véve teszek a szabályokra (ugyanis általában véve kreatív dolgokkal foglalkozom, ahol másféle megközelítésekkel is el lehet érni a kitűzött célt), és ezzel sikerült rövid úton egy picit, de tényleg csak egy icipicit felidegesítenie. Ja, van még egy karakter, a Kurátor, aki tippeket és kritikát ad egyszerre. (Nincs annál rosszabb, amikor csak az utóbbival traktálnak! Get outta here!)

Szerencsémre igencsak jó dialógusok voltak (és ehhez még hozzá lehet tenni, hogy ha ketten együtt játszunk, olyan jelenetek, nézőpontok is lehetnek, amikre szólóban nem kerül sor – erről saját tapasztalatom nincs; az újrajátszhatóságot ez komolyan megtolja – ha csoportosan játszunk, akkor Movie Night mód, akkor karakterenként más ragadja meg a kontrollert), és nem az van, hogy a döntéseinknek nincsenek következményei. Ha az Until Dawn ismerős, akkor mondhatom: ez megmaradt. A HUD is tetszett – igen, ez a stílus nagyon bejön a Man of Medannak! Na ja, de ezt leszámítva már megint a kivitelezés a probléma: a hanglejtés, a tónus sokszor BORZALMAS! (Erre most egy régi példát felhoznék: 2012 végén a Crash Time 5-ben a csávó a kocsiban ülve nem megriadva mondta, hogy „Hallok egy nagy motort”, hanem full erőltetett módon benyögi, hogy „hallok egy NAAAAGY MOTOOOORT!”… Kb. ugyanez van itt is. Ez az Until Dawnban is talán ott volt, de ennyire nem.)

Kinek fogod a kezét, kinek mondod igen (vagy inkább nem)

Óh, de a szinkron megkérdőjelezhetőségén túl az animációk is igencsak trágyák itt-ott. Nem volt erre elég budget? A karakterek kinézete, főleg az arcuk, szintén gáz. Nem volt erre elég budget? Ezeket kombináljuk a problematikus hanglejtéssel, és máris ott vagyunk, hogy a hangulatot szépen kihajították a kukába, és jóformán a sztorit is odadobhatjuk, mert ez egy slasher sztori. (Spoilerezni nem fogok.) Egy olyan sztori, amiben bár ott van a csavar, de azon a csavaron csak ásítani fogunk. Nos igen, még valami, ami feltűnt: valahogy nem értem, hogy ezek a párbeszédek a karakterek között miért következnek be itt-ott teljesen érthetetlen időpontokban. Itt visszautalnék a történet tempójára: ez víc. Igen, így, elírva.

Kiért a szíved úgy dobog, úgy dobog

Úgyhogy a The Dark Pictures Anthology: Man of Medan is szépen hazamehet egy jószívű hatossal. Nekem, szólóban ez lazán egy 5-ös csak, de többen játszva szórakoztatóbb. A történet, a tipikus horror elemek alkalmazása, az audiovizuális hibák (pedig a látvány maga, főleg a környezet, nagyon is jó…), a történet tempója, ezeken csúszott el egy nyolcastól, amit szerintem abszolút megérdemelne a játék. De már készül a folytatás, és általában a folytatások javítani szoktak. Remélem, hogy erre ezúttal is sor kerül. Ez egy gyenge rajt, csak olcsó áron ajánlom a vételt. Remélem, hogy a következő játékra összekapják magukat (nem lennék meglepődve, ha ezt 2020-ban már ki is tolják), mert a Supermassive Gamesben ott van a sikerre a lehetőség. Csak nem elsietett fejlesztés ez is?

-V-

---

Kiadó: Bandai Namco

Fejlesztő: Supermassive Games

Stílus: Diszkont Until Dawn

Megjelenés: 2019. augusztus 30.