TESZT – Az emberek elméjében rejlő torz világokat fedezheted fel egy merész és gyönyörű folytatásban: a Psychonauts 2-ben, amely minden másodpercében kellemes meglepetést okoz.

 

A Psychonauts 2 egy 16 évvel ezelőtti játék valószínűtlen folytatása, melyben az emberek fejében turkálhatsz a mentális csomagjaik között, és amely egyben csodálatosan anakronisztikus is. Egy olyan korszakból származó üzenet, amikor gyakorlatilag minden játék arról szólt, hogy futkározunk, ugrálunk és gyűjtögetünk valamilyen rajzfilmszerű túlvilágon, és minden fejlesztő próbálta megtalálni a módját annak, hogy ezeket a játékélményeket frissnek és izgalmasnak érezzük. Ennek a játéknak az újdonsága a merész, gyönyörű, magabiztos furcsasága – vicces, öntudatlan és kiváló szórakozás. A Psychonauts 2 érint néhány mentális egészségügyi témát, ami egyesek számára zavaró lehet, de bár nem ez a valaha kódba foglalt, a valós világ mentális egészségének összetettségét legárnyaltabban ábrázoló játék, témái és metaforái sosem olyan egyszerűek, mint amilyenekre számítottam.

Razputint alakítjuk, egy leleményes, pszichikus képességekkel bíró, tízéves gyereket, aki egy vándorakrobatákból álló családból származik, és aki elszökött otthonról, hogy csatlakozzon egy tehetséges elme-ugró kémekből álló csapathoz. Meglepő módon az akrobata dolgok ugyanolyan szórakoztatóak, mint a pszichikus dolgok: a dolgok telekinézissel való felemelése és a képzelet szüleményeinek agylézerrel való lövöldözése menő, de Raz olyan fürge és könnyű, hogy az emberek furcsa mentális építészetében ugrálni vele önmagában is örömteli, még akkor is, ha helyenként suta.

 

Pszichedelikus, elborult és néha finoman beteg

 

Az emberek fején kívül a Psychonauts főhadiszállásán, a Motherlobe-on, valamint a környék táborhelyein, erdeiben és kőbányáiban szaladgálunk. Az emberek fejében pedig bizarr mentális tájakat fedezünk fel, amelyek a szereplők rögeszméit, szenvedélyeit és múltbeli hibáit kutatják. Az egyik szereplő belső világa egy baktériumokkal és bowlinggolyókkal teli, város méretű akadálypálya, egy másiké pedig a kaszinó és a kórház torz kombinációja. Többet is leírnék, de a felfedezésük ajándék.

A Psychonauts stílusa pszichedelikus, elborult és néha finoman beteg. Ha gyerekfilm lenne, akkor nem Pixar vagy DreamWorks lenne – hanem egy kissé groteszk, extravagáns francia rajzfilm, amire halványon emlékszel gyerekkorodból, de már akkor sem merted végignézni. Semmihez sem hasonlít: a karaktereknek furcsa arányai és aszimmetrikus arcai vannak, mintha Tim Burton alkotásai futnának át egy Picasso-Instagram-szűrőn. Minden gondolatvilág egy saját világ, stilisztikailag különálló és vadul, féktelenül fantáziadús. Őszintén mondhatom, hogy 30 + évnyi videojátékozás ellenére sem tudtam, mire számítsak a Psychonauts 2-től, és nem tudok ennél nagyobb dicséretet mondani a játék szokatlanságának és kreatív szellemiségének.

 

Fanyar humor a la Tim Schafer

 

Az sztori, a párbeszédek viccesek, nem erőltetettek és ehhez nagyban hozzájárul a színészek fanyar stílusú előadásmódja. „Minden alkalommal, amikor hazudsz, egy napot veszel el az anyád életéből” – mondja lazán Razputyin anyja, amikor a fiú azt állítja, hogy akrobatikát gyakorolni indul. A játék a The Mighty Boosh és a Monty Python hagyományaihoz híven nagyon furcsa felállásokkal, elszabadult poénokkal és önreferenciális viccekkel dobálózik, és az alkotókat láthatóan nem nagyon érdekli, hogy érted-e őket vagy sem. Ez az ellentéte annak a kemény szarkazmusnak, ami a legtöbb vicces játékra jellemző, különösen az amerikaiak esetében.

Ritkán játszottam olyat, ami ennyire szemérmetlenül önmaga. Minden egyes óra más, minden egyes karakter különálló és emlékezetes, minden egyes új pszichikai játszótér tele van meglepetésekkel. Van itt néhány dolog, ami inkább a 2005-ös éveket idézi, például a gyűjtögetnivalók megszállottsága és a fejlesztések felesleges fája, ami csak összezavarja a pszichikai erők sorát. De ez egy olyan kiemelkedő cím, amely emlékeztet minket arra, hogy miért voltak egykor a 3D platformerek a játékok legnépszerűbb műfaja.

 

Platform és kaland kéz-a-kézben

 

Ami magát a játékmenetet illeti, nem tér el túlságosan az eredetitől. Ehelyett mindarra épít, amit a rajongók az első játékból ismernek és szeretnek, és a tökéletességig finomít rajta. A hangsúly egyértelműen a platformozáson és Tim Schafer játékvezető jellegzetes kalandjáték-formáján van, amely a különböző területek felderítését, az NPC-kkel való beszélgetést és a rejtvények megoldását jelenti. Amikor éppen nem az egyre abszurdabb szinteken vágsz át, akkor a játék központi világát, a Motherlobe-ot fedezed fel. A terület kezdetben elég kicsinek és kiábrándítónak tűnik az első játékból ismert Campgrounds méretéhez képest, de az első 3-4 óra után hatalmasra nő.

A Motherlobe olyan hely, ahol sok időt fogsz tölteni, és mindig rengeteg a tennivaló. Párbeszédek révén találkozhatsz kedvenc karaktereiddel, felfedezheted a területet titkok után kutatva, hogy fejleszthesd a képességeidet, vagy akár részt vehetsz egy telekinetikus bowling-játékban. Őszintén szólva órákig el lehet itt szöszölni, csodálva a világ építészetét és a karakterek modelljeit, amelyek mindegyike gyönyörűen megtervezett. Az egész némileg emlékeztet a Men in Black főhadiszállására. De mint említettük, nem kell sokáig várni arra, hogy kint a környező területekre merészkedjünk, ahol aztán alaposan kinyílik a világ.

Természetesen a Psychonauts 2 fő vonzereje az az ígéret, hogy sok sérült ember elméjébe léphetünk be. Ez az a pont, ahol a Psychonauts 2 felülmúlja az eredetit az abszurditás felpörgetésével és az egyes karakterek belső démonainak tökéletes bemutatásával. A neonfényes kaszinótól kezdve egy szerencsejáték-függőséggel küzdő ember elméjében, a felettesétől rettegő fogorvos agyába tett zsigeri fogászati utazásig, a lehető legextrémebb, legváratlanabb dolgokra számíthatunk.

A platformos részeket ezekben a szintekben minijátékok, rejtvények és hihetetlen díszletek tarkítják, amelyek messze felülmúlják az eredetit. Az egyik korai küldetésben egy kaszinórablást kell végrehajtanod egy izgalmakkal és izgalmakkal teli akciódús jelenetben. Ez igazán izgalmas feladat, de egyszer sem áldozza fel a játék üzenetét a mentális egészség feltárásában.

 

Ha harc, hát legyen pszichotikus

 

A játékban van némi harc is, de bevallottan ez a játék leggyengébb eleme. Elég nagy kihívást jelent – különösen az elején -, és ha csak a fegyverekből indulsz ki, valószínűleg holtan végzed. Ehelyett olyan képességeidet kell használnod, mint a PSI-Blasts kilövése vagy a Telekinézis használata tárgyak dobálására, hogy kiegyenlítsd az esélyeket. Sajnos, ez sosem elég ütős, és jót tett volna, ha egy kicsit nagyobb súlyúnak érzed. Szerettük volna például egy kicsit jobban érezni a támadások visszajelzéseit. Semmiképp sem borzalmas, de ha negatívumot kellene választanunk, ezt emelnénk ki, mint a leggyengébb részt.

Ha már az erőknél tartunk, sokkal kifinomultabbnak érezzük őket, mint az eredetit. Az első játékból ismert jellegzetes mozdulatok mind itt vannak, mint például a Pyrokinesis és a Levitation, de van néhány új mozdulat is, mint például a Mental Connection, ami nem csak kapaszkodókampóként használható, hanem duplán az ellenség felé húz. Egyetlen erőnek sincs olyan érzete, mintha a háttérbe szorult volna, mindegyik megragad egy pillanatot a reflektorfényben, hogy ragyogjon és megmutassa, mire képes.

Ahogy haladsz előre, a naplódon keresztül ezeket a képességeket is fejlesztheted. Rangot kapsz, ahogy gyűjtögetnivalókat találsz a világban, és cserébe perk pontokat kapsz, hogy növeld a képességeidet. A naplóban nyomon követheted az összes tárgyadat, célodat, mellékküldetésedet és rangsorolásodat is. Aki játszott az első játékkal, az tudni fogja, mire számíthat, de azért mégis elég felhasználóbarát a játék ahhoz, hogy az újoncok is képben maradjanak.

Ha még tovább szeretnéd fejleszteni a képességeidet, a boltban kitűzőket is vásárolhatsz. Egyszerre hármat lehet felszerelni, és ezeknek köszönhetően az ellenségek felgyújtása után az idő növelésétől kezdve egészen addig, hogy telekinézissel simogatni tudod az állatokat. Ez bizonyos fokú kísérletezést tesz lehetővé, mivel azon dolgozol, hogy kiderítsd, melyik speciális pszichotikus képesseg illik hozzád a legjobban.

 

Ez a játék Xbox Series X-en az igazi

 

Végezetül érdemes megjegyezni, hogy játszottunk a játék Xbox Series X verziójával, és ez egy vizuális csemege. Lehet, hogy nem tartalmaz sok olyan csicsás grafikai funkciót, amit a next-gen konzolok tulajdonosai már megszokhattak, de a művészeti stílusa abszolút ragyog. A 60fps határozottan kiemelkedik, így a platformozás és az akció sokkal gördülékenyebbnek tűnik, különösen a gyors tempójú díszleteknél. A játék rendkívül színes, és olyan benyomást kelt, mintha egy Pixar-film kelt volna életre, és a jó mérés kedvéért egy csipetnyi Tim Burton-vizualitással is megspékelve.

 

Hihetetlen elvárások teljesítése: pipa!

 

Őszintén szólva elképesztő, hogy a Psychonauts 2 mennyire hihetetlen. A folytatással szemben 16 év után olyan magasak voltak az elvárások, hogy úgy éreztük, lehetetlen teljesíteni őket. Nem tudjuk, hogyan csinálták, de a Double Fine varázslói nem csak teljesítették, de könnyedén szét is zúzták azokat. A Psychonauts 2 rendkívüli teljesítmény mind játékmenetét, mind történetmesélését tekintve, a mentális egészség súlyos témái és a szeszélyes világ között egyensúlyozva. Gyengébb kezekben katasztrófa is lehetett volna, de a csapat az eredeti játék minden aspektusát átvette, ráépítette, és közben tisztelte a rajongótábort. A Psychonauts 2 a 2021-es év eddigi legjobb játéka és a valaha készült egyik legjobb folytatás.

-BadSector-

---

Kiadó: Xbox Game Studios

Fejlesztő: Double fine

Stílus: akció-kaland

Megjelenés: 2021. augusztus 25