SOROZATKRITIKA – A Netflix posztapokaliptikus sorozatában a civil és katonai tengeralattjáró legénysége megpróbálja megmenteni az emberiséget a halálossá vált napsugárzástól.

 

A Netflix legjobb tulajdonsága a nemzetközi tartalmak mennyisége és minősége. Az egyik kiemelkedő közülük az Into the Night volt. A belga gyártású sorozat egy csapat túlélőt követett nyomon, akik a veszélyes nap elől menekültek, hogy elkerüljék a nappali sugárzás okozta halálukat.

Bár az Into the Night 3. évadja még hiányzik, a Yakamoz S-245 itt van, hogy betöltse az űrt. A török produkció, a sorozat egyfajta 1,5. évadja. A spin-off, amely az Into the Night 1. évadjával egy időben játszódik, a Yakamoz S-245 rendezői Tolga Karaçelik & Umut Aral, írói pedig Jason George, Atasay Koç, Cansu Çoban, Sami Maraçalı és Murat Uyurkulak. A főbb szerepekben Kıvanç Tatlıtuğ, Özge Özpirinçci, Meriç Aral, Ertan Saban, Jerry Hoffmann, Ece Ceşmioğlu, Onur Ünsal, Ecem Uzun, Jerry Hoffmann, Güven Murat Akpınar, Ersin Arici és Hakan Salınmış.

 

Chris Hemsworth török ikertestvére

 

Arman (Kıvanç Tatlıtuğ, „a török Chris Hemsworth” alakítja) a vezető tudós egy kutatóúton, amelynek célja egy egykor kihaltnak hitt korall megtalálása. Amikor azonban mélytengeri merülésük közepén ismeretlen természeti katasztrófa fenyegeti a világot, Armannak és tudományos legénységének, Defne-nek (Özge Özpirinçci), Felixnek (Jerry Hoffmann), Cemnek (Onur Ünsal) és Rana-nak (Ecem Uzun) egy katonai tengeralattjáró fedélzetére kell szállnia a túlélés érdekében. A kapitány arra kényszerül, hogy napközben alámerüljön, hogy megmeneküljön az életveszélyes napfénytől, és megpróbálják hasznosítani képességeiket, és kitalálni, hogyan lehet túlélni egy új világban, miközben a tengeralattjáró legénysége és Armanék között egyre nő a feszültség. Nemcsak a szereplők között nő a bizalmatlanság, hanem a hét epizódból álló sorozat során egyre több kérdés merül fel a Yakamoz valódi küldetésével kapcsolatban.

 

Lassabb tempó

 

A Yakamoz S-245 sokkal lassabb tempójú, mint a repülőgépes társa, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy a tengeralattjáró egy fokkal „biztonságosabb” helyzetet teremt. Ennek ellenére a harmadik epizódban a sorozat egy jobban beindul, és többé meg sem áll. Ám ahogy a veszély egyre nő, és az élelem kezd kifogyni, Arman és Umut (Ertan Saban), a tengeralattjáró vezetője elkezdenek egymásnak esni. Mindketten azt hiszik, hogy mindenki biztonságát szem előtt tartják; ők ketten a zűrzavar felé katapultálják a tengeralattjárót, miközben a tudósok és a tengeralattjáró legénysége közötti megosztottság egyre mélyül.

Az Into the Nighthoz hasonlóan a Yakamoz S-245 is a globális katasztrófát és a túlélés érdekében egymásra kényszerülő idegeneket használja fel arra, hogy az emberiség témáját feszegesse, és azt, hogy mit jelent az erkölcs, amikor a világ véget ér. A felszín alatt rejtőző titkok révén a nézők lehetőséget kapnak arra, hogy mélyen belemerüljenek a szereplők közötti kapcsolatokba, és végignézzék, ahogy azok lassan felszínre törnek. Ráadásul a Yakamozon lévő emberek még ingatagabb helyzetekbe kerülnek, amikor találkoznak más túlélőkkel, akik szörnyű dolgokat tettek a túlélésért.

 

 

Arman kontra Umut

 

Összességében Arman és Umut a spektrum két végpontja, ha vezetésről van szó, és az őket életre keltő színészek húzzák össze a sorozatot és annak témáit. Egymással szemben egyensúlyozva, Armant a tudomány és az érzelmek egyaránt vezérlik, oly módon, hogy a legközelebbi barátait mindenek felett előnyben részesíti, de végül kegyelmet és esélyt nyújt mindenkinek, akivel találkozik. Másrészt Umut ízig-vérig katona, és ez egyfajta „ördögi”, szigorú katonai „erkölcsösséggel” jár, amely mindenkit, akit Umut nem ismer, úgy kérdőjelez meg, mintha ellenség lenne. Umut mindenben és mindenkiben a rosszat keresi, és zsarnoki módon irányít, de a saját logikáját végig megtartja.

Ha a színészi teljesítményt nézzük, akkor a karizmatikus és rendkívül jóvágású – Chris Hemsworth-re tényleg szinte klónként hasonlító – Kıvanç Tatlıtuğ egyértelműen „viszi” a sorozatot Armanként, bár a nagy hasonlóság miatt kicsit mintha olyan érzésem is volt, mintha Hemsworth-öt látnám egy amerikai katasztrófafilmben. Talán emiatt is sok olykor a giccs és a pátosz, mert Tatlıtuğ ugyanolyan klasszikus, hősies karaktert alakít, mint akit már Hemsworth-től is megszokhattunk.

Ertan Saban Umut szerepében egy jóval összetettebb és érdekesebb figurát alakít és általában véve a török színész meg is felel a kihívásnak. A tudósokkal eleinte rendkívül ellenséges, később bajtársiasabb, ám alapvetően „ördögi” karakter meglepően sok rétegét összességében jól ábrázolja Saban, egy-két jelenetben fordul csak elő, hogy nem kellőképpen hiteles, ahogy ezt az összetett karaktert megjeleníti.

A többi színész alakítása általában véve szintén rendben van – különösen Onur Ünsal „Cem” (Arman öccse) alakítását érdemes még kiemelni, aki nagyszerűen jeleníti meg a sokféle belső démonnal küzdő, fiatal férfi belső drámáját, amelyet a katasztrófa még inkább tragikussá vált

Nagy érenye a sorozatnak, hogy bár a Yakamoz S-245 az Into the Night 2. évadának vége felé rohan, nem követeli meg, hogy megnézted azt a sorozatot. Sőt, a sorozatról az elsőre való áttérés rendkívül jól működik. (Amit utólag én is meg fogok tenni, mert az Into the Nightot eddig kihagytam.)

 

Emberek a posztapokalipszisben

 

Végső soron a Yakamoz S-245 egy olyan világot tár fel, amely egy egyedülálló katasztrófatörténetet mutat be, amely legalább annyira koncentrál az interperszonális kapcsolatokra, mint arra, hogy a nap épp most ölte meg az emberiség nagy részét. Ha kedveled az izgalmas, posztapoliptikus sorozatokat, korrekt színészi alkotásokkal és jól időzített, váratlan fordulatokkal, akkor nem fogsz csalódni ebben a török alkotásban sem.

-BadSector-