TESZT – Procedurálisan generált játék, ahol a világ közel van ahhoz, hogy elpusztuljon egy sötét energia kapcsán, ami a vadvilágot eltorzítja, az elhunyt lényeket feltámasztja, és nem sok jót hoz magával. Viharok is rontanak a helyzetünkön, a célunk pedig az, hogy folyton mozogjunk, miközben túl is kellene élni mindent, és a végén a Morbus nevű lény kiiktatása a feladat. Ez persze finoman szólva sem lesz egyszerű, sőt.

 

 

Dies horribilis.

 

 

A hősünknek

 

… kell a sötét, elhagyatott helyet életre kelteni, mert a veszélyes lények nem okoznak nyugalmat. Ehhez az ellenfelek legyőzése, a holttestek átkutatása, a földbe ásás, és a növények felszedése kell. Az utóbbiakból alapanyagokat szerezhetünk, amik a kraftoláshoz kellene (akár átalakítást is okozó potik, ételek). Lassan fel kell fedezni a világot, leljük meg annak csodáit, és lassan erősebb, jobb felszerelést kell magunkra öltenünk. Ehhez viszont szó szerint mindent át kell pásztázni, de nem lesz mindig ugyanaz, amit kapunk. A világ térképe többnyire előre meg van határozva, ám a rajta elhelyezett ellenfelek és események nem, és véletlenszerűen történnek. A játékoson múlik, hogy miképp alakulnak a világban az események, de nem száz százalékban. Változatosság ebből fakadóan lesz, és ha esetleg bele is pusztulnánk az eseményekbe, akkor a legközelebbi városban támadunk fel, de a magunkkal hordott felszerelés pottyan. Nem lesz egyszerű mindent fellelni, pláne akkor nem, ha valamitől futottunk volna a halál előtt (nagy eséllyel mindenkivel meg fog történni legalább egyszer), de ezt ki tudja balanszolni, hogy a fast travel egész korrekt módon működik. Halál a zsák keresése során? Oda a cucc.

De mit ér az egész, ha karakterünk harcolása lassúnak és megfáradtnak tűnik? Emiatt van talán az, hogy gyorsan megfekszik, és a kezelhetőségét sem tekinteném olyan kiemelkedően jónak. Nos, és a fegyverekről még nem is esett szó: na, ezek is elég rövid időn belül tönkre tudnak menni, és naná, hogy a legtöbb alkalommal ez a legkellemetlenebb időpontban következik be, minek következtében több súlyos káromkodás hagyja el rendszerünket (erre jó a magyar nyelv). Eleinte sokat nem tudunk magunkkal cipelni, ezért gyakran fogunk a random a földön levőkre hagyatkozni. Kissé olyan Don’t Starve érzése van az egésznek, de azért az a játék kb. öt és fél kilométerrel a The Serpent Rogue előtt jár. Gyakran érdemes lesz a naplót átlapozni, mert itt összefoglalja nekünk a játék, hogy mit találtunk és mit kutattunk eddig. Karakterünk (kettő közül lehet választani), ah, értem már, miért lett ez is a hátamra tuszkolva, pestisdoktor maszkot visel. (Azért én jobban hangzon, haha!) Ezért kap egy fél pontot. Persze ennél lehetne valamivel stílusosabb is. Lyaly, leértünk az első oldal aljára. Futunk mint a játék népessége a korrupció elől. Mondjuk ezt jól is teszik.

 

 

Az audiovizualitás…

 

…érdekesnek hat. Nem tudom pontosan meghatározni, de valahogy a némább színárnyalatok alkalmazása révén a miazmaelmélet jut az eszembe, így valóban olyan anyagok vannak a levegőben, amik nem éppen veszélytelenek kellő felszerelés nélkül. Az animációkon azért még lehetett volna valamit javítani, de a célnak megfelelnek, úgyhogy annyira ezek sem olyan rosszak. De talán az az érzésem, hogy valahogy egyszerűnek hat a látványvilág. Nem ezen van a lényeg, hanem inkább azon, hogy mennyire feszültnek hat a játék, amikor el kell gondolkodni, hogy miket viszünk magunkkal, majd az utunk során mi lesz az, amit kénytelenek leszünk a földön hagyni, ahogy elindulunk a legközelebbi pihenőhelyünkre. Meglepetésekből nincsen hiány, és ötletesnek is nevezném, de itt is érvényes a mélyvíz-hatás.

Arra gondolok, hogy a TSR nem nagyon mond el mindent, így kísérletezni kell, mégpedig nem keveset. Ez megosztó is lehet, de műfajában ez talán még ötletes választásnak is nevezhető. Az már talán nem, hogy ha elfogyott a kajánk, az életerős csíkot nem tudjuk feltölteni, aminek következtében nem tudunk elfutni az ellenfelek elől. Itt most hirtelen eszembe jutott, hogy azért a korrupciós viharok (ez a nevük…) hatását azért meglepően jól ábrázolják. A vadállatok idomítása tetszetős, és a zene is egész jól reagál az eseményeinkre. Gyorsul a harcra készülve, lassul a küzdelmek után. Ez a dinamikus megközelítés jól áll neki.

 

 

Do Starve

 

A The Serpent Rogue azért kap egy hetest, mert bár akció-kaland műfajúnak tekinthető, a túlélés is komolyabb faktor az alkotásban, így egyszerre több fát próbál a tűzbe tartani. Csakhogy ez egy roguelike és mint olyan, nem biztos, hogy mindenki tetszését elnyeri, hiszen talán ez mégsem egy komolyabb, mainstream műfaj. Szóval ez nem olyan rossz, de azért vannak elemek benne, amik talán jobbak is lehettek volna. Sokat gondolkodtam, hogy 6,5 vagy 7/10 legyen, de aztán végül a hetes mellett teszem le a garasom. Aki PD-féle karakterre vár, de más műfajban, várjon inkább a Thymesiára.

-V-

---

Kiadó: Team17

Fejlesztő: DigixArt

Stílus: akció-kaland-túlélő-PD

Megjelenés: 2022. április 26.