TESZT – Még a lehető legamatőrebb személy (ehhez nem kell messze menni) is sokkal korrektebb élményt mutatna fel az utasoknak, mint amit a magyar vasút, hiszen jobban teljesít. Ettől függetlenül a Train Life: A Railway Simulator egy szokatlan élményt kínál konzolon, ugyanis a vasutas szimulátorok tekintetében inkább Japánban volt példa régebben is pl. PS1-es portokra; de ez a játék mindegyik releváns konzolra megjelent…

 

Steames jellemzés: „A vasúti szimulációk között most először játszhatsz mozdonyvezetőként és cégvezetőként is! Vedd át a mozdonyok irányítását, és növeld a vasúti birodalmadat az üzletkötésekkel és a hálózat fejlesztésével.”

 

 

„Még vételen az út, utazom…”

 

Frissen szerzett licencünk után egy termetes tutorial várja a játékosokat, ami egy gyakorlati vizsgát vázol fel. Ebből megtudjuk, hogy miképp tudjuk a vonatot elindítani, vagy miképp lehet beállítani egyet s mást. Ez bizony eléggé hosszú lesz, és meg lehetne kérdőjelezni, hogy nem túl hosszú-e, de a válasz egyértelműen az, hogy nem. Ebben az esetben elengedhetetlen, hogy a játékos mindennel megismerkedjen, mielőtt valóban mélyvízbe lenne dobva. És több feladatunk is lesz, amikből pénzt szerzünk és ezekből a munkákból a saját cégünket lehet tuningolni, továbbá a vonatunk karbantartására is finanszírozást kell biztosítanunk. Ehhez szükség lesz egy egyszerű üzleti modellre: maximum profit, minimum költség. Ne nagyon pazaroljuk a benzint (ami pl. Ausztriában már kezd visszaállni a rendes árakra), ne húzzuk meg a vészféket, ha erre nincs szükség, ilyesmi.

Meg azért érdemes figyelmet szánni arra, hogy megtanuljunk megállni. Ez nem egy másfél tonnás, négy és fél méteres autó. Itt sokkal nagyobb méretről és tömegről van szó, és minél több kocsit csatlakoztattunk a vonatunkhoz, annál nagyobb féktávra kell felkészülni, így az óvatlan játékos lazán belefenekel az előtte levő másik vonatba, vagy nem a kijelölt állomáson áll meg, hanem egy kilométerrel arrébb, a pusztán. Ehhez érdemes a külső nézetre váltani. Igen, váltani: nem csak ezt a kameraállást kapjuk, ugyanis van belső nézet is, így közelebbről is megvizsgálhatjuk a kezelőfelületet (természetesen több kapcsoló és kar van). Mindkét nézetben lehet irányítani egyet s mást, így nem kell állandóan ide-oda váltani. Ez pozitívum: a játékos számára több mechanika felett is „uralma” lehet, és aki erre a stílusra vevő (van másik is, a Train Sim World 3 talán, az is mintha nemrég jelent volna meg), talán azonnal szórakozni is fog az élményen, mert alapjában véve ezt a Train Life: A Railway Simulator képes felmutatni. Sőt, nem kizárt, hogy ez a játék egyike azoknak, ahol elég feltenni a lábat az asztalra, hátradőlünk és csak nyugiban suhanunk A pontból B-be. (A norvég állami televízió slow tv programjai között épp a vonatok fedélzeti kamerái is megtalálhatóak.)

 

 

„Visz  könyörtelenül vonatom…”

 

Augusztus végén jelent meg a Train Life: A Railway Simulator PC-re, és a héten jött ki a konzolos verzió. Érdemes átszabni az alap gombkiosztást, mert eléggé idiótán hat, hogy PlayStation 5-ön például a jobb ravasszal erősítünk a gázon, a ballal meg gyengítünk, a felettük levő gombok pedig ezek ellenkezőjét érik el, bal analóg kart benyomva dudálunk, a jobbal váltjuk a kameranézetet (ha cserélünk köztük, ha nem, akkor fordítva… a kontroller kezelésével érdemes foglalkozni és próbálgatni), a körrel pedig vészfékezünk. DualSense? Nos, haptikus visszajelzés van, így érzékeljük, ahogy suhanunk a sínen (és ezt ki is lehet kapcsolni), de nem nagyon tűnik úgy, hogy adaptív ravaszokat alkalmazna a játék. Így valamelyest kevert az összhatás.

A kontrolleres mizérián túl nem nagyon tetszetős ez a rácshálós, mátrixszerű nézet a szélvédőn a belső nézetben. Mi ennek az értelme? Semmi haszna nincsen, és inkább csak zavaró hatást kelt. Nem javasolt Xbox Series S-en játszani, ott a textúrák betöltődése nem mindig történik meg. A PS5-ös látvány viszont nem éppen rossz, és a teljesítmény is korrektnek tűnik. Az viszont feltűnő, hogy erősen Európára koncentrál a játék, és talán a bugok sem nagyon javultak a PC-s megjelenés óta. (Lehet olvasni olyat, hogy a belső nézetben a pilóta feje útban van… továbbá itt-ott kilóg a szöveg a helyéről. Amatőr, de PS5-ön ilyesmit nem nagyon érzékelni.)

 

 

„A szívem majdnem megszakad…”

 

A PC-s verzió hat és feles, a konzolos verzió (itt főleg a 2020-as hardverre kell gondolni) hatos. A gombkiosztás és az Xboxos teljesítmény miatt ront egy kicsit az összképen a Train Life: A Railway Simulator konzolos átirata, és az a mátrixos hatás a vonatban nagyon idegesítő tud lenni. De sok útvonal van, kihívásokból sincs hiány, és bizony a játékban a gazdasági térfelen is sikeresnek kell lenni. Ezek miatt pedig nem lehet egy nagyon alacsony értékelést adni a Train Life-nak. A műfaj rajongóinak nyugodtan lehet ajánlani, de ebben az esetben nem biztos, hogy a PlayStation 4/Xbox One párost kell választani. Itt azért elkél a jobb teljesítmény. Csak kár, hogy Európán túl néhány vonal van még az Egyesült Királyságban, és slussz. Tartalmilag remélhetőleg bővülni fog.
Köszönjük a Magnew-nak a tesztkódot!

-V-

---

Kiadó: Nacon

Fejlesztő: Simteract

Stílus: vasútszimuláció

Megjelenés: 2022. augusztus 25. (PC) / szeptember 22. (konzol)