SOROZATKRITIKA – Hugo Blick író-rendező westernjének főszereplője Emily Blunt és az indián származású Chaske Spencer. Az angolok egy angol nemesasszonyról szól, aki kegyetlen bosszúhadjáratot folytat a Vadnyugaton, mindeközben pedig romantikus szálak szövődnek közte és a másik, indián főszereplő között. Hugo Blick író-rendező Amerika brutális környezetét helyezi előtérbe egy profin megírt, nagyrészt szórakoztató, egyszerre rendkívül erőszakos és romantikus, hatrészes westernsorozatban.

 

 

1890-ben járunk, abban a homályos korszakban, amikor a vadnyugat a megszelídítés utolsó szakaszában volt. Cornelia Locke (Blunt) egy angol nemesasszony, aki Amerikába érkezett, hogy bosszút álljon azon a férfin, akit a fia haláláért okol. Útja keresztezi Eli Whipp (Chaske Spencer) útját, aki az amerikai hadsereg pauni indián háborús veteránja, és akinek gyakran kellett fegyvert ragadnia más őslakosok ellen. A nő bosszút akar állni, míg a férfi csak egy neki járó földterületet akar magának követelni – még akkor is, ha mindenki, akivel találkozik, figyelmezteti, hogy a fehérek valójában nem fogják neki adni. Így hát együtt utaznak, hol a férfi menti meg a lányt, hol pedig fordítva, miközben a látszólag törékeny Cornelia meglepően ügyesen bánik a puskával, a késsel és az íjjal.

 

 

Emily Blunt ismét nagy vagány

 

A szereplőgárdára aztán nem lehet panaszunk. Emily Blunt alakítja Lady Cornelia Locke-ot, egy angliai arisztokratát, aki bosszúálló tervekkel érkezik Amerikába. Cornelia fia meghalt (nem világos, hogy mitől), és a nő idáig követi azokat, akiket felelősnek tart. Sajnos, ők is a nyomára bukkantak, ahogy ezt a fiatal nő rövidesen keservesen meg is tapasztalja. Cornelia bátorságát egy sor különleges figura teszi próbára, akiket kiváló karakterszínészek alakítanak, tehetségüket a szellemes párbeszédeken és sokszor kegyetlen eseményeken keresztül bizonyítva.

Persze, a központban azért most is a főszereplő Emily Blunt által alakított, erős akaratú, női nemesasszony áll. Ahogy a fenyegető Mr. Watts (Ciaran Hinds) – az első a sok halálos veszély közül, amely Cornelia és a végső célpontja között áll – fogalmaz róla: „Nem egészen az a nő, akire számítottam”. Persze, Blunt acélos, vagány oldala kevésbé meglepő azok számára, akik többek között az első Sicarióban, A holnap határában, a két Hang nélkülben, és a Dzsungeltúrában is látták őt, de ezt a karaktert még mindig hihetetlenül jól játssza.

Chaske Spencer jóval kevésbé híres (talán leginkább az Alkonyat-filmekben Sam Uly szerepéről ismert), de fizikai jelenlétben és csendes intenzitásban megegyezik a társával. Ő is remek színész és ő is nagyon érzi a karakterét. A film emellett egy sereg brit és ír színészt is szerepeltet, köztük Toby Jonest, a színészveterán Steven Reát és Rafe Spallt is.

Hugo Blick író-rendező („A tiszteletreméltó nő”) továbbra is a műfaj hagyományos elemeit használja, és a hatrészes HBO Max-sorozatának középpontjában egy rapszodikus szerelmi történet áll, rengeteg hatalmas prérit megörökítő, festői, napsütötte jelenetekkel. De Az angolok nagyon konkrét és jól követhető, remekül kidolgozott szellemi koncepciója az, amitől ez a limitált sorozat kiemelkedik a többi közül. Blick története nem a múlt és a jelen közötti fájdalmas párhuzamok felvonultatásával, hanem az Amerika identitásába mindvégig beleivódott vadság okos elismerésével arat következetes sikert.

 

 

Durván életveszélyes helyzettel kezdődik mindkét karakter számára

 

A hatrészes sorozat egy torokszorítóan izgalmas résszel kezdődik, ahol a két főszereplő: Whipp és Cornelia is nagyon durván életveszélyes helyzetbe kerülnek. Hogy ennek mi lesz a végeredménye, azt persze nem spoilerezzük el, elég annyi, hogy egy rövid szétválás után Whipp útja hamarosan kereszteződik Corneliáéval. A nő azt állítja, hogy ez „varázslat” – egyfajta sors, amelyet a szükségszerűség és a kölcsönös megértés vezet be két jó lélek között egy rossz lelkekkel teli országban. Az, hogy hogyan válnak szét és kerülnek újra össze, alkotja az egyébként igazán szórakoztató és izgalmas, közel hat óra (azért kevesebb, mivel a legtöbb epizód nagyjából 50 perces) homályos, rejtélyes középső szakaszát. Az angolok időnként túlbonyolítja a cselekményt, ami Blick lebilincselő, jól megírt dialógusaival kombinálva azért sokszor megakasztja az egyébként izgalmas üldözést. (Rendszeresen azon kaptam magam, hogy ide-oda ugrálok, csak hogy megértsem a dolgokat – furcsa érzés egy olyan sorozatnál, amelynek könnyen érthető a bevezetője és a témái annyira világosak, hogy az már szinte túlzás is.)

De, amit hatékonyságban hiányolhatunk, azt szellemben bőven pótolja a sorozat. Blunt és Spencer valódi, hús-vér karaktereket kreálnak az archetípusokból. A férfi egy nemes fegyverforgató, aki ott vadászik, ahol egy fehér háborús hőst dicsőítenének, a nő egy fodros ruhás, bosszúra elszánt, de aranyszívű ifjú nemesasszony. Az angolok, akárcsak a föld, amelyen játszódik, ellentmondásokra épül. Ha úgy jellemeznénk, mint egy fergeteges szórakozást, nem járnánk messze a valóságtól, de mindez sokszor nem készíti fel a nézőt a szívszorító fordulatokra.

Blick legújabb alkotása messze nem az első revizionista western, amely arra utal, hogy a vadnyugat nem volt olyan tiszta és rendes, mint ahogyan azt a műfaj klasszikusai először ábrázolták, és nem is mond semmi különösen mélyrehatót azzal, hogy felvázolja, milyen mélyre nyúlnak az erőszak gyökerei egy olyan országban, amelyet menekülő bevándorlók (és üldözött őslakosok) építettek.

 

 

Született gyilkosok?

 

És mégis, ezek a gondolatok még mindig ütősek. Az elmúlt néhány évben, amikor a világjárványok tagadása és a politikai megosztottság, a COVID holttestek száma és a rendszeres iskolai lövöldözések során rengeteg „modern arisztokrata” elgondolkodott azon, hogy vajon honnan ered az amerikai vadság és az önzés; miért van az a hallgatólagos elfogadás, hogy a szabadság földjén oly sok látszólag elkerülhető haláleset történik. Az angolok legalább egy elméletet felvázol: a vérontás igazi amerikai szokás, és az is, hogy azt hiszik, maguk mögött hagyhatják. Blick magyarázata valahol a kecses esztétika és a kegyetlen vérszomj és az elsöprő romantika közötti kapcsolatba fészkelte be magát.

Összességében Az angolok egy nagyszerű western sorozat, tele izgalommal, romantikával, remek színészi alakítással és érdekes, sokszor megrázó történettel. Van néhány kissé mesterkélt átfedés, és egy bizonyos narratív döntést feleslegesnek találtam. Mégis, összességében Blick egymásba fonódó története a századfordulóhoz közeledő amerikai „Nyugat” brutalitásáról és megváltó lehetőségeiről lebilincselő és emlékezetes kaland.

-BadSector-