TESZT – Ezúttal a Microids nem egy az egyben dolgozta fel Agatha Christie Murder on the Orient Express című művét (több Poirot-játékot lehetett látni az utóbbi évek során tőlük), hanem egy kicsit felújította az elképzelést a francia kiadó (amely amúgy néhány napon belül további játékokkal jelentkezik, ezáltal nem hagyva időt bármi másra). A csavar ott van, hogy napjainkban játszódik a történet, és a vonatot el lehet hagyni, hogy kiderítsük, ki a gyilkos.

 

 

Szállj fel a legendás Orient Expressz fedélzetére, és bújj bele a leghíresebb nyomozó öltönyébe, hogy az idővel versenyezve leleplezd a gyilkost.

 

 

Komolyabb Poirot

A nyomozónk ezúttal magasabb, egészségesebb, így már ebből adódóan is eltérőnek nevezhetjük őkelmét. Személyisége is változott, ugyanis sajnos nem olyan bohókás, amit eddig láthattunk. A játék környezete bővült az eredetihez képest. Ezúttal nem kizárólag a vonaton tartózkodunk (elvégre itt történt a gyilkosság), ráadásul egy új karakter is belépett a történetbe. Joanna Locke egy hölgy, akit kiütöttek a vonaton, és őt irányíthatjuk akkor, amikor lassan össze fog állni a történet, hogy miképp történt mindez. Szóval az eredeti mű interpretációja újdonsággal rendelkezik még azoknak is, akik fejből ismerik a történetet, amit ráadásul a végén is kibővített a Microids Lyon, ugyanis amikor már úgy gondolnánk, hogy na, akkor most vége az ügynek, hirtelen Velencében találjuk magunkat, ahogy egy gyanús személyt követünk. Ezzel a játék kicsivel több mint 10 órára le tudja kötni a közönségét még annak ellenére is, hogy a vége felé eléggé elvont módon fejezi ki, hogy pontosan mit is kellene tennünk. Ezen nem nagyon segít a vizualitás sem, ugyanis kissé egy korai PlayStation 4-es játék látványát hozza… de emiatt a legkisebb közös nevező a felelős, ugyanis a Nintendo Switch a leggyengébb platform, amire megjelent az az Agatha Christie: Murder On The Orient Express.

Nem valami szép, viszont a karaktermodellek már valamelyest jobbnak tűntek, de ezek után joggal lehetne megkérdezni, hogy miért nem a régebbi, rajzfilmes stílust használták, mert az passzolt a stílushoz. A helyszínek kinézete sem sokkal jobb (és méretileg is erősen korlátozottak), de legalább feldobják a változatosságot. A játékmenet pedig pontosan olyan, amit elvárhatunk egy Poirot-játékoktól: minden karaktert érdemes meghallgatni, és sokszor érdemes visszamenni hozzájuk, mert ahogy a személyek megszólalnak, lesz köztük olyan, aki újdonságot mond, és így elszólhatja magát, ami másoknak tehet keresztbe, gyanússá téve őket. Az eseményeket időrendi sorrendbe kell tenni, a nyomokhoz pedig a karaktereket kell párosítani, de természetesen a lélektérkép sem maradt ki (hatalmas bűn lett volna, ha kihagyják: Poirot kicsiny szürke agysejtjeit valahogy ábrázolni kell!), ami segítséget ad abban, hogyan folytassuk. Néhol nem egyszerű a megoldás, de ez elvárható: műfajilag mindig jelen volt az absztrakt gondolkodás.

 

 

Locke

 

A puzzle-k (ugyanis ezek sem maradtak ki az Agatha Christie: Murder On The Orient Express-ből) nem nagyon illettek a játékba. Nem egyszer teljesen váratlanul bukkannak fel, és a lokációtól függően egyszerűen nem illik oda a feladvány, és nem kizárt, hogy a Microids azért pakolta ezeket be Poirot történetébe, mert ezek nélkül kissé rövid lett volna a játék, de így meg inkább erőltetettnek tűnik az egész (és, mint mindig, egyszerűen olyan is az eredmény, ha így korlátoznak le valakit vagy valamit). Persze, sokszor viszont találó volt, de ahol nem, ott talán értelmesebb lett volna kihagyni a plusz feladványokat, mert sokkal természetesebbnek hatott volna az összkép, amelynél hozzá kell tenni, hogy teljesen lineáris.

Tehát ez nem lesz egy olyan játék, amit folyton újrajátszhatunk (pl. a Resident Evil 3 Remake is lineáris volt, de a boltból sok tárgyat, pl. egy korlátlan lőszerű rakétavetőt is lehet venni a sok végigjátszás után…), hanem egyszer végigvisszük, aztán esetleg egy-két év múlva ismét előszedjük. Ja, azért van egy kisebb titkos eleme is, de ez eléggé bizarrul hangzik leírva: itt-ott elrejtettek aranybajszokat. Ha már bajusz, Poiroté eléggé erős látványú, és először meg kell szokni azt, mert nem vicc, de nagyon karakteres az arcszőrzete. Már-már komikus mértékben ilyen. Kenneth Branagh-ra erősen hasonlit Poirot játékbeli külseje… és az kissé szokatlan választás a bukott filmjei láttán.

 

 

Kár volt Poirot-n változtatni

 

A Agatha Christie: Murder on the Orient Express azért kap egy hetest, mert alapjaiban véve jó, de nem kiváló alkotás. Poirot személyiségébe talán nem kellett volna belenyúlni, mert azért megszoktuk, hogy a kissé pufók (de lángelme) nyomozó néha komolytalanra veszi, ami a gyilkosságok utáni nyomozás során hatékony jégtörő módszer (a belső fájdalmat és traumát főleg humorral lehet elfedni, lásd Luis esetét a Resident Evil 4 Remake-ben, főleg a Separate Ways DLC-ben). A műfaj kedvelőinek és Agatha Christie rajongóinak ajánlott vétel, de azért kissé rondán fest, ennél azért többet is el lehetne várni (talán ha kihagyták volna a Switchet). A sztorit remekül meg tudták toldani, de azért a kivitelezés nem tökéletes. De aki nyomozni szeretne, és nem kedveli Sherlock Holmes történeteit, Poirot jó választás lehet.

-V-

---

Kiadó: Microids

Fejlesztő: Microids Lyon

Stílus: nyomozás

Megjelenés: 2023. október 19.